Senkit nem érdekel, ha a triatlonosok megfőnek a tokiói olimpián

triatlon olimpia
Britain's Vicky Holland (bottom), who won the bronze medal, crouches next to the fourth place Britain's Non Stanford after the women's triathlon at Fort Copacabana during the Rio 2016 Olympic Games in Rio de Janeiro on August 20, 2016. (Photo by YASUYOSHI CHIBA / AFP)
Vágólapra másolva!
A napokban jelentette be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), hogy a nagy melegre és a magas páratartalomra való tekintettel a jövő évi olimpián a maratoni futó és gyalogló versenyszámokat nem Tokióban, hanem az attól mintegy 800 kilométerrel északabbra fekvő Szapporóban rendezik majd meg. Mindezt a versenyzők egészségének védelme érdekében teszik meg. Ám a legalább olyan igénybevételnek kitett triatlonosokról nem hallani ilyen híreket. Úgy tűnik, ők a NOB számára nem olyan értékesek, mint a nemrég a „Holdra szállással" felérő 2 órán belüli maratonit futó Eliud Kipchoge.

Nagyon úgy néz ki, hogy a NOB – a Nemzetközi Atlétikai Szövetséggel karöltve – mindent megtesz azért, hogy a legnagyobb sztárok ott legyenek Tokióban. Legalábbis erre utal, hogy a versenyek egyik legnagyobb szenzációjának ígérkező maratoni futást – meg ezzel együtt a gyalogló számokat is elköltöztetik a japán fővárosból.

Jó okuk van erre, ugyanis az idei, dohai világbajnokságon szinte csak „B" kategóriás maratoni futókkal találkozhattak a nézők.

A B-mezőny igen jelentős része ráadásul feladni kényszerült a versenyt. Az 50 kilométeres gyaloglásban induló, két éve a londoni vb-n értelmezhető körülmények között hatodik helyen végző Helebrandt Mátét a mentő vitte el, miután feladni kényszerült az embertelen viadalt. Hogy nem csak ő nem tudta kezelni a 32-33 fokos hőséget és a durván magas páratartalmat, arra a táv regnáló világbajnoka és világcsúcstartója, Yohann Diniz, vagy az aktuális olimpiai bajnok, Matej Tóth az élő példa.

Helebrandt Máté 6. lett 50 km-es gyaloglásban a londoni vb-n Forrás: Facebook.com/magyaratletika

A NOB, és az IAAF vezetőit ismerve ez aligha okoz számukra álmatlan éjszakákat. Hiszen olyan is akadt a férfi maratonisták között, aki a vb előtti egy évben az edzéseinek jelentős részét a fészerében kialakított szaunába beállított futópadján töltötte. Callum Hawkins erőfeszítéseinek meg is lett az eredménye. A nem éppen a hőségéről elhíresült Skóciában élő atléta 17 másodperccel a végső győztes mögött ért célba. Mindössze hat másodperccel maradt le a dobogóról, így lett végül negyedik. Ha neki sikerült, más is veheti ehhez a fáradságot, gondolhatnák. Az viszont egyértelműen kiderült, hogy a legnagyobb sztárok nem akarják kitenni magukat ilyen tortúrának, olimpiai aranyérem ide, hallhatatlanság oda.

Márpedig a világ három legnagyobb sportszervezetéből a már említett kettőnek elemi érdeke, hogy világsztárjai felsorakozzanak a rajtvonalnál.

A Usain Bolt utáni atlétika legnagyobb alakja pedig kétségkívül Eliud Kipchoge, aki 15 éve olimpiai bronz (2004, Athén – 5.000 méter), négy évvel később ugyanezen a távon ezüstöt, majd legutóbb a 2016-os riói olimpián aranyérmet szerzett maratoni futásban. A kenyai klasszis 2013-as maratoni debütálása óta a 12 klasszikus távú versenyéből 11-et megnyert, tavaly 2.01.39 órával világcsúcsot futott Berlinben, és az idén október 12-én Bécsben az Ineos 1.59 Challenge keretein belül – igaz versenyen kívül, de – elsőként a világon 2 órán belül futotta le a maratoni távot. Óriási érvágás lenne, ha ő nem vállalná az olimpiai szereplést.

Végül Kipchogénak sikerült lefutni két órán belül a maratoni távot Forrás: AFP/Herbert Neubauer

Az IAAF egykori legendás elnöke, Primo Nebiolo az 1988-as szöuli olimpián képes volt a férfi 100 méteres síkfutás döntőjét egészen lehetetlen időpontban megrendezni, mert a közvetítési jogokat birtokló amerikai tv-társaság 20 millió dollárt ajánlott a Ben Johnson-Carl Lewis csata tengerentúli fő műsoridőben sugárzásáért. Valamint emlékezhetünk a riói olimpián az úszódöntőkre, amelyek szintén hasonló érdekek mentén zajlottak, szintén egészen lehetetlen időpontokban – közép-európai idő szerint hajnali 3-kor, Rióban este 10-kor. Ugyanez lesz a metódus Tokióban, ott délelőtt 10 órakor indulnak az úszódöntők, amely nálunk megint hajnali 3 órát jelent.Vagyis jó eséllyel gondolhatjuk, hogy főként ezért költöztették Tokiótól 800 kilométerrel északabbra a maratoni futást.

A kérdés már csak az, hogy Kipchoge beteljesíti-e az utolsó, eddig még meg nem valósult álmát, s lesz-e másodszor is olimpiai bajnok.

