Társoldalunk:

Horror a világbajnokságon: egy eltört penge ölte meg a vívót

2019.07.07. 19:07

Július 15. és 23. között Budapest rendezi meg az olimpiai kvalifikációs vívó-világbajnokságot. Ebből az alkalomból kértünk meg négy újságírót, hogy idézze fel a korábbi világbajnokságokkal kapcsolatos emlékeit. A szerző, a rádió legendás riportere, Novotny Zoltán, aki az 1982-es római vb-t eleveníti fel. Ezen a világbajnokságon olyan tragédia történt, amelyet soha nem felejtenek el a sportág ismerői. 

A spanyolországi labdarúgó-világbajnokságon összeszedett fülgyulladással érkeztem 1982 nyarán Rómába a vívó-világbajnokságra. A fiumicinói repülőtéren szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a sofőrök sztrájkja miatt nem járnak a reptéri autóbuszok. Taxival mentem az olasz főváros akkor modernnek mondható EUR-negyedében lévő szállodámba. A taxis a sztrájkra való tekintettel nem csapta le a taxiórát, majd érkezéskor akkora összeget kért, amely a nálam lévő pénz 40 százalékát elvitte. Jóformán még meg sem érkeztem Rómába, 10 napos ott-tartózkodásom 4 napi fedezete máris füstbe ment.

Ráadásul egész idő alatt 30 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, amely éjszaka sem csökkent 25 fok alá, a levegő magas páratartalma miatt még elviselhetetlenebbnek tűnt minden. Szállásunkon légkondicionálás hiányában népsportos kollégámmal hiába csináltunk kereszthuzatot, hiába vetkőztünk gatyára, nem segített.

Mint ahogy nem segített vívóink szereplése sem a hűvös Palazzo dei Congressiben, ahol „csak” 2 arany-, 1 ezüst- és 3 bronzérmet nyertek. Mit nem adnánk ma ezért a 2-1-3-ért! De hát 1982-ben még nagyobbak voltak az elvárásaink.

A római Palazzo dei Congressi épülete. Itt rendezték az 1982-es vívó-világbajnokságotForrás: AFP/Vincenzo Pinto

Női tőrben ott volt ugye az olimpiai bajnok Tordasi Ildikó, meg az olimpiai ezüstérmes Maros Magda, kardban a világbajnok Gerevich Pál, a szinte mindig ezüstérmes vezéregyéniség, Gedővári Imre, az oroszlánkörmeit villogtató Nébald György, párbajtőrben meg a világbajnok Székely Zoltán, az olimpiai ezüstérmes Kolczonay Ernő. Címvédőként érkezett a kardcsapat, s a hatvanas-hetvenes években a párbajtőr- és a női tőrcsapat is többször a csúcsra jutott.

Fülfájás, pénztelenség, hőség, a túlzottan remélt sikerek elmaradása azonban mind eltörpült a július 19-én történtekhez képest. Azóta, ha az 1982-es római vívó-világbajnokság bárhol szóba kerül, mindenütt elsőként ezt említik szörnyülködve, mindenkinek először ez jut eszébe.

A férfi tőrcsapatverseny negyeddöntőjében a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság válogatottjai mérkőztek egymással. A páston két olimpiai bajnok csatázott. Matthias Behr, a Montrealban győztes német csapat tagja és Vlagyimir Szmirnov, a moszkvai egyéni győztes, mellesleg az előző évi világbajnok. Behr lerohanó támadást indított, hihetetlen lendülettel robogott végig a páston, hatalmas kiáltás, szemmel látható találat, fémes reccsenés, s a szovjet vívó hanyatt vágódott, és mozdulatlanul ott maradt a földön.

A tragédia utáni pillanatok és a mentés a római pástonForrás: sbyfencing.blogspot.com

A találatnál a német pengéje nemcsak megült, hanem hirtelen kettétört, a csonk pedig átszúrta a szovjet sisakját, éppen a szeménél. A csonk behatolt a szemüregbe és a koponyába.

