Társoldalunk:

Profi bringás lesz, de Budapesten még mindig ráhúzzák a kormányt

2019.07.21. 16:58

Bodrogi László óta nem volt a világ élvonalába tartozó magyar országúti kerékpáros. Most az ausztrál Mitchelton-Scott World Tour csapathoz június végén aláíró Peák Barnabásnak, valamint a lengyel CCC fiókcsapatában tekerő Valter Attilának is adott a lehetőség, hogy a nagy előd nyomába lépjenek. A 20 éves Peák Barnabással beszélgettünk a szerződésben rejlő lehetőségekről, a profi világ elvárásairól, és persze a 2020-as magyarországi Giro d'Italia-rajt is szóba került.

Június végén jelentették be, hogy aláírt a Mitchelton-Scotthoz. Megszaporodtak azóta az interjúmegkeresések?
Igen, főleg a sajtótájékoztató után kellett sokszor elmondanom ugyanazt, de nem zavar, ez nyilvánvalóan velejárója ennek a dolognak.

Biciklivel jött az interjúra, áttekert a fél városon. Nem veszélyes ez, most, hogy aláírt szerződése van?
Ezt nem lehet kikerülni, de megszoktam már. Amikor elkezdtem bicajozni, akkor is bringával jártam be a Népstadionhoz Pesterzsébetről, végig a Nagykörúton.

Peák Barnabás most már profi szerződéssel a zsebében biciklizhet a pesti belvárosbanFotó: Mudra László - Origo

Ha el akarok menni edzeni, mondjuk Visegrád, Dobogókő felé, át kell menjek a városon, ami persze tele van autóval, ezzel nem lehet mit kezdeni. Persze, amikor olyan helyen vagyok, hogy csak kilépek a házból, és már tekerhetek is a teljesen üres utakon, ahol se lámpák, se autók nincsenek, akkor utána egy kicsit zavar a forgalom, ez igaz.

Előfordulnak veszélyes helyzetek, vagy javul a közlekedési morál, hogy érzi?
Egy kicsivel jobb, mint pár éve, de néha azért még csak azért is rám húzza egy-egy autós a kormányt,  ami, valljuk meg, elég gyerekes hozzáállás. Megértem, hogy zavarja őket, amikor elhúzok mellettük, de puszta hiúságból, három másodpercért veszélyeztetni valakinek akár az életét, az finoman szólva is értelmetlen dolog.

Május óta tudja, hogy a World Tour besorolású Mitchelton-Scott csapat versenyzője lesz, ami óriási lépés a karrierjében. Sikerült már feldolgozni ezt a sokkot?
Ez egy érdekes dolog. Amikor eldőlt, hogy szerződtetnek, az óriási érzés, hatalmas öröm volt. Aztán az egész dolog leült egy kicsit, ugye, nem beszélhettem róla senkinek, sok idő eltelt, a versenyekre koncentráltam, úgyhogy mire odáig jutottunk, hogy a nevem a papírra került, és hivatalos lett a dolog, már oda volt az izgalom.

Egy SEG Racing Academy nevű csapatból igazolta le Mitchelton-Scott. Mit jelent az az önök sportágában, hogy akadémia?
Az SEG egy holland szervezet, amelyiknek két ága van, az SEG Cycling és az SEG Racing Academy, az egyik egy ügynökség, a másik pedig egy versenycsapat. Utóbbinak a célja az, hogy évente lehetőség szerint minél több fiatalt tudjon kinevelni World Tour csapatok számára. Azokat a tehetséges fiatalokat támogatják, akik nem tudnak egyből bekerülni egy nagy csapathoz, így viszont nem vesznek el, hanem lehetőséget kapnak a fejlődésre, és egy későbbi profi szerződésre. Nagyon sikeresek egyébként, tavaly négy vagy öt versenyzőjük ment tovább a World Tourba, és idén is lesz rajtam kívül még legalább két srác, aki tovább tud lépni.  Nagyon profi a háttér, nagyon komolyan foglalkoznak velünk, jó versenyeken indulunk, és belénk nevelik a győztes mentalitást.