Mint a táv első halhatatlan atlétája, Abebe Bikila. Az etióp császár testőre 1960-ban Rómában nyert először. Akkor még mezítláb csattogott végig a Via Appia macskaköves burkolatán, s lett világcsúccsal első. Majd négy év múlva, éppen Tokióban – immár futócipőben – ismét világcsúccsal nyerte az ötkarikás játékok maratoni futószámát. Ez az egyetlen, ami hiányzik még Kipchoge dicsőséglistájáról. És hogy nem egy könnyed örömfutás lesz ez, arról az 5000 (Peking, 2008) és 10000 méter (Athén, 2004, és Peking, 2008) olimpiai, és világbajnoka, az etióp Kenenisa Bekele gondoskodhat. Hiszen az idén pocsék időjárási körülmények között, szakadó esőben mindössze két másodperccel maradt el Kipchoge maratoni rekordjától Berlinben. És ne feledkezzünk meg a négyszeres olimpiai bajnokól, az 5000, és 10000 méter klasszisáról sem. A brit Mo Farah eddig ugyan nem villantott még igazán nagyot a maratoni futásban, de minden bizonnyal ő is gőzerővel készül Tokióra, hogy a történelmi dupla-duplája (London, 2012, és Rió, 2016) után még egy hatalmasat dobjon, mielőtt visszavonul.

Ezért tesz meg mindent a NOB, és az IAAF, hogy ezt a meccset összehozza, méghozzá a lehető legtöbb reklámbevételt biztosító időpontban. Amely nem mellesleg reális időjárási viszonyokat is jelent majd a küzdő felek számára. Így akár még azzal is el lehet adni a versenyt, hogy a világcsúcs sem elképzelhetetlen.

A Mo Farah legyőzné Kipchogét a maratoni távon Tokióban Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Anke Waelischmiller/Sven Simon

Ezzel szemben a triatlonosokról egy árva szó sem esik. Holott az 1500 méteres úszást, és 40 kilométeres kerékpározást követő 10 kilométeres futás nem lesz leányálom a számukra a Tokióban várható pokoli hőségben és páratartalomban, még a reggeli 7.30-as kezdés mellett sem. A legjobbak reális körülmények között akár 29 perces futást is képesek produkálni, nem gyenge előzmények után.

Ám az olimpiai triatlon marketing értéke messze elmarad a maratoni futásétól.

Nem beszélve a sportág érdekérvényesítő képességéről. No, meg azt se felejtsük el, hogy az olimpiai távú triatlonozásnak is az Ironman távú versenyek jelentik a gyökereit. Hawaiin pedig 30 fokos hőség, és kemény szél nehezíti a sportolók dolgát. De ez része a sportágat övező legendának. Mint ahogy az is, hogy időnként 10-15 fokos vízben rendezik az úszást, mint 12 éve a hamburgi világbajnokságon, amikor is a magyar versenyzők neoprénje alá forró vizet öntöttek a start előtt, hogy ne fagyjanak ki a vízben rögtön a rajt után. De hasonló történt 2010-ben Budapesten is, amikor a szeptemberi Világkupa-sorozat döntőjén, és az age group világbajnokságon, amelyet egy időpontban rendeztek, valóságos sokkot kaptak a résztvevők az első métereken, amikor beletették a fejüket a 10-11 fokos vízbe. Magyarán a triatlonosok nem olyan népségnek számítanak, akik túlságosan sokat reklamálnának a legszélsőségesebb időjárási körülmények miatt.

Normális körülmények között is teljesen elkészülnek az erejükkel a triatlonosok a versenyek végére Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

Ebben a sportágban ráadásul hivatalos világcsúcsot a pályák különbözőségei okán nem tartanak nyilván, így ilyesfajta rekordokat nem hajszolhatnak a résztvevők, a sportágat ezzel nem lehet eladni. Olyan alakjai pedig nincsenek az olimpiai távú triatlonozásnak, akik nevének hallatán egy nem sportrajongó is azonnal felkapná a fejét. A legnagyobb klasszisok egy idő után – jellemzően az olimpiai győzelmüket követően - a sokkal jobban fizető Ironman-táv felé veszik az irányt. Így tett Peking olimpiai bajnoka, Jan Frodeno. A német azóta háromszor győzött Konán, az Ironman világbajnokságon, és lett a sportág legendája. Mint ahogy Rió bajnokai, a brit Brownlee-fivérek is ebbe az irányba kacsintgatnak. De az ő nevük nincs benne a köztudatban.

A Brownlee-testvérek a triatlon jelenlegi legnagyobb sztárjai Forrás: bbc.co.uk

Márpedig egy adott sportágnak olyan globális szinten is eladható sztárok kellenek, akiknek a nevét a világ legeldugottabb zugaiban is ismerik. Talán a legszemléletesebb példa erre a futballból az afgán kisfiú, aki kék-fehér csíkos műanyag bevásárlószatyorból csinált magának argentin Messi-mezt. Az atlétikának pillanatnyilag Eliud Kipchoge a maga Messije. A triatlon sport, különösen az olimpiai triatlon tarsolyában nincs ilyen figura.

Így aztán, összehasonlítva az olimpiai program egyik fő pillérének számító atlétikát – azon belül is a pillanatnyilag legkomolyabb marketing értékkel bíró maratoni futást -, és a triatlont, azt látni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára mindenki egyenlő.

De van az a pénz, amiért vannak közöttük még egyenlőbbek.