„Rettenetes volt!” – mondta Kovács Edit, aki a női tőrcsapat selejtezőjében a szomszéd páston vívott közvetlenül Szmirnov mellett. A Palazzo dei Congressiben sugarasan helyezték el a pástokat, így az egyik végük a nézőtér előtt volt több méter távolságban egymástól, a másik végük a kör középpontjához közel, alig egyméternyire egymástól. Itt történt a baleset, itt voltak karnyújtásnyira egymástól Kovács Edit és az áldozat. „Rettenetes volt! – mondta a magyar vívónő.A hang, a reccsenés, a puffanás, a vér, a kocsonyás anyag, a szovjeten segíteni akaró emberek, a támolygó Behr!

Matthias Behr, akinek a pengéje behatolt a szovjet Szmirnov agyába, sírva nézi, ahogy küzdenek ellenfele életéértForrás: Origo

Kamuti Jenő, a korábbi kétszeres olimpiai ezüstérmes tőrvívó, ekkor már a nemzetközi szövetség orvosi bizottságának tagja rohant az eszméletlen állapotban lévő vívóhoz. „Rögtön láttam, hogy újra kell éleszteni. Pulzusa sem volt” – olvashatjuk a Kamuti pályafutásáról szóló Kő András-könyvben.Szívmasszázs, lélegeztetés szájon át, zsebkendőn keresztül, ahogy a szabályok előírják. Az olasz orvosok csak nézték, hogy mi történik, de senki sem segített. Végre valahára telefonáltak a mentőkért. Közben sikerült Szmirnovot életre kelteni. Rendbe jött a pulzusa, de továbbra is eszméletlen maradt. Megérkezett a rohammentő, és beszállította a súlyosan sérült vívót a Gemelli-klinikára.

A szovjet-német mérkőzés Behr nélkül és egy beugró szovjet tartalékkal folytatódott. A szovjetek végül megnyerték a világbajnokságot, a döntőben hatalmas küzdelemben találataránnyal bizonyultak jobbnak a franciáknál. „Vologyáért tettük!” – mondták. A németek az esemény után nem álltak ki a helyosztókra.
Szmirnov balesete után a technikai bizottság magyar vezetője, Székely Tibor lett a legkeresettebb ember. A média minden akkor létező képviselője vele magyaráztatta el az eset kapcsán a tőr, a sisak szerkezetét, anyagát, a további balesetek megelőzési lehetőségeit. Azóta többször is szigorították a biztonsági intézkedéseket.

Vlagyimir Szmirnov, aki 1982-ben a római vívó-világbajnokságon szenvedett halálos balesetetForrás: Sputnik/RIA Novosti/Yuriy Somov

Mindenki izgatottan várta a híreket a Gemelli-klinikáról.

A sérült sportoló állapota rosszabbodott, megszűnt a légzése, az agyi működés, és csak a szíve tartja életben. Állapota válságos– tudatta a hivatalos közlemény. Mindenki tudni vélte, hogy a szovjet vívót a gépek tartják életben, a világbajnokság után kikapcsolják majd. Így is történt! Szmirnov 9 napig feküdt kómában, 4 nappal a világbajnokság után meghalt. Állítólag szülei beleegyezésével állították le a gépeket.

Matthias Behr az események hatására abbahagyta a vívást, terápiás szándékkal visszacsábították a pástra, még Los Angelesben és Szöulban is ezüstérmet nyert a csapattal, de soha nem tudta megemészteni a '82-es történéseket, azt hogy „Olimpiai bajnok oltotta ki olimpiai bajnok társa életét”.

Az olimpiai dobogó legfelső fokán Vlagyimir Szmirnov. A kép az 1980-as moszkvai játékokon készült, két évvel Szmirnov halála előttForrás: Sputnik/RIA Novosti/Dmitryi Donskoy

A római vívó-világbajnokságon minden áldott nap reggeltől késő estig ott voltam a Palazzo dei Congressiben. Egyetlen fél nap kivételével. Amikor elfogadtam Habsburg Károly utolsó fotósának, az akkor 90 éves hölgynek a meghívását. A sors fintora, hogy ekkor hatolt át Behr törött pengecsonkja Szmirnov sisakján át a koponyájába.

