Társoldalunk:

Volt, hogy a halálomat kívánták egy-egy meccs miatt

2019.07.22. 06:30

Nehéz másfél éven van túl Babos Tímea. Régi edzőjével befejezte a közös munkát, majd sokáig nem talált megfelelő szakembert maga mellé - a problémák pedig játékán is meglátszottak. A nemrég még világranglista 25. helyezett magyar teniszező most nagyjából a 120. hely környékén áll, és azt mondja, megindult kifelé a gödörből. A magát öntörvényűnek, de egyenesnek tartó népszerű sportoló az Origónak adott interjújában beszélt arról, hogyan élte meg a nehézségeket, és bevallotta azt is, hogy néha önbizalomhiánnyal küzd.

Sűrű programja és háromnapos nyári szünete miatt telefonon van csak ideje interjút adni, és habár másodpercre be van táblázva, kimerültségnek még csak a nyomát sem hallani a hangjában.

Autóban ül, hol értem el?
Éppen úton vagyok a Balatonról Budapestre, minden tökéletes a beszélgetéshez. A macskám viszont itt van az autóban, elnézést, ha néha esetleg belenyávog.

Nem lesz ezzel gond. Milyen fajta?
Mr. Gofri egy angol rövidszőrű cica, még csak öt hónapos, nem régóta vagyunk együtt.

Viszi magával a versenyekre is?
Még nem, de már megvan az útlevele, csak egy-két oltása hiányzik, és az a terv, igen, hogy viszem majd magammal.

Ennyire szereti az állatokat?
Imádom őket, és ők is imádnak engem! Gofrit a szülinapomra vettem magamnak, előtte is volt cicám 10-12 évig, utána lett két kutyám, miattuk a macska meglógott, ezért lett most Gofri.

Könnyen összeszoktak?
Az első hét szörnyű volt, pont itthon voltam két hetet, akkor el tudtam hozni. Velem aludt, az első két-három éjszakán át ment a rinya, nem igazán lehetett aludni tőle, de lassan kezd normalizálódni a helyzet.

Mr. Gofri és büszke gazdájaForrás: Családi archívum

Ilyen türelmes?
Az állatokkal és a gyerekekkel igen, magammal szemben nem annyira.

Ez mit jelent pontosan? Azonnal akarja a sikert, vagy bántja magát, ha valami nem jön össze?
Inkább az utóbbi. Ha nem sikerül valami, rögtön elkezdem magam ostorozni, büntetni. Nem abban az értelemben vagyok türelmetlen, hogy túlságosan sürgetném a dolgokat, hanem inkább minden áron jobb akarok lenni. Talán szimplán csak maximalista vagyok.

És a tenisz? Ahhoz van türelme?
Nem mondanám (nevet). A pároshoz, párosban nagyon türelmes vagyok, egyéniben nem annyira, de ott meg inkább az önbizalomhiányom jön elő. 

A sok kritika miatt? A szurkolók kegyetlenek tudnak lenni.
Mondhatom, hogy az elmúlt időszakban megtanultam kezelni a kritikákat, de gondolom, hogy minden élsportolónak nehéz ez. Észrevettem, hogy általában azok hallgatnak inkább, akik szeretnek és nagyon drukkolnak, ők nem ócsárolnak. A rosszakarók viszont azonnal írnak, ha sikertelen vagyok, és csak akkor keresnek meg, ha kudarc ér, ők gratulálni nem tudnak. Hány olyan üzenetet kapok, hogy egy-egy meccs miatt a halálomat kívánják, mert elbuktak miattam egy fogadást, és jobb lenne, ha eltemetném magam.  Sajnos ez az élsport velejárója. 20-21 évesen, de még másfél-két évvel ezelőtt is többet foglalkoztam vele. Most leginkább az bánt, hogy nem látják, mit csinálok, mennyit dolgozom, csak azt, hogy a verseny végén felveszem a csekket. De hogy mennyi kiadásom van, hogy mennyi munkát ölök bele, mennyi áldozatot hozok és mennyi nehézségen megyek át, azt nem látják. Van persze segítségem a menedzselésben, a médiaügyekben is, de a legtöbb dolgot magam intézem, az utazásaimat, szállásfoglalást például. Meg kellett tanulnom, hogy hogyan értékeljem mindazt, amim van, és ha mélyen vagyok, akkor ez adjon erőt. Rengeteg olyan dolgot értem el, amit magyar még soha, mégis sokszor azt érzem, hogy ez nem elég. Az elmúlt másfél év nehézségei után viszont muszáj volt erőt meríteni valamiből.

