Társoldalunk:

A szüleim a lelátón sírtak, miközben nekem szólt az azeri himnusz

2019.06.17. 05:57

Egy mára lecsendesedett konfliktus nyomán a tornász Tálas Bence 24 évesen a magyar helyett az azeri tornászválogatottat választotta, és Bakuba költözött. Négy éve nagyon kevés ember értette Tálas motivációját, aki szakmai szempontból abszolút megtalálta a számítását Azerbajdzsánban. Az Origónak Bakuban mesélte el történetét, és azt, hogy mi vezette a Kaszpi-tenger partjára.

Nem szokványos, hogy egy magyar tornásszal Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban találkozom, adekvát az első kérdés, hogy került ide?
Az én történetem annyiban ismert, hogy 2015-ben lemondtam a válogatottságot Magyarországon, mert az akkori edzőmet, Vereczkei Istvánt elmozdították mellőlem, én pedig nem akartam mással együtt dolgozni.

Tálas Bence tornász, lólengésgyakorlata előttForrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Aziz Karimov

Ez akkor elég nagy vihart kavart, de hangsúlyozom, hogy mára rendeződött a viszonyom a magyar szövetséggel. Olyannyira, hogy a testület simán engedélyezte, hogy azeri színekben sportoljak tovább. Ez a mi sportágunkban amúgy nem kötelező dolog, de megkönnyíti az ember életét, ha országot vált és kezében van egy ilyen papír.

Rendben, de miért éppen Azerbajdzsánba jött?
Egyszerű, én kerestem meg őket, ők mutattak számomra olyan érdeklődést, amely után érdemes volt belevágnom ebbe a kalandba.

Nem bántam meg semmit. Magyar vagyok. Otthon nem volt más lehetőségem, én pedig szeretnék kijutni egy olimpiára. Ehhez kellett eljönnöm Azerbajdzsánba. Nekem ez az életem.

Ha jól tudom, Katarban is puhatolódzott, nem?
Igen, de az nem volt komoly dolog. Pár e-mail-váltás után elakadt a történet.

Most Bakuban él?
Igen. Bár Azerbajdzsánban sem volt annyira könnyű megszokni a mindennapokat, azért itt gyorsan beilleszkedtem.

Gyorsan tisztázzuk: eljuthat egy olimpiára?
Igen, ennek adminisztratív akadálya nincsen. Csak rajtam múlik, hogy az idei kvalifikációs világbajnokságon vagy a világkupákon hogy szerepelek. Az más kérdés, hogy másfél évet ki kellett hagynom, mert a vállamat operálták.

Tálas Bence azeri színekben szeretne kijutni a 2020-as tokiói olimpiáraForrás: AFP-Services/Jonathan Nackstrand

Nekem az olimpia kimaradt az életemből. Volt esély arra, hogy Londonba kijussak, csak akkor még fiatal voltam. Könnyen tanultam az elemeket, azt gondoltam, hogy enyém a világ. Sokszor egy-egy hülyeség miatt sérültem meg. Egyszer rám esett egy üvegasztal, elvágtam a kezemet, úgy versenyeztem, hogy a varratok még benne voltak az ujjamban. Megedzett az élet, na.

A másfél éves kihagyás nagyon hosszú idő. Az azeriek nem verték a fejüket a falba, hogy rossz lóra tettek?
Viccel? Ők intézték nekem az orvost, Moszkvában operált meg egy orosz specialista.

A műtét annyira jól sikerült, hogy a doktor azóta is velem példálózik, hogy egy háromórásnak induló, de hétórásra duzzadt műtét után milyen szépen helyrejöttem. De a helyi szövetség azt is elintézte, hogy egyedüli külföldiként elmehessek az orosz tornászválogatott edzőközpontjába.

Egykori edzőjével, Vereczkei Istvánnal tartja még a kapcsolatot?
Egy évig dolgoztunk itt együtt, de ő a kezdet kezdetén megmondta, hogy nem tud tovább maradni, mert idős ember már, és ez a kaland nem fér neki bele. Amióta hazament, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Most orosz, ukrán és azeri edzőm is van, az orosz torna amúgy világhírű, szakmailag mindent megkapok.

Mi a legnehezebb most önnek?
A visszatérés. Nem gondoltam volna, hogy ez a sérülés ennyire elhúzódik, 28 évesen gyakorlatilag a nulláról kell kezdenem. 14 hónap múlva jön az olimpia, ez így elég kockázatos dolognak tűnik.

Ugyanakkor itt nem elvárás, hogy ennyi kihagyás után kijussak Tokióba. Ha összejön, óriási szenzáció lesz, ha nem, akkor sincs semmi probléma. 2020-ban itthon lesz az Európa-bajnokság – itthon, tehát Bakuban – ott kellene egy olyan csapatot összeraknunk az azeriekkel, amely döntőbe juthat.

Kicsúszott ez az itthon szó.
Itt élek Bakuban. Szeretném megélni, hogy egy teljes csarnok nekünk szurkol. Baku rendezett már Európa-játékokat, láttam, milyen az, amikor az emberek kimennek drukkolni a tornászoknak. Az azeri nagyon összetartó nép. Itt úgy drukkolnak az embernek, hogy az hihetetlen.

Tálas Bence a győzelmét ünnepli BakubanForrás: NurPhoto/Artur Widak/NurPhoto/Artur Widak

Teljesen mindegy, hogy magyar vagyok, vagy azeri születésű, ha azt látják, hogy azeri zászló alatt versenyzek, nekik ez már elég.