Délelőttönként és délutánonként pásttól pástig vándoroltam a nézőtér első soraiban, hogy közvetlen közelről lássam a magyar vívók versenyzését, halljam megjegyzéseiket, a kapitányi, edzői utasításokat, lássam az öröm megnyilvánulásait az arcokon, vagy a bosszúság érzését. A rádiós bejelentkezések, tudósítások, közvetítések idejére pedig felmentem az elég magasan és távol lévő kommentátorhelyre. Akkor még nem voltak mobil beszélgetésrögzítési, s főleg bejátszási lehetőségek, ezért nagy ritkán, ha sikerült időben felcsábítani valakit a mikrofonhoz, akkor az interjúk is a magasban készültek.

Novotny Zoltán, az 1982-es római vívó-világbajnokság rádióriportereFotó: Polyák Attila - Origo

Férfi tőrben az akkor legjobb magyar tőrvívó, a bokáján megsérült Orosz Gyula nélkül kiálló csapat a csoportban a nyugatnémetektől, az egyenes ágon a franciáktól szenvedett vereséget, s végül a két vereség melletti négy győzelemmel a Demény–Komatits–Somodi–Szelei négyes a belgák elleni sikerrel az ötödik helyen végzett. Világbajnok lett a szovjet Alexandr Romanykov és a szovjet csapat.

Női tőrben (Tordasi Ildikó, Maros Magda, Kovács Edit, Stefanek Gertrud, Szőcs Zsuzsa) egyéniben nagy csalódásra nem jutottunk el a legjobb nyolcig, csapatban viszont az elődöntőben 9:7-re verték a szovjeteket.

Kovács Edit tőröző, az ezüstérmes csapat tagja az 1982-es vívó-világbajnokságonForrás: MTI/Ruzsonyi Gábor

Az utolsó csörtében Tordasi Ildikó a friss világbajnok, 29 éves kazanyi Giljazovát győzte le specialitását előadva, tűzgolyóként robbanva, magasan felugorva megszúrva ellenfelét. A döntőben azután a hazai pálya az olaszokat segítette. Egyéniben Giljazova az olaszok csili-vili, kétségtelenül dekoratív üdvöskéjét, Vaccaronit győzte le.

Kard egyéniben Gedővári, Gerevich, Nébald György, Nagyházi és az újonc Bujdosó is bekerült a legjobb 32 közé, de ott már negatív (4 győzelem, 5 vereség) lett a mérleg. Gedővári jutott el a nyolcas döntőig, az olasz Maffeitől ugyan kikapott, de a román Mustatát a vigaszágon legyőzte, s végül bronzérmet nyert.

Viktor Krovopuszkov, az 1982-es római vívó-vb férfi kard egyéni győzteseForrás: Sputnik/RIA Novosti/Dmitryi Donskoy

Aranyérmes a szovjet Krovopuszkov, ami egyben azt is jelentette, hogy a római világbajnokság első négy számát a szovjetek nyerték. Kardozóink az egyéniben mutatott gyengébb teljesítmény után csapatban remekeltek. Senki sem állhatott ellent nekik, s megvédték világbajnoki címüket. Az egy évvel korábban Clermont-Ferrand-ban győztes csapat egy helyen változott, Nébald Rudolf helyére az újonc Bujdosó Imre került be.

Végül párbajtőrözőink lettek a legeredményesebbek! Pap Jenő meglepetésre megnyerte az egyénit, az esélyesebbnek hitt Kolczonay és a csapat pedig a harmadik helyen végzett. A franciáké lett az arany az „egy mindenkiért, mindenki egyért” jegyében.

