Vágólapra másolva!
Szeptember 7-én lépett legutóbb ketrecbe a legsikeresebb magyar MMA-harcos, Borics Ádám. „A Kölyök" a Bellator világbajnoki tornáján egy korábbi elsővel, Pat Currannel csapott össze, aki közelről is megismerkedhetett Borics híres repülő térdével. Január 25-én jöhet az újabb lépés az egy millió dolláros fődíj és az öv felé, a korábbi világbajnok, Darrion Caldwell elleni negyeddöntőben. Az eddig veretlen „Kölyök" élete legkeményebb felkészülésén van túl, még a karácsony és a szilveszter is kimaradt a munka miatt. Borics elszántságát a világ egyik leghíresebb MMA-klubjában is nagyra értékelik, a társak egész egyszerűen csak „Million dollar man"-nek hívják. A tréningeken többször kiérdemelte a „King of the hard work" elismerést, ami nem rossz teljesítmény a csupa UFC, Bellator és ONE Championship (ázsiai promóció) bajnokokat felvonultató egyesületnél.

Szeptemberben azt nyilatkozta, hogy élete legkeményebb 12 hete következik, milyen volt a felkészülés?
Számomra a következő mérkőzés a legfontosabb, így mindig az azt megelőző edzőtábor a legkeményebb. Fizikálisan is folyamatosan fejlődök, emiatt jobban tudok teljesíteni a tréningeken, ezért tényleg ez volt a legkeményebb felkészülésem.

Hogy nézett ki általában egy napja?
2-3 edzéssel telt, de amikor azt éreztem, hogy a fáradtság miatt nem ment úgy a munka, ahogy szerettem volna, akkor csak napi egy tréningen vettem részt. Egy ilyen felkészülést különböző időszakokra lehet osztani. Az elején, az alapozási szakaszban hosszabb távokat is futottam, később átálltunk a rövidebb, intenzívebb edzésekre. Sokat dolgoztunk a kondimon és rengeteget birkóztam az edzőtábor alatt.

Azt kell mondjam, hogy tényleg egy sikeres felkészülésen vagyok túl. Alacsonyabb lett a testzsír mutatóm, sokkal izmosabbnak nézek ki, mint legutóbb és a súlyom is kevesebb, mint, ami ilyenkor szokott lenni.

A világ egyik legjobb csapatával, a Hard Knocks 365-tel készül a meccseire. Befogadták már a társak, hiszen az UFC, ONE Championship és a Bellator bajnokaival edz együtt nap mint nap?
A csapat neve most változott meg, Sanford MMA lettünk. Ezzel együtt egy új helyre költöztünk, ahol egy, Amerikában is egyedülállóan nagy és jól felszerelt teremkomplexum várt minket.

Remekül érzem itt magam, talán a nem túl nagy létszám miatt is mindig családias a hangulat a klubban.

Számomra különösen fontos, hogy meglegyen az emberi kapcsolat is az edzőimmel. A társaim közül a legjobb barátom a ONE Championship kétszeres bajnoka, Aung La Nsang, az ő személyisége áll a legközelebb hozzám. Rajta kívül még az egyik állóharc oktatót, korábbi UFC-s arcot, Shane Sorianót mondanám, ők ketten azok, akikkel nagyon jóban vagyok. Két meccsel ezelőtt Aung volt ott segítőként mellettem a ketrecben, a mostanin pedig majd Shane lesz.

Aung La Nsang, Borics Ádám csapattársa a kép bal oldalán piros-fehér-zöld pólóban Forrás: Borics Ádám saját Facebook oldala

Szoktak közös programokat szervezni, vagy együtt ünnepelni egy nagy siker, például Kamaru Usman decemberi UFC-s címvédése után?
Amikor UFC vagy Bellator gála van, az általában a mi csapatunkat is érinti. Ilyenkor összegyűlünk páran, akik itthon vannak, hogy közösen nézzük a meccseket és szurkoljunk a társainknak. Általában Aung szervezi ezeket az estéket, neki egy szép nagy háza van, ahol kényelmesen elférünk, Usman mérkőzésén is ott voltunk. Mindig támogatjuk egymást, az én korábbi bunyómra is csak azért jöttek el többen a klubból New Yorkba, hogy nekem szurkoljanak, ami még engem is meglepett.

