(FILES) In this file photo taken on March 3, 2020 International Olympic Committee (IOC) President Thomas Bach delivers a statement on the COVID-19 situation during a meeting of the executive board at the IOC headquarters in Lausanne. - Bach said on March 20, 2020 the organisation was "considering different scenarios" for the Tokyo Games, but was optimistic about holding the event as scheduled despite the coronavirus pandemic. (Photo by Fabrice COFFRINI / AFP)
Vágólapra másolva!
A világ egyre kevésbé érti, hogyan kommunikál a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német elnöke, Thomas Bach. Az egykori vívó foggal-körömmel ragaszkodik a tokiói olimpia eredeti időpontban történő megrendezéséhez, miközben a sportvilág képviselői arra szólítják fel, hogy engedje el ezt a nézetét. Bachot azonban - láthatóan - nem érdekli az, mit gondolnak azok az emberek, akik nélkül nem lenne olimpia. Nem volt ez mindig így. 39 évvel korábban pont arról szónokolt, amivel most egyáltalán nem törődik.
Egyre többen vannak azok, akik a NOB-elnök kétségbeesett kommunikációs ámokfutásának tekintik a most már minden napra jutó Thomas Bach-nyilatkozatokat.
A megnyilvánulások közös jellemzője, hogy a német elnök hallani sem akar az olimpia elhalasztásáról, vagy törléséről.
Hiába áll ki egyre több és több sportoló azért, hogy érvényesítse a jogait, hiába születnek a világ számos pontján olyan nyilatkozatok, amelyek szerint sérül az esélyegyenlőség elve, hiszen a koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag senki sem tud normálisan felkészülni, Thomas Bachot mindez nem érdekli. Ő legfeljebb annyit tud mondani, hogy az olimpia nem egy labdarúgó-forduló, hogy azt csak úgy elhalasszák. (Ezt éppen egy szombati nyilatkozatából idéztük.)
Olyan szabályzatra van szükség, amely őszinteséget engedélyez a számunkra, s lehetővé teszi az emberi jogaink érvényesítését."
Nem fogják kitalálni, ki mondta mindezt. Thomas Bach.
Igaz, nem ma, hanem 1981. szeptember 25-én Baden-Badenban, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 11. olimpiai kongresszusán. Az eseményről a korabeli magyar sportsajtó, a Népsport és a Képes Sport is nagy terjedelemben számolt be. Egy évvel voltunk a bojkottal terhelt moszkvai olimpia után, az ötkarikás játékok a legmélyebb válságát élte, s hol voltunk még ekkor az 1984-es Los Angeles-i olimpia újabb bojkottjától?
Thomas Bachot az amerikai sportmagazin, a Sport Illustrated újságírója, Jo Villevoye is megkérdezte. Érdemes idézni ebből az interjúból is.
Ma a helyzet az, hogy nekünk, a sportolóknak is van véleményünk. Nagyot változott a mi öntudatunk, felismertük a felelősségünket. Számomra sok tapasztalatot hozott az a küzdelem, amelyet a moszkvai játékokon való részvételért folytattunk. Szervezetek, amelyek az emberi jogokért küzdenek, minket, sportolókat, akik el akartunk menni Moszkvába a személyünkben támadtak."
39 évvel ezelőtt ez a nyugatnémet tőrvívó szenvedélyes nyilatkozatokban állt ki a sportolók jogaiért, 2020-ban NOB-elnökként viszont nem hallja meg azokat az üzeneteket, amelyeket a sportolók fogalmaznak meg és juttatnak el neki.
Most azt mondja, hogy a tokiói olimpia esetleges lemondása a legkevésbé tisztességes megoldás lenne a sportolókkal szemben.
A britek négyszeres olimpiai bajnok evezőse, Matthew Pinsent egyenesen süketséggel vádolta meg Bachot. Ezt írta: Sajnálom, Bach úr, de ez, amit mond, süketség. Az egészségügyi szabályok betartása nem áll összhangban a sportolók felkészülésével, utazásával. Legyen tekintettel a sportolókra és a nézőkre, első a biztonságuk. Fújják le (az olimpiát.)
I’m sorry Mr Bach but this is tone deaf. The instinct to keep safe (not to mention obey govt instructions to lock down) is not compatible with athlete training, travel and focus that a looming Olympics demands of athletes, spectators organisers etc Keep them safe. Call it off. https://t.co/nKnEEiVku1
Mintha két teljesen más ember beszélne - négy évtized különbséggel - ugyanarról.
Végül, érdemes belelapozni a német oknyomozó újságíró