Pap Jenő, ma is csodával felérő római világbajnoki győzelme előtt hat héttel, lábát törte. Kulcsár Győző szövetségi kapitány könyörgött Benedek Tibor sebésznek:

Professzor úr, tegyen csodát, ráolvasással, varázslattal, de ennek az embernek vívnia kell. Nélküle nem csapat a csapat. A '78-ban világbajnok Fenyvesi Csaba, Kolczonay Ernő, Kulcsár Győző, Osztrics István, Pap Jenő alkotta csapatból a többiek visszavonulása miatt csak Kolczonay és Pap maradt.

A kép jobb oldalán Bay Béla mesteredző, aki Pap Jenőt készítette fel a világbajnokságraForrás: BEAC

Jenő lába négy hétig gipszben volt, a világbajnokságig hátralévő két hétben már, ahogy akkor élcelődtek vele „szabadlábon” volt. Jóformán egyetlen napot sem hagyott ki a felkészülésből. Bay Béla somogyi legendás pucokszállási vadásztanyáján széken ülve kapta az iskolát. Majd állva, a gipsz levétele után totyogva. Bay Béla meg is jegyezte: „Kisfiam, vagy kiesel az első fordulóban, vagy megnyered.”

A második jóslat bekövetkezett, de majdnem teljesült az első is. Abban a bizonyos első fordulóban, amikor a 131 induló 24 csoportban vívott a továbbjutást jelentő 3-3 helyért, a szakállas, szemüveges magyar két győzelmet kapart össze, s épphogy tovább jutott. De aztán a kulcsakciókat maximális precizitással és gyorsasággal hajtotta végre. A lábtörésnek köszönhetően a keze úgy feljavult, mint sem előtte, sem utána sosem.

Nekem ott Rómában eszembe jutott egy korábbi találkozásunk. A milánói pályaudvaron szálltunk le Szűcs Ferenc kollégámmal torinói totómeccsről jövet a vonatról, amelyre a Vercellibe igyekvő teljes párbajtőr aranycsapat, müncheni győztes – Kulcsár, Fenyvesi, Schmitt, Osztrics, Erdős – igyekezett felszállni, meg az öttusázást már abbahagyó Török Ferenc és a tőrben is jeleskedő ifjonc, Pap Jenő. A szívélyes üdvözlések után jegyeztem meg Szűcs Ferinek: fogadni mernék, hogy Török és Pap jobban fog szerepelni a nagyoknál. A lényeg: a nemzetközi verseny élén ők ketten végeztek.

Ott a Palazzo dei Congressiben szurkoltam Jenőnek, valamiért hittem benne, s jártam pásttól pástig, figyeltem, jegyzeteltem, izgultam, mosolyogtam, elégedetten sóhajtottam mögötte, fenn a közvetítőhelyen pedig követtem furcsa, „indián” vívását, alig-alig lépéseit, szökkenéseit, emeltem a hangomat, talán még el is érzékenyültem, s a magyar vívóval együtt én is győztesnek éreztem magam.

A római világbajnoki győzelem után mondta Kulcsár Győző a „mi lehetett Pap Jenő titka az aranyérem megszerzésében” kérdésre válaszul, hogy „...értett a mesterséghez. Jó passzban volt a verseny napján. Kevés embernek van ilyen csillaga. Akkor volt minden kerek, amikor éppen a legjobban kellett.”

Pap Jenő, aki az 1982-es római vívó-vb-n férfi párbajtőr egyéniben aranyérmes lettForrás: Balogh Róbert

Pap Jenő tulajdonképpen megvédte a magyar aranyérmet, hiszen '81-ben Székely Zoltán (Cérna) nyert Clermont-Ferrand-ban. Jenő érme felét Benedek Tibor sebészorvosnak ajánlotta, s 1982-ben ő lett az év legjobb magyar férfi sportolója.

Legközelebbi párbajtőr egyéni győzelmünkre 25 évig kellett várni. 2007-ben Kulcsár Krisztián nyakába akasztották Szentpétervárott az aranyérmet. De ez már egy másik történet.