Megtanított már néhány magyar szót a csapattársaknak?
Persze! Az egyik birkózó edzőnk kifejezetten sokszor próbálkozik a magyar nyelvvel. A többiekkel pedig megosztottam pár szép szót.

Már a nyomdafestéket nem tűrő „szép" szavakra gondol?
Így van (nevet).

Minden egyes meccsén a Honfoglalás című dal modern feldolgozására lép ketrecbe, hátán a magyar zászló, kísérőin pedig piros-fehér-zöld pólók. Honnan jött az ötlet?
Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, bárhol legyek, mindig Magyarországot képviselem.

Szeretném megmutatni Magyarországnak, hogy oda lehet érni a csúcsra. Ha megvalósul az álmom és világbajnok leszek, akkor talán majd több gyerek kezd el valamilyen küzdősportot választani magának. Amikor fiatal voltam, emlékszem, hogy mindenki Madár és Kokó (Erdei Zsolt és Kovács István világbajnok ökölvívók – a szerk.) akart lenni, köztük én is. Ezzel kapcsolatban

egy kedves barátom mesélte, hogy az általa ismert általános iskolában a 10 éves gyerekek „Borics Ádámosat" játszottak, ugráltak a levegőben és térdelgettek.

Úgy látom, hogy az MMA-ban jelenleg hiányzik egy igazán nagy példakép, mint amilyen az úszásban most Hosszú Katinka.

Nemrég posztolt a közösségi oldalára egy fotót, amin gyerekkora hőseivel, Vitor Belforttal (korábbi UFC-s bajnok) és Gökhan Sakival (volt K-1 világbajnok) együtt szerepel. Milyen érzés együtt mozogni a legendákkal?
Igazából már megszoktam, mert mindennap óriási bunyósokkal edzhetek, Belforttal is mindig találkozom reggelente.

Saki nekem is új volt, épp mentem be a terembe és egyszer csak megláttam őt, mondtam is magamban, hogy a mindenit. Aztán rám köszönt, hogy „Hello!" és még a nevemet is tudta, egyszerűen hihetetlen volt.

Az ideérkezésemkor éreztem hasonlót, amikor a vezetőedzőnek szóltam, hogy megjöttem, majd néhány perccel később már Rockholddal (Luke Rockhold, korábbi UFC bajnok – a szerk.) voltam párban a tréningen. Vele egyébként később jóban lettem, legutóbb, amikor Kaliforniában volt meccsem, előtte őt hívtam fel, hogy tudna-e segíteni, hogy egy ottani teremben edzhessek és meg is oldotta nekem a dolgot. Tényleg fantasztikus érzés, hogy ezek megtörténtek velem, korábban teljesen elérhetetlennek tűntek számomra, most pedig nap mint nap az álmaimat élem.

Balról jobbra: Vitor Belfort, Borics Ádám és Gökhan Saki Forrás: Borics Ádám saját Facebook oldala

Visszatérve a mérkőzésére, mennyiben más egy 5x5 perces csatára készülni fizikailag és mentálisan, mint egy 3x5 percesre?
Caldwell (Borics ellenfele lesz január 25-én – a szerk.) nagyon jó birkózó, korábban amerikai bajnoki címet is szerzett, így várhatóan sokszor próbál majd meg földre vinni.

Úgy gondolom, hogy erőnlétben nem fogja annyira bírni, mint én. Azt érzem, hogy technikailag is jobb lehetek nála, de motiváció szempontjából biztosan „éhesebb" vagyok a sikerre, jobban akarom ezt a győzelmet, mint ő.

Szerintem, ha valaki nem doppingol, akkor mindenképpen elfárad egy 25 perces mérkőzésen. Én sosem használtam teljesítményfokozókat, ezért fejben kell eldöntenem, hogy megcsinálom. Számomra ebben nagy példakép a csapattársam, Kamaru Usman (jelenlegi UFC bajnok váltósúlyban – a szerk.), aki rendkívül erős mentálisan, és legyen bármennyire is fárasztó az, amit csinálunk, rajta ezt sosem látni. Én is sokszor mondtam magamban a kőkemény edzéseken, hogy nem vagyok fáradt, bírom még, pedig már a fenekemen vettem a levegőt. Ennek köszönhetően pedig mentálisan is erősebb lettem, még amikor azt érzem, hogy minden kifogyott a tankból, akkor is azt mondom, hogy menni kell, csinálni kell.