Mi az a World Tour csapat?
A profi országúti kerékpársportban három kategóriát különböztetnek meg. Vannak a kontinentális csapatok, az eggyel magasabban rangsorolt pro-kontinentális csapatok, melyek közül három-négy kap meghívást a kiemelt versenyekre, és van a piramis csúcsát alkotó 18 World Tour csapat. Ezeknek a csapatoknak kötelező indulniuk a nagy háromhetes versenyeken, és természetesen ott vannak a leghíresebb egynapos (Párizs-Roubaix, Milánó-San Remo például) versenyeken, illetve többnapos körversenyeken. Náluk tekernek a legjobbak, szinte kizárt, hogy ne valamelyik WT csapatból kerüljenek ki a háromhetesek színes trikósai.

Ugyanakkor nincs állandó eredménykényszer, nem várják el, hogy minden versenyen nyerjünk. Nekik az a fontos, hogy lehetőleg minden versenyző tovább tudjon lépni a World Tourba. Erre, a profi életre készítenek föl minket mentálisan és fizikálisan is. De megtanítják azt is, hogy hogy kell beilleszkedni egy olyan csapatba, ahol, mondjuk, mindenki másik országból jött, és mindenki idősebb nálad. Számtalan olyan mögöttes dolog van, ami ahhoz kell, hogy sikeres legyél, és az SEG-nél ezeket mind megtanítják. És persze van taktikai képzés is, ahol megtanítják, hogy hogy kell kezelni a különböző versenyszituációkat.

Az SEG-nél mindenre megtanítják a fiatalokat, amire egy profi csapathoz kerülve szükségük lehetFotó: Mudra László - Origo

Ezeket nem úgy kell elképzelni, mint egy iskolai tanórát, hogy ülünk a padban, és valaki magyaráz, hanem például az edzőtáborok során van egy csomó meeting, ahol előjönnek ezek a kérdések. Nem az a cél, hogy mindent tudjál a bringázásról, amikor bekerülsz egy profi csapatba, hanem azt a készséget, hogy mindig tudjál új információt befogadni.

Tavaly már belekóstolhatott a World Tour világába, amikor gyakornok volt a Quickstepnél. Év végéig a Mitcheltonnál is gyakornok lett, de mit jelent ez a státusz?
Amolyan betanuló időszak. A gyakornok már a csapat része lesz, kap felszerelést, kerékpárt, együtt edz, együtt versenyez a csapattal. Tavaly még nem volt szó szerződésről, az egy kicsit más helyzet volt. A profik úgy néznek rád, hogy oké, itt ez srác, vagy leigazolják, vagy nem, különösebben nem foglalkoznak vele. Az idei, szerintem, már más lesz, hiszen mindenki tudja, hogy január 1-től legalább két évig a csapat tagja leszek. 

Tavaly azért eljátszott a gondolattal, hogy esetleg szerződést kaphat a világ talán legerősebb csapatának tartott Quicksteptől?
Persze, jó lett volna. Mondták is, hogy érdeklem őket, idén is érdeklődtek, de igazából tudtam tavaly, hogy nem vagyok azon a szinten, hogy bekerülhessek egy ilyen csapatba. Közel voltam, de még nem voltam ott. Volt egy másik gyakornokuk, egy évvel idősebb nálam, ő tényleg jobb volt, erősebb volt, érthető, hogy őt szerződtették.

Csalódott volt?
Egy picit csalódott voltam, de igazuk volt. Még most is vannak napok, amikor nagyon jól megy a versenyzés, de van sok olyan nap, amikor fáradt vagyok, és úgy érzem, hogy ez még sok nekem. Márpedig a World Tourban ez nem működik, ott minden versenyen, minden nap top, top, top formában kell lenni.  Két év után új szerződést kap az ember, de, ha az első év végén azt látják rajta, hogy csak szenved, akkor nagyon nehéz lesz meggyőzni a csapatot, hogy érdemes vele hosszabbítani.

A Quickstep és Mitchelton is teli van sztárokkal. Milyen ők testközelből?
Eleinte fura, hogy azokkal tekersz együtt, akiket addig a tévében néztél, de normális srácok. Edzésen nem is látszik, hogy milyen erősek, együtt lehet velük tekerni.

Peák Barnára biztos, hogy senki nem fogja azt mondani, hogy elszaladt vele a lóFotó: Mudra László - Origo

Most ez még természetes, de remélem azért ez majd változik. De rendes srácok, és amikor a Giro del Piemonte versenyen 9. lettem, úgy néztek rám, hogy „na, ma jól ment", és ez jó érzés volt.

