Társoldalunk:

Pokoli fájdalmak, magyar hősök a 24 órás futó-világbajnokságon

2019.10.27. 14:47

Bódis Tamás egyéniben, Csécsei Zoltánnal, és Halama Leventével kiegészülve pedig csapatban nyert világbajnoki ezüstérmet a hétvégén, szombaton 10 órától vasárnap 9 óráig tartó 24 órás futásban. Tévedésről szó sincs, tényleg egy napig futottak a versenyzők a franciaországi Albiban. Csak közben visszaállították az órákat.

Az ultrafutásban rendkívül fiatalnak számító, mindössze 31 éves, civilben személyszállítással foglalkozó Bódis Tamás tavaly valósággal berobbant a világ élmezőnyébe. Jó néhány évvel korábban normál távokat futott, kifejezetten jó amatőr eredményekkel. 2012-ben, majd egy évvel később is körbefutotta a Balatont, de akkor még a négynapos Balaton Szupermaraton keretében. Majd évekre abbahagyta a futást. Aztán 2017-ben belevágott az igazi ultrázásba. A Spártai 100-as elnevezésű 100 kilométeres versenyen második lett, és abban az évben teljesítette első 24 órás futását is. Igaz, akkor majdnem 100 kilométerrel futott kevesebbet, mint most a vb-n.

A tavalyi éve aztán már igazán nagyot szólt. A 12 órás futás országos bajnokságán 154.182 kilométerrel, abszolút klasszis eredménnyel nyert. Majd életében először odaállt a legendás Spartathlon rajtjába is szeptember végén. Ott mindjárt egy nagyon biztató negyedik helyezést ért el. Idén aztán hihetetlenül fókuszáltan készült a Spartathlonra, majd rá egy hónnappal a 24 órás vb-re.

Bódis Tamás, aki ezüstérmet nyert a 24 órás világbajnokságonForrás: Mihalik Norbert - Facebook - 24 órás magyar ultrafutó-válogatott

„Télen volt egy nem túl szerencsés finnországi ultrafutó versenyem, amelyet fel kellett adnom, mert eleve betegen álltam rajthoz. Ez nagyon visszavetett, még utána is. De nem csüggedtem. Mesteremmel, Szabó Gáborral, a Sashegyi Gepárdok edzőjével folyattuk a munkát, és szerencsére az UltraBalaton előtti hetekben már képes voltam minőségi munkát végezni. Az ott elért siker megerősített abban, hogy jó úton járunk. Aztán a Spartathlon került fókuszba. Mivel egyéni vállalkozó vagyok, én osztom be a munkaidőmet. Nyáron igyekeztem úgy alakítani az életemet, hogy a legdurvább hőségben tudjak két órákat futni. Rendszerint dél és délután két óra között végeztem a legkeményebb edzéseimet. Csak hogy szokjam az Athén és Spárta között rám váró nehézségeket. Az utolsó hónapban minden öt percemből nagyjából négyben azon gondolkodtam, milyen felszerelést vigyek magammal, milyen váratlan helyzetre hogyan reagáljak majd. Hihetetlenül aprólékos haditervem volt az egész versenyre. 23 órán belül szerettem volna futni. Ez végül nem sikerült, de nem bántam, hiszen így is nyertem. Egy győzelmet pedig azt hiszem, soha nem kell magyarázni. Utána a regeneráció volt a legfontosabb. Az eredményhirdetés után Csécsei Zolival azt beszéltük, hogy ha a spártai körülmények között is képesek voltunk olyan eredményre, amilyenre, akkor a vb-n is lehet keresnivalónk."

A világbajnokságon megfontolt kezdés után – a második órában még csak 25. volt - lett végül második. A verseny negyedénél, 6 óra elteltével is csak a 10. helyen haladt. Féltávnál hetedik volt, a versenyben vezető Aleksandr Sokorin mögött 6 km-rel elmaradva. A litván versenyzőt jól ismerik a magyarok, hiszen 2017-ben egy elképesztő pályacsúcsot futott az UltraBalatonon. Vagyis a verseny előtt is lehetett tudni, hogy nem akárkiről van szó. A többiek szép lassan elkoptak Bódis Tamás elől. Aki viszont hihetetlenül egyenletes, masszív tempóban, megingások nélkül rótta a kis híján másfél kilométeres köröket. A verseny 18. órájában ért fel a dobogóra. Igaz, az éjszaka közepén picit már ő is lassult, de messze nem annyit, mint vetélytársai. Hajnali 5 - pontosabban a téli időszámítás miatt akkor már 4 órakor – magyarul a verseny 19. órájában az addig magabiztosan vezető Sokorin összedőlni látszott. Az addig rendkívül stabilan haladó, de hozzá nem nagyon közeledő francia Eric Clavery vette át a vezetést.

A magyar csapat tagjai a világbajnokságonForrás: Mihalik Norbert - Facebook - 24 órás magyar ultrafutó-válogatott

Bódis pedig szorosan ott volt a litván nyakán. A francia is megrogyott kissé, és ezt kihasználva Bódis került az élre a 20 és 21. óra között egy rövid időre. Csakhogy a már-már leírt Sokorin újítani tudott, és visszavette a vezetést. Mi több, folyamatosan növelte az előnyét. Bódis Tamásnak innentől kezdve csak a második helye megtartására kellett koncentrálnia. Ez egy pillanatig sem forgott veszélyben. Mi több, 23 óra elteltével többet futott már, mint az országos csúcsot eddig 263.17 km-rel tartó Bogár János 24 éve. Csécsei Zoltán is kiválóan tartotta magát minden nehézség ellenére, és a csapat harmadik, még pályán lévő tagja, Halama Levente is hozta magát. Így csapatban is dobogón, sőt, annak a második fokán álltak, pontosabban futottak a magyar férfiak. Az eredmény már nem változott a végéig. Bódis Tamás az abszolút világklasszisnak számító 275.938 km-rel lett ezüstérmes. Csécsei a régi magyar csúcsnál jobb eredménnyel, 264.010 kilométerrel egyéniben a kilencedik, Halama Leventével kiegészülve összességében a második helyre voltak jók a magyar férfiak.