Mennyire figyel az edzések mellett a táplálkozásra, regenerációra? Van ebben segítsége?
Egy ilyen hosszú periódusban, 12-14 hétről beszélhetünk, az egészséges táplálkozást, megfelelő alvásmennyiséget már nem nehézségként, hanem egyfajta életstílusként élem meg. Szerencsére a feleségem segít nekem ebben, ő főz rám és ő is így él, így nincs semmi itthon, amivel esetleg elcsábulhatnék. Ha valaki benézne a hűtőnkbe, csak és kizárólag egészséges dolgokat látna. Két és fél éve élek kint Floridában és a táplálkozás, regeneráció párosában is sokat léptem előre.

Régebben hajlamos voltam arra, hogy túledzem magam, hiába szóltak a mesterek, hogy vissza kellene venni, nem hallgattam rájuk. Most, ha érzem, hogy kicsit romlik a teljesítményem, akkor lazábban dolgozok, vagy adok magamnak egy szabad délutánt.

Van itthon egy nyirokmasszírozógépem, amit rendszeresen használok, mindennap hengerezek (speciális segédeszköz az izmok lenyújtásához – a szerk.), masszőrhöz járok és heti egyszer egy fizikoterápiával foglalkozó szakembert is felfogadok, hogy a mobilitásomon dolgozzunk.

Az edzésmunkára visszatérve a felkészülés alatt a termünkben a tréningek végén többször is megkaptam a „King of the hard work" elismerést a vezetőedzőtől (A kemény munka királya – a szerk.).

Úgy gondolom, hogy ennél többet nem tudok tenni, sőt, ember nem tudna tenni. Ha belenézek a tükörbe, akkor nyugodt vagyok, mert tényleg mindent megtettem a siker érdekében, amit csak lehet, így tiszta lelkiismerettel lépek majd ketrecbe.

Felesége hogy viseli a felkészülési időszakot?
Mindenben támogat, nem is kívánhatnék nála jobb társat. Még szilveszterkor is maximum öt mondat erejéig mondta, hogy csak éjfélig nézzünk el egy ismerősünkhöz, ahol nem iszunk, nem eszünk semmit, csak ott lennénk. De természetesen megértette, hogy nekem aludnom kell a másnap reggeli edzés miatt, így nem mentünk.

Ilyen intenzív munka mellett, hogy telt a karácsony és a szilveszter, tudott pihenni, családdal együtt lenni?
A családom otthon, Magyarországon van, én pedig itt vagyok, így sajnos nem lehettem velük az ünnepek alatt.

Napi 2-3 edzéssel telt majd minden napom, nem volt ez alól kivétel a karácsony és a szilveszter sem.

Most függetlenítettem magam az ilyenkor szokásos hangulattól, mindössze annyit engedtem meg magamnak, hogy a feleségemmel vettünk egy karácsonyfát otthonra és ennyi. Reggelente 7.30-kor keltem és mentem edzeni.

Említette, hogy a túlhajtás elkerülésére néha kivett egy szabad délutánt vagy esetleg napot. Ilyenkor mivel töltötte az időt?
Legtöbbször csak pihenni szoktam, illetve kaptunk egy kiskutyát a legutóbbi mérkőzésem után, vele sokat jártunk parkokba játszani. Artúr sokat jelent nekem, mert jó érzés, hogy a feleségem mellett van még itt valaki velünk.

A felkészülésem közepén két éjszakára elutaztunk New Yorkba, ami hihetetlenül jót tett. Sétáltunk, kirándultunk, egy kicsit ki tudtam kapcsolódni, ami nagyon sokat jelentett. A korábbi időszakokban ilyet nem csináltam, de most éreztem mennyit számít, hogy fejben egy kicsit kitisztulhattam. Ezenkívül még

maximum az Xbox, ami szóba jöhetett kikapcsolódásként, mert közben az otthoni barátokkal és a testvéremmel is tudtam online játszani, beszélni. Hiányzik a magyar nyelv, a társalgás és a társasági élet, persze tisztában vagyok vele, hogy ez az időszak most csak a melóról szól.

