Társoldalunk:

Varázslatos vívó-világbajnokságra készül Budapest

2019.07.13. 10:06

Július 15. és 23. között Budapest rendezi meg az olimpiai kvalifikációs vívó-világbajnokságot. Soha ennyi ország (115) és soha ennyi versenyző (1068) nem indult még vívó-vb-n, mint most. A Magyar Vívó Szövetség elnöke, Csampa Zsolt a vb-t megelőző várakozásokról, a nemzetközi szövetség különleges kéréseiről és a Hősök tere elhagyásáról is nyilatkozott.

Budapest 2013 után hat évvel, 2019-ben is vívó-világbajnokságot rendezhet. Mindez egyfajta jelzés a nemzetközi szövetség részéről, hogy a magyar főváros egy megbízható helyszíne a világbajnokságnak?
2013-ban azt mondta a FIE elnöke, hogy olimpiai szintű rendezést látott Budapesten. Nyilván tudják, hogy Magyarország magas színvonalon képes megrendezni egy-egy világversenyt – és itt nem csak a vívásra gondolok. Mi a Grand Prix- és a Világkupa-versenyeken már bizonyítottunk, nem csúszunk el az időrenddel, jók a körülmények – összességében mindenki szívesen jön el hozzánk.

Miben lesz más ez a világbajnokság, mint a 2013-as volt?
Egyrészt ez olimpiai kvalifikációs vb lesz, soha nem indult még vívó-vb-n 115 ország és 1068 vívó. Ebben tehát mindenképpen más lesz a mostani világbajnokság. Sokkal nagyobb jelentősége lesz az időrend pontos betartásának, a versenyszervezésnek.

Varázslatos vívó-világbajnokságra készül BudapestForrás: Origo

A vb elsősorban a versenyzőkről szól. Ők Budapesten keresztül juthatnak el a tokiói olimpiára.

Ugyanakkor szeretnénk egy olyan show-t varázsolni a BOK Csarnokba, hogy akik kilátogatnak, sose felejtsék el az élményt. 2013-ban azért nem volt ilyen. Egy 124 méter hosszú és 4 méter magas LED-falat állítunk fel, ezen az animációk, a lassítások mind azt a célt szolgálják, hogy a nézőket segítsük a vívás megértésében. A helyszíni szakkommentátorok is ebben segítik majd a kilátogató szurkolókat.

Fontos dolog az, hogy a szigorúan vett sportszakmai rész mellett a show is meglegyen? Egy hónappal ezelőtt a düsseldorfi Európa-bajnokságon a németek mintha nem tartották volna fontosnak ezt.
Igen, fontos, mert a sportágat el kell adni. Amerikában ezt mesterien csinálják, de idehaza is kezdünk ebben fejlődni, hiszen a nézőknek kell az a szükséges plusz, amit a mérkőzések mellett megkap.

Mi most a környezetet varázsoljuk át – ez a vb jelszava, a Kind of Magic, azaz Egyfajta varázslat. Ezt a varázslatot szeretnénk átadni a nézőknek.

A helyszín kiválasztása, a BOK Csarnok egyértelmű volt a 2013-as sikeres rendezés után?
Igen, mert a Papp László Aréna túl nagy, ott olyan távolságokat kellett volna leküzdeni, ami miatt ezt elvetettük. Nekünk az a célunk, hogy a kilátogatók közel kerüljenek a víváshoz. Itt három terem lesz. Az A csarnokban 4 +1 pástot állítottunk fel, itt mennek majd a direkt kieséses meccsek. A B csarnokban mennek a selejtezők és az alsó ági mérkőzések. A C csarnok egyfajta tartalékszerepet tölt be. Ez a 33 pást, amit felállítunk, elég kell, hogy legyen.

A Nemzetközi Szövetségnek vannak különleges kérései?
Ha viccelni szeretnék, akkor azt mondanám, hogy csak azok vannak. A legfrissebb példa, hogy a FIE az eddigi elektronikus zászlófelvonás helyett visszatér a hagyományos zászlók alkalmazásához. 115 ország indul, tehát nekünk minden egyes ország lobogóját be kellett szereznünk. Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke segített ebben nekünk, ő adott kölcsön egy garnitúrát.

Csampa Zsolt, a Magyar Vívó Szövetség elnökeForrás: Csudai Sándor - Origo

De lesznek olyan nemzetek, amelyeknél egynél több versenyző léphet dobogóra, erre is fel kell készülnünk. A szervező bizottság nagy rutinnal rendelkezik, amúgy együtt dolgozunk a Magyar Kajak-Kenu Szövetséggel, mert augusztusban ők is világbajnokságot rendeznek. A kajakosok elnökével, Schmidt Gáborral együtt dolgozunk, ez a kooperáció nagyban segíti a két világbajnokság szervezését. Ezt annak idején egy kávé mellett találtuk ki és beszéltük meg. Akkor még ott volt a lehetőségek között az is, hogy Budapesten, a Hősök terén legyenek a vívó-vb döntői. Sokat tárgyaltunk erről, mobil lelátókat terveztünk, ezeket aztán át lehetett volna vinni Szegedre. A Hősök tere most kiesett a lehetőségek közül, de a két szövetség közötti együttműködés megmaradt.

A Hősök tere miért nem lehetett a vívó-vb döntőinek a helyszíne? Legutóbb 2001-ben a franciaországi Nimes-ben rendeztek ehhez hasonló körülmények között világbajnokságot, ott az ókori amfiteátrumban rendezték meg a vívódöntőket.
Hosszú alkudozások mentek a nemzetközi szövetséggel ebben a kérdésben. Itt technológiai újítások egész sorát kellett volna bevetni. A pást környékén a megfelelő léghűtést kellett volna biztosítani, de ma már ez sem lett volna probléma. Nyilván a közlekedés és a környezet átalakítása is megoldható lett volna. Vannak olyan kollégáim, akik egy évvel ezelőtt már azt modellezték, hogy július harmadik hetében mikor megy le a nap, milyen szögben süt oda.

Volt olyan szándék, hogy a vívó-világbajnokság döntőit a budapesti Hősök terén rendezzék megFotó: Mudra László - Origo

Igazából a FIE részéről azt éreztük, hogy a nemzetközi szövetség munkatársai kissé bizonytalanok. Hozzáteszem, aki látta a terveket és az animációkat, mindenki csodálatosnak tartotta. A magyar versenyzők arcát is látni kellett volna, mindenki odavolt a lehetőségtől, hogy egy ilyen csodálatos helyszínen vívhat. Nem akarom senkire rátolni a felelősséget, közösen vetettük el a nemzetközi szövetséggel a Hősök terét.

Sajnálja ezt?
Igen. De talán majd egyszer lesz erre is lehetőségünk. Most a BOK Csarnokba megyünk, ami az érdeklődést illeti, jól állunk a jegyeladásokkal, rengeteg bérletet adtunk el. Arra is odafigyeltünk, hogy a legnagyobb érdeklődéssel várt férfi kardcsapat döntője hétvégi napra essen. Van még jegy, szóval, akit érdekel a vívó-vb az ne várjon sokat a vásárlással.

A 2016-os riói olimpián a harmadik legeredményesebb sportág volt a vívás. Ez mekkora terhet ró a magyar csapatra, miközben arra is oda kell figyelni, hogy 2020-ban a tokiói olimpián legalább három csapatunk kint legyen?
Ne elvárásról, ne nyomásról beszéljünk. Az összes magyar versenyző, aki pástra lép a budapesti világbajnokságon, úgy készült erre a vb-re, hogy nyerni akar. Ez természetesen nem lehetséges, de ha valaki így áll hozzá a versenyhez, nagy baj már nem lehet. A düsseldorfi Európa-bajnokság mutatta meg a legjobban, hogy mennyire csapatként vívtak a magyar csapatok, hogy mindenki igyekezett a másikat segíteni, felhúzni.

Csampa Zsolt soha nem szokta előre elmondani az elvárásaitForrás: Csudai Sándor - Origo

A magyar csapatok nagyon erős kohéziót teremtettek. Elvárás persze mindig van. 2012 óta vagyok a Magyar Vívó Szövetség elnöke, de soha nem szoktam előre kimondani, hogy milyen elvárásaim vannak. Nyilván az edzők elmondják nekünk, hogy ők hogyan látják az esélyeket. Én egy lezárt borítékba teszek egy papírt, arra felírom, hogy mit gondolok az adott világverseny magyar szerepléséről, aztán, ha vége a versenynek, kinyitom azt. A felkészülésben minden olyan kérést teljesítettünk, amit kértek tőlünk.

Jó, de a magyar sport olimpiacentrikus, és a magyar szurkoló is olyan, hogy egy kétszeres olimpiai bajnoktól – Szilágyi Árontól – szinte elvárja, hogy mindent nyerjen meg.
De ez ebben a sportágban nem így működik. Az úszásban rengeteg szám van, ha ott egy verseny nem sikerül, jöhet még másik kettő.

A kétszeres egyéni olimpiai bajnok Szilágyi Árontól és a kardcsapattól sokan érmet várnak a budapesti vívó-vb-nForrás: MTI/Illyés Tibor

Szilágyi Áronnal szemben – ha már őt említettük – odaállhat egy iráni vagy egy koreai kardvívó, akinek ugyanúgy lehet olyan napja, mint amilyen Áronnak Londonban és Rióban volt. A vívásban rengeteg olyan körülmény van, amely eldönthet egy-egy asszót, meccset, világbajnoki győzelmet. Itt hideg fejjel kell vívni, ami nem annyira egyszerű.

Mi van abban a borítékban, amelybe a 2019-es budapesti vébére vonatkozó elképzeléseit tette?
Még semmi. Ezt majd egy nappal a start előtt, vasárnap este készítem el. Addigra látom majd az egyéni verseny sorolását, az ágakat, ezek azért sokat segítenek nekem.

Jó, akkor a 2016-os riói olimpia előtt volt boríték?
Volt, igen. És a magyar versenyzők túlteljesítették azt, amit én akkor tőlük vártam.