Lehet a sztárokkal haverkodni?
Van, akivel igen, van, akivel nem. Van, akivel jövőre biztosan el fogok beszélgetni a mezőnyben, és van, akiről tudom, hogy gőze sem lesz róla, hogy 2018-ban együtt tekertünk. Aztán van, akiről eleinte azt gondoltam, hogy jó fej, a közös edzések alatt meg kiderült, hogy egy nagyképű állat. Bármilyen sikeres is leszek, remélem, rám nem fogják azt mondani, hogy egy nagyképű fazon vagyok.

Érezte a gyakornoki időszakban, hogy a szerződéses profik a lehetséges konkurenciát látják önben, aki jövőre akár az ő helyükön is tekerhet?
Ez érdekes, mert azok felől, akiket talán még ki is szoríthatnék a csapatból egyáltalán nem éreztem ilyet, míg az előbb említett nagyképű nagymenő felől meg igen, holott nyilvánvaló volt, hogy nem vagyunk egy kategória.

Húszévesen kapott profi szerződést, ez optimálisnak mondható?
Elkésve biztosan nem vagyok, ha erre gondol. A Mitcheltonnál van egy másik velem egyidős srác is, vagyis rendszerint ebben a korban, másod-, harmadéves U23-asként igazolják le a World Tour csapatok a legtehetségesebb fiatalokat.

Új csapatánál volt már szó róla, hogy mit várnak öntől?
Ez majd menet közben eldől, de nyilván nem azt várják, hogy jövőre én legyek Simon Yates segítője. Attól függ, hogy fejlődök, hogy teljesítek az edzőtáborokban és a versenyeken. Ezt ők elég jól meg tudják ítélni. De remélem, hogy minél többet és minél hasznosabban tudok versenyezni.

Shayne Bannen, a Mitchelton sportigazgatója a szerződés aláírása során azt mondta, hogy egy nagyon sokoldalú versenyzőt igazoltak. Ön milyen versenyzőnek tartja magát?
Igaza volt, mert kicsit minden is vagyok, meg semmi sem.  Jól megyek hegyre, az U23-as Giro egyik szakaszán második lettem, közben meg nem vagyok hegyi menő, mert összetettben 90. lettem, nem vagyok összetett menő, ahogy időfutamban is tudok nagyot jó menni, mint a tavalyi magyar bajnokságon, de világbajnokságon biztos, hogy nem leszek soha dobogós.

2020-tól ebben a mezben láthatjuk majd Peák BarnabástFotó: Mudra László - Origo

Ugyanígy jól sprintelek, de a legjobbakkal mégsem tudom felvenni a versenyt. Viszont idén rájöttem, hogy éppen emiatt a felemás sokoldalúságom miatt nekem az fekszik a legjobban, ha benne tudok lenni egy olyan szökésben, amit elenged a mezőny. Mert engem nem zavar, ha időről időre meg kell indulni, részhajrázni kell, hegy van előttünk, a végén pedig erős tudok maradni, így nyertem szakaszt idén a normandiai körversenyen.

Látom, hogy van néhány plezúr a térdén-könyökén. Volt már komolyabb balesete?
Az az igazság, hogy elég óvatos vagyok, azt viszont senki nem tudja megjósolni, hogy a többi versenyző mit fog csinálni, és sokszor ebből van a bukás. Azt már tapasztaltam, hogy jól tudok esni, amit egyébként lehet tanulni, mi is gyakoroltuk, ahogy nekifutásból egy padon átvetődve, bukfencezünk, elkerülendő, hogy egy esés után az arcunkon csússzunk métereken át. Az arcomra még jóformán soha nem estem, egyszer törtem el a kulcscsontomat, de többnyire a hátamra, oldalamra érkezem, nagyobb bajom szerencsére még sosem volt.