Otthon egy tornásznak minimum olimpiai bajnoknak kell lenni ahhoz, hogy az utcán esetleg megállítsák. Itt ez másképp működik. Az azeri nép imádja a sportot és a sportolókat.

Most ön Azerbajdzsán első számú férfi tornásza?
A műtétemig én voltam. Most érkezett két orosz versenyző, ők jelenleg magasabb szinten állnak. Nekem az a célom, hogy felnőjek hozzájuk. A csapatban vannak azeri tornászok is, remekül kiegészítjük egymást.

Mennyit kell itt edzenie?
Sokat, de nem az órák száma a legfontosabb, hanem az, hogy itt minden a torna körül forog. Korábban volt itt egy lakásom, de most például a tornaközpontban lévő egyik szobában lakom, rengeteget edzünk, könnyebbség, hogy nem kell a városban utazgatnom. Ez a sérülés után nem jön számomra rosszul.

Ha befejezi az élsportot, mihez kezd?
Lehet, hogy hazamegyek, lehet, hogy itt maradok. Nézze, 28 éves vagyok, ez ebben a sportban nem számít fiatalnak. Most tényleg nem tudom megmondani, mihez kezdek, ha abbahagyom az élsportot.

Amióta a világ tornasportja elmozdult a szerspecialisták szereplése felé, többször hallottam, hogy az igazi tornász az, aki egyéni összetettben a spiccen van. Mások viszont nem így gondolkodnak. Mi a véleménye erről?
Az, hogy nincs igazság. Természetesen annak idején sokan a fehérorosz Vitalij Scserbót akarták utolérni, aki hatszor nyert olimpiát és az egyéni összetett királya volt. De mi, magyarok az utóbbi két olimpiai aranyérmünket két szerspecialista révén nyertük meg. Berki Krisztián a lovon, Csollány Szilveszter a gyűrűn volt a világ legjobbja, bár Csollány még kiváló eredményeket ért el csapatban és összetettben is.

Berki Krisztián igazi talentum – így vélekedik róla Tálas BenceForrás: AFP/STF/Thomas Coex

Berki Krisztián attól még, hogy csak lovon ért el kiemelkedő eredményeket, talentum. Százévente születik akkora tehetség, mint ő. Emberileg is zseniális, ő a termet takarítókkal is ugyanúgy beszél, mint az edzőivel. Ez óriási dolog manapság. Visszatérve a kérdésre, a régi mesterek tényleg azt hangoztatták, hogy az igazi tornász a hatszeres tornász. Csakhogy a világ ebben a tekintetben is megváltozott. És egyáltalán nem baj, ha a sportág igazodik ehhez és nem morzsol könnycseppeket azért, hogy milyen szép volt anno minden.

Ezzel együtt a világ tornasportja – ebben benne van a magyar is – sok tehetséget vesztett el. Én sosem tartottam magam nagy tehetségnek, láttam nálam ügyesebb srácokat, akik rég abbahagyták és eltűntek a süllyesztőben.

Mert verték őket?
Ugyan már, dehogy is. Megsérültek, nem bírták a tempót, megunták, belefásultak.

Nem látta a Fehér tenyér című filmet?
De, láttam. Sőt, abban szerepel egy Tálas Bence nevű srác, aki nem én vagyok, csak a névrokonom, ő a KSI-ben sportolt. Különben szerepelhettem volna a film szereplőválogatásán, de akkor sérült voltam, ezért maradt ki ez az életemből. A film nem ártott a tornasportnak, viszont sokan megnézték – de hát ezért csinálták az alkotók.

Ön érzelmes ember?
Igen, az vagyok.

Ha összejön ez az olimpiai projekt, akkor a nyitóünnepségen felvonulhat az azeri zászló alatt. Ismerve az otthoni viszonyokat, rögtön előjöhet az, hogy lehazaárulózzák.
Először is jussak ki oda. Világ- és Európa-bajnokságon már jártam azeri színekben, ott ez semmiféle gondot nem jelentett, senki nem tett semmiféle megjegyzést.

Tálas Bence leugrásaForrás: AFP-Services/Jonathan Nackstrand

Tudom, az olimpia más, arra mindenki odafigyel. De én nem vagyok világklasszis, én csak szeretem ezt az egészet csinálni, és azért jöttem Azerbajdzsánba. 2017-ben már volt szerencsém részt venni az Iszlám Játékokon, amely egy miniolimpia. Ugyanúgy van megnyitó ünnepsége, egy csomó országból jönnek sportolók. Vonultunk az azeri zászló alatt, két aranyat nyertem, nekem szólt az azeri himnusz. Fenomenális érzés volt.

Sírt?
Én nem, csak a szüleim. Megkönnyebbültek, hogy jó helyen vagyok, meg látták, hogy van értelme a befektetett munkának.

A szülei mit szóltak ahhoz, hogy eljött Azerbajdzsánba?
Ők tényleg azt szerették volna, hogy a fiuk boldog legyen. Anyunak tök mindegy, őt nem érdekli a sport, édesapám viszont igazi sportőrült. Miatta sem akartam abbahagyni az élsportot.

Tálas Bence és az aranyérmekForrás: AFP-Services/Jonathan Nackstrand

Sokszor adott nekem plusz erőt, láttam, hogy mennyire büszke az eredményeimre, hogy képes volt egy sima magyar bajnoki győzelem után sírni. Hogy a fia hét aranyból négyet megnyert, ez mekkora dolog már. Apám a példaképem, neki is szeretnék megfelelni.

Akkor ő is olyan ember, aki az újságban az utolsó oldalon kezdi az olvasást?
Igen. Főleg azért, mert a tornasport híreit általában ott találta meg.