Fáradt, de boldog magyarok a világbajnokság után. Csécsei Zoltán (balra), Halama Levente (jobbra) és a csapatvezető Molnár Tamás (középen)Forrás: Mihalik Norbert - Facebook - 24 órás magyar ultrafutó-válogatott

A hazai ultrafutás történetében ez egy soha nem látott eredmény. Hiszen korábban világbajnokságon csak nőknél volt érmesünk. Bérces Edit 2002-ben Veronában az akkor világcsúcsnak számító 250.106 km-rel diadalmaskodott 24 órás futásban. Valamint Vass Márta 1990-ben és 91-ben bronz, 1992-ben pedig ezüstérmet szerzett a 100 km-es világbajnokságon. Most viszont a férfiak között is van már világbajnoki érmesünk!

Az eredményhirdetés után Bódis az Origónak a következőket mondta: A spártai megpróbáltatások olyannyira nem múltak el nyomtalanul, hogy az egyik lábujjam azóta is zsibbad és fáj. Akkor azt mondtam, hogy az volt életem legnehezebb versenye. No, ez még azon is túltett. Több holtpont volt, amikor ki akartam szállni. Szerencsére nem tettem, és most végtelenül boldog vagyok.

A magyar csapat (piros melegítőben) az eredményhirdetésenForrás: Mihalik Norbert - Facebook - 24 órás magyar ultrafutó-válogatott

A Spartathlonhoz képest, ahol ugye győztem, ez a világbajnoki ezüst nagyobb eredmény a szememben. Mert itt mindenki itt volt, aki számít ebben a szakmában, és ebben a brutálisan erős mezőnyben sikerült másodiknak lennem. Jövőre nagy dilemma lesz, hogy Spartathlon, vagy 24 órás Európa-bajnokság legyen-e. Mert nagyjából egy időben lesz mindkettő. Egyszer jó lenne úgy odaállni egy világversenyre, hogy maximálisan arra koncentrálok. És persze azért is, mert támogatják a sportolói ambícióimat, és hagyják, hogy kevesebbet dolgozzak. A futás így csak viszi a pénzemet, egyáltalán nem hossza. De jövőre ez is változik, mert elvégzem az edzői iskolát, és Szabó Gáborral egy közös egyesület alapításán gondolkodunk. Persze a versenyzéssel nem hagyok fel. Egy ilyen siker után az ember nem a befejezésre, hanem sokkal inkább a további fejlődésre gondol. Remélem, tudok még örömet okozni a magyar futótársadalomnak a jövőben."

Csécsei Zoltán a következőket mondta „A Spartathlon, a munkám, a lakásfelújítás is nagyon sokat kivett belőlem. Azt kell, hogy mondjam, hogy túlvállaltam magam. Ráadásul a néhány hónapos kislányom, Mira is úgy döntött az utóbbi hetekben, hogy felkészít a nem alvásra. Nem tudtam rendesen pihenni és regenerálódni.

Csécsei Zoltán a franciaországi világbajnokságonForrás: Facebook

Mindkét vádlim olyan durván feszült a verseny előtt és alatt, hogy az húzta az Achilles-ínamat. Masszőrök próbáltak rajta segíteni, majd jégzselével orvosoltuk, 21 és fél óra után pedig be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót, mert addigra jutottam el arra a pontra, hogy már csillagokat láttam a fájdalomtól. Szerencsére ezzel kihúztam a végéig. Most nagyon szét vagyok csúszva, de ez nem babazsúr, ahogy mondani szoktam. Viszont hihetetlenül boldog vagyok. Persze, a Spartathlonon elért második helyem is nagyon komoly eredmény volt. De itt a vébén mindenki itt volt, aki ebben a szakmában számított, Athéntól Spártáig meg nem. Éppen ezért azt mondom, hogy ez a világbajnoki egyéni kilencedik, és csapat második hely sokkal értékesebb, mint az egy hónappal korábbi eredményem.

Bogár János 1994-ben, a szegedi 24 órás Európa-bajnokságon aranyérmet érő 263.17 kilométeres eredményét ketten is megdöntötték. A legendás rekordert arról kérdeztük, hogy éli meg a csúcs elvesztését. „Sokkal inkább nyereségként, sem mint veszteségként. A csúcsok azért vannak, hogy megdöntsék azokat. Nagyon örültem, hogy ilyen sokáig az enyém volt a legjobb magyar 24 órás eredmény. De éppen itt volt az ideje, hogy túlszárnyalják. És mindketten nagyon megérdemelték ezt. Bódis Tamás óriási ígéret volt, hihetetlen eredményekkel robbant be az élvonalba, töretlen volt a fejlődése. Ráadásul emberileg is egy nagyon szimpatikus versenyző. Csécsei Zoliról már nem is beszélve.

Bogár János ultramaratonos futó csúcsát adták át a múltnak FranciaországbanForrás: MTI/Illyés Tibor

Mindketten az ultrafutás legnagyszerűbb nagyköveteinek számítanak a szememben. Majdnem végig figyeltem az eredmények alakulását. Nagyon kevés alvással húztam ki ezt a 24 órát. Lélekben ott voltam velük a pályán. Szóval nagyon boldog vagyok, hogy sikerült nekik."