Decemberben a felkészülést egy New York-i pihenő szakította meg Forrás: Borics Ádám saját Facebook oldala

Mindennap eszébe jut a 25-ei mérkőzés, vagy néha teljesen ki tud kapcsolni?
Ahogy közeledik a nagy nap, egyre többször jut eszembe a meccs, készítem magam mentálisan. Próbálom vizualizálni, hogy ott vagyok a helyszínen, szerencsére voltam már abban a hotelban, ahova megyünk és az arénában is, ahol majd összecsapunk.

Egyik délutáni pihenésemen megmértem a pulzusom és 50-60 között volt, aztán a bunyóra gondoltam, elkezdtem izgulni és a nyugodt érték egyből felugrott 100-ra.

Nagy a nyomás, a stressz rajtam a ketrecbelépés előtt, amit az évek alatt megtanultam kezelni. Amikor elkezdődik az összecsapás, már kitisztul minden, de addig elég nehéz, mert itt ez a világbajnoki torna és a vele együtt járó egymillió dolláros fődíj, ami megváltoztathatja az életem.

Caldwell még a kettőjük mérkőzését felvezető sajtótájékoztatón azt mondta szeptember végén, hogy az első menetben végez Önnel. Mennyire foglalkozik a pszichikai hadviseléssel?
Akkor azt éreztem rajta, hogy ő tart ettől a bunyótól és ezzel akarta palástolni a dolgot. Én önbizalommal telin álltam ott, mert tudtam, hogy másnap elkezdem a melót Floridában.

Manapság nem nehéz követni a másikat a közösségi médiában, így láttam, hogy

ő körülbelül 8 hetes felkészülést csinált, szilveszterkor pedig elment bulizni. Ez magabiztossá tett, mert biztos, hogy nem edzett többet nálam és jobban akarom ezt a győzelmet, mint ő.

„Csodagyereknek" hívják, és Önben látják a közeljövő nagy bajnokát. Ön is legalább ennyire hisz magában, mint a szakmabeliek?
Az elején nem hittem annyira benne, mint a többiek, de most már én is hiszem, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott.

Mindenki „Million dollar man"-nek hív (Millió dolláros férfi – a szerk.) a klubnál.

Az erőnléti trénerünk meg kijelentette, hogy őt nem érdekli mennyi pénzzel is jár a világbajnoki öv, az ütött-kopott robogóm, amivel edzésekre járok, az az övé lesz, ha nyerek. Ebben meg is egyeztünk (nevet).

Szerintem az én titkom abban rejlik, hogy nálam senki nem edz keményebben, nem tesz többet ezért a sportért. Az út az, ami boldoggá tesz engem, mindennap van egy célom, mindent megteszek érte és azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

A csapata mellett az amerikai média is felfigyelt Önre, bekerült a Bellator 10 legjobb pillanatát megörökítő videóanyagba. A január 25-ei gálát többek között az Ön nevével reklámozzák és ráadásul sikerült Borics-nak, nem pedig Borik-nak ejteni. Milyen érzés volt saját magát látni a képernyőn?
Rendkívüli, még jó egy évvel ezelőtt esett meg először, hogy a TV-ben láttam magam, akkor gyorsan elő is kaptam a telefonom, hogy felvegyem a dolgot. Most is örülök neki, de már akkora érzelmi reakciót nem vált ki belőlem.

Amiről én álmodtam, azt már régen elértem, így még nagyobb célokat tűztem ki magam elé, és mindenkinek ezt tudom mondani, merjen nagyot álmodni és dolgozzon érte keményen.

Előfordult már, hogy megállították az utcán közös fotóért vagy autogrammért?
Igen, Floridában is megesett, hogy szóltak az utcán, hogy csináljunk együtt egy fényképet vagy csak gratuláltak a győzelmemhez. Magyarországon a Pico mérkőzés (2019. június 14-én verte meg Borics Aaron Picót – a szerk.) után változott meg minden. Azt persze én is észrevettem, hogy a közösségi médiában több reakció érkezett a meccs után, de arra nem számítottam, hogy lépten-nyomon megállítanak, akár kisebb településeken is fotóért vagy hogy kezet szorítsanak velem. Ez nagyon jól esik és mindemellett annak is örülök, hogy az, hogy úgymond híres lettem, nem változtatott meg. Nekem rengeteg energiát ad az emberek támogatása, szeretete és az, hogy magyar zászlóval a hátamon vonulhatok be a ketrecbe.