Babos Tímea a végtelenségig maximalistaForrás: AFP/Glyn Kirk

Nagyot zuhant a világranglistán is: egyesben 25. helyen is járt, most a 120. hely környékén van. Mi történt?
A régi edzőmmel a pályán nagyon jól dolgoztunk együtt, de öt, öt és fél év után jöttek a problémák. 20 éves koromban talán több mindent megengedtem, több mindent eltűrtem, most viszont már jobban átlátom ezt a világot, tapasztaltabb lettem, és egyszerűen kinyitottam a számat és a szememet is. Ettől függetlenül még mindig jól dolgoztunk, de sokat veszekedtünk, ez pedig hosszú távon nem működött. Az utolsó fél-egy év nagyon nehéz volt vele, és ez a játékomon is meglátszott.

Hogyan jutott túl a nehezén?
Sokáig volt pszichológusom, de egy idő után az kellett, hogy egyedül oldjam meg, hiszen a pályán is egyedül vagyok. Nehéz volt, amíg nem találtam meg azt az edzőt, aki segíthetett volna, addig az apukámmal készültem, aki nagyon szigorú. Majd jött végre az új edzőm, úgyhogy az elmúlt három-négy hónapot egyértelműen javulásnak élem meg. Tudom, hogy nem felejtettem el teniszezni, sőt, ha most a 25. magam ellen játszanék, nem biztos, hogy ő nyerne,  mert a mélységek és nehézségek ellenére jobban is játszom, mint korábban. Viszont látható, hogy mennyire fontos a mentális erő és az önbizalom, ezek hiánya sok vereséget okozott nekem. Sok háromszettes meccset is elvesztettem, és egyet sem a fizikumom, hanem a fejem miatt, viszont tudom, hogy vissza tudok jutni oda, ahol a helyem van. Ugyanakkor teljesen normálisnak tartom a teniszben az ilyen hullámvölgyeket. Sarapovának, Serenának, a férfiaknál Federernek, Nadalnak, Djokovicnak mind voltak nehezebb időszakai. Nekem ez az elmúlt másfél év volt az. Évi huszonöt versenyen elindulni párosban és egyéniben is, egyáltalán nem könnyű. Sokszor segít, hogy van a páros, de van, hogy visszahúzza az egyénit. Most Wimbledonban például egyéniben már a selejtezőben kiestem, nagyon nehéz volt ott maradni párosban az elődöntőig.

Kristina Mladenoviccsal nemcsak páros partnerek, hanem barátnők isForrás: MTI/EPA/Caroline Blumberg

Mondják is, hogy a világ egyik legjobb páros játékosaként nem is kellene erőltetnie az egyest.
(Nevet.) Ezen tényleg csak nevetni tudok, és ez mindent elmond arról, mi a véleményem a kérdésről. 26 évesen egyáltalán nem kell ezen gondolkodnom, ha megy a kettő egymás mellett, miért kellene bármit is abbahagynom?!

Mégis jobban megy valamiért párosban. Jobban érzi magát, ha ketten vannak pályán?
Nagyon más a páros és az egyéni. Ha van mellettem valaki, akkor egyszerűen nagyobb az önbizalmam, és elhiszem magamról, hogy a világ egyik legjobbja vagyok. Tudtam vb-t nyerni, Grand Slameken döntőzni, ez valahogy párosban jobban a fejemben van. Én vagyok a vezéregyéniség, és habár alkalmazkodni kell egymáshoz, mégis lehet erőt meríteni a másikból.

Az első pillanattól megtalálták a közös hangot páros partnerével, Kristina Mladenoviccsal?
Szeretnénk folyamatosan javulni, viszont ahogy minden csapatjátékban, úgy a párosban is előfordul, hogy az egyiknek kevésbé megy, a másiknak meg jobban.  Korábban ebből nálunk sértődés volt a pályán, de ezen a téren sokat fejlődtünk, már a pályán meg tudjuk beszélni, és képesek vagyunk meríteni belőle. Magamról is elmondom, ha valamit rosszul csinálok, ahogy Kiki (Mladenovic - a szerk.) is elmondja, ha én valamit nem jól csinálok, csak ez talán nem jut el a magyarokhoz, de nincs is ezzel semmi gond. Az elmúlt két évben ezért is vagyunk sikeresebbek. Nálunk nem úgy van, hogy tudunk csúcsformát időzíteni, hétről hétre játszunk és folyamatosan edzünk. Van, amikor a labdát se bírom megütni, de ugyanúgy elmondom a nyilatkozatokban, ha valamit rosszul csináltam. Ha béna voltam, akkor béna voltam.

Nem esik nehezére beismerni, ha hibázottForrás: MTI/EPA/Caroline Blumberg

A magánéletében mennyire van egyedül?
Egyedül vagyok, de nem érzem magam magányosnak. Jó, most mondjuk, azon a 12 hetes túrán, ami mögöttem van, azért voltam egy-egy napig magányos. A családtagjaim egy-egy napra kijöttek a Roland Garros-döntőre és Wimbledonba az elődöntőre, de előtte csak a fiziómmal vagy az edzőmmel voltam. Érdekes egyébként, hogy például anyukám is most értette csak meg, milyen megterhelő az utazás, meg ez a feszített menetrend, meglepődött rajta, hogy telik egy napom. Ez egy ilyen világ, itt mindenki éhezik a sikerre, nem nagyon vannak barátságok. Mindenki - a játékosokra gondolok - a saját kis világában a saját csapatával mozog, nincsenek barátságok, nincsenek közös kávézások, ebédek. Kikivel nagyon jóban vagyunk, mondhatom, hogy ő a barátom is, sokat beszélgetünk, de sokszor az is hiányzik egy-egy ilyen hosszú túrán, hogy magyarul megszólaljak. Tudom, hogy nem látszik rajtam, de társasági ember vagyok, amit persze verseny közben nem tudok kihozni magamból, egyszerűen nincs rá lehetőség.

Mondta azt is, hogy a régi edzőjével akkor kezdődtek a nehézségek, amikor elkezdte kinyitni a száját. Öntörvényűnek tartja magát?
Igen. Makacs és öntörvényű vagyok, de melyik teniszező nem az? A játék ezt követeli tőlünk, pontosan azért, amit mondtam, mert egyedül vagyunk a pályán. Nehezen jutottam el ide, semmi sem hullott az ölembe, nem akarok belőle engedni. És ha ehhez az kell, akkor a végsőkig ragaszkodni fogok az igazamhoz.

Nincs is senki, akire hallgatna?
Dehogynem! A családomat, edzőmet, kondiedzőmet mindig meghallgatom, ilyen szempontból könnyű velem dolgozni, mert nagy munkabírású és szorgalmas vagyok. Belátom, ha hibázom, persze lehet, hogy nem ez az első reakcióm (nevet), de tudok elnézést kérni. Mindenkit meghallgatok, aztán eldöntöm, hogy jó-e vagy sem, amit mondanak.

És ki az, akinek elfogadja, ha azt mondja például, hogy Timi, nagy hülyeség volt ezt vagy azt nyilatkozni?
A nővérem. Ő segít a médiaügyeimben, ezt tanulta, meg idősebb testvérként ez is a dolga. Persze, néha összeveszünk, de nem lehet mindig mindent tökéletesen mondani, és nagyon nehéz, hogy nem mondhatja el az ember őszintén, hogy mit gondol.

Nehezen hiszi el magáról, hogy a világ egyik legjobbjaForrás: Családi archívum

Miért nincs önbizalma?
Sok negatív kritikát kaptam korábban, és mivel nincs nagy hagyománya itthon a tenisznek, hiába voltam nagyon jó junior játékos, az emberek nem tudták hová tenni például azt, hogy a második legjobb voltam a világon. Most már jobb a helyzet, egyre többen megismernek, odajönnek fotóért, aláírásért, gratulálnak, ez korábban nem volt jellemző. Viszont még így se nagyon ismernek, mármint nem tudják, hogy milyen vagyok, csak a pályán látottak alapján ítélnek meg. 

Akkor most a megbecsülés vagy az egyéni sikerek hiánya miatt nincs önbizalma?
Kicsit mindkettő. Nem úgy becsülnek meg, de maximalista is vagyok, és nehezen ismerem el, ha valamit jól csinálok.

Azt mondja, hogy nem is ismerik igazán. Segítsen akkor: milyen Babos Tímea?
Alapjában véve egy nagyon vidám, jókedvű lány vagyok, imádok mosolyogni, beszélgetni. Sok minden érdekel, próbálok nemcsak a teniszben, hanem minden másban fejlődni, javulni, nem vagyok elégedett magammal. Hálás vagyok azért, amit elértem, elképesztő kiváltság, hogy itt tarthatok 26 évesen. Életvidám, nagyszájú embernek tartom magam, de kicsit nehezen nyitok mások felé, mert korábban sokan kihasználtak, rosszakat mondtak rólam, de alapjában hűséges típus vagyok, megbecsülöm a családomat, a barátaimat, az életformát is, amit elértem. Általában kellemesen csalódnak bennem az emberek, mikor kicsit jobban megismernek.

Hogyhogy kihasználták?
Érdekből lettek barátaim: ha jól ment, hirtelen sokan akartak jóban lenni velem, ha kevésbé ment jól, akkor kevesebben kerestek.

Azért is mutat mostanában kicsit többet magából a közösségi oldalain, hogy jobban megismerjék?
Ebben nincs semmi tudatosság. Arról van szó, hogy eleinte azt hittem, ha mást is mutatok a teniszen kívül, akkor azt gondolják majd, hogy nem veszem komolyan a munkámat. De közben meg ebben is változtam, és rájöttem, nem mutathatok mást, mint amilyen vagyok: az én életemben pedig nem csak a tenisz létezik.

Milyen volt a közös munka az édesapjával?
Sokáig az ő elvárásainak akartam megfelelni, ezért is hagytuk abba a közös munkát, mert fontosabbnak tartottuk, hogy megmaradjon a jó apa-lánya kapcsolat. Jót tett nekünk, hogy kiszállt a mindennapi dolgaimból, fejlődtem én is, ő is változott. Tudom, hogy milyen büszkék rám, viszont sajnos sok mindenkinek meg akarok felelni. 

Édesapjával vigyáztak az anya-lánya kapcsolatraForrás: Családi archívum

Szokott sírni?
Persze, nagyon sírós vagyok. Olyan igazi, szomorú, keserű sírással adom ki magamból időnként a feszültséget, de mások előtt tartom magam.

Mivel kapcsol ki?
Elkezdtem franciául tanulni. A Roland Garros-döntő után franciául mondtam beszédet, aminek hatalmas sikere volt, ha ezzel elértem egy szintet, akkor szeretnék még több nyelvet tanulni. Sokat olvasok, sokszor a meccsekre várakozás közben is, amikor pedig nagyon fáradt vagyok, sorozatokat nézek.

Hogy telik a nyara?
Az én nyaramnak már vége (nevet). Három napot voltam a Balatonon, ennyi volt a kikapcsolódás, most megyek vissza Budapestre, hamarosan utazom az Egyesült Államokba, egy kaliforniai versennyel kezdődik az amerikai turné, ami a US Opennel ér véget. 10-12 verseny van még hátra ebben az évben.

Mik a rövid és hosszú távú céljai?
Idén már bármi történhet, biztosan nem leszek teljesen elégedett ezzel az évvel. Úgyhogy egyelőre az a célom, hogy újra élvezzem az edzéseket és a játékot, a kihívásokat, hogy ne éljek meg mindent kudarcként.  Ha pedig elkezdtem jobban játszani, akkor szeretnék visszakerülni az élmezőnybe egyéniben, párosban további Grand Slameket nyernék, később pedig családot és egy nagy kertes házat szeretnék, amit én magam rendezek be, mert nagyon érdekel a lakberendezés.

És mi lesz az olimpiával?
Most indult el a kvalifikáció, nyilván szeretnék kijutni, ez lehetne a harmadik olimpiám. Mindent meg fogok tenni azért, hogy Magyarországot képviselhessem Tokióban.