Jövőre Budapestről rajtol a Giro d'Italia, és többször is elhangzott már, hogy milyen nagyszerű lenne, ha indulhatna magyar versenyző. Ez az ön szerződésével meglehetősen közel került, ugyanakkor a szakmabeliek felhívják rá a figyelmet, hogy átlagos esetben két év kell, hogy egy újoncot felépítsenek úgy, hogy végig tudjon csinálni egy háromhetes körversenyt. Ráadásul a Mitchelton sportigazgatója nem csinál belőle titkot, hogy 2020-ban győzni akarnak a Girón.
A csapatnak biztos nagyon jó hírverés lenne, ha indulnék, és nyilván én is szívesen indulnék, de annak semmi értelme, hogy az ötödik szakasz végén kidőljek. Nyerni akarnak jövőre, ezért arra a nyolc helyre csak olyan bringás fog bekerülni, akivel ezt a célt el lehet érni, és nem valaki, aki miatt az első három napban sok Instagram-lájkot lehet gyűjteni.

Nem csak a 102. Giro d'Italiát megnyerő ecuadori Richard Carapaz számára volt emlékezetes a veronai amfiteátrumba szervezett utolsó befutóForrás: AFP/Luk Benies

Ugyanakkor van arra is példa, hogy valaki az újonc évében lehetőséget kap, és élni is tud vele, mint idén a quickstepes Mikkel Honoré. Ráadásul a Giro májusban van, pár hónappal az után, hogy belevág az ember a profi létbe, míg a Vuelta mondjuk augusztus végén rajtol, ott mindig több újonc szokott lehetőséget kapni. Aztán, ha azt látják a csapatvezetők, hogy jól megyek az edzéseken és a versenyeken, számíthat rám a csapat, akkor még az is lehet, hogy azt mondják, próbáljuk meg. De nem akarok csak azért elindulni a Girón, mert magyar vagyok, nekem már az a fontos, hogy a csapatnak a lehető legjobb legyen. 

A Giro-rajt ráirányíthatja Magyarországra a sportág figyelmét? 
Biztos vagyok benne, hogy igen. Nem mondom, hogy engem ezért szerződtettek, mert szinte biztos vagyok benne, hogy idén elvitt volna egy WT csapat, de tény, hogy volt hozzá köze, és biztos, hogy a többi csapat is jobban fog figyelni Magyarországra, a magyar bringásokra. Biztos vagyok benne, hogy Valter Attilát rövid időn belül felviszi a CCC a World Tour csapatba, ahogy érdemes figyelni Fetter Erikre is. Lehet, hogy előkerül egy-két új szponzor is, ami felpezsdítheti az életet, de ettől még nem leszünk Kolumbia, ahol tizenöt World Tour-szintű bringás várja, hogy szerződést kapjon.

A kerékpár azon sportok közé tartozik, ahol a profik is indulhatnak az olimpián. Foglalkoztatja ennek a gondolata?
Persze, hogy foglalkoztat, de nem élem bele magam. Egy kvótája van az országnak, amit jórészt Atti (Valter Attila – a szerk.) pontjainak köszönhetünk, és a pálya is inkább neki fekszik, úgyhogy, ha oda kerülünk, hogy dönteni kell, ki utazzon, akkor az a logikus döntés, hogy ő kapja a kvótát.

Nem az olimpia áll most Peák Barnabás listájának első helyénFotó: Mudra László - Origo

Én nem akarok egy olyan olimpiára menni, ahol végig hegyes a pálya, ráadásul a pontokat sem én szereztem. Aztán, ha úgy alakul, hogy tudnánk szerezni még egy kvótát, amitől egyébként nem állunk messze, és rám esne a választás, annak persze nagyon örülnék.

Friss profiként még nyilván nem láthat bele ebbe, de mégiscsak a sportágban él. Hogy látja most a doppinghelyzetet a kerékpársportban, amit az elmúlt évtizedben alaposan megtépáztak a botrányok?
Valóban nem látok rá annyira. Másról nem tudok nyilatkozni, saját magamról tudom egészen biztosan elmondani, hogy én nem használok tiltott szert. A UCI-nak (Nemzetközi Kerékpársport Szövetség) komoly doppingellenes programja van, ami kimondottan hatékonynak tűnik. Biztos, hogy nem annyira általános a dopping a sportágban, mint azt sokan gondolják, viszont az is biztos, hogy nem lehet teljesen kiirtani. De minden alkalommal, amikor elkapnak egy profit, én örülök, hogy ő már nincs köztünk, és megint egy kicsivel tisztább lett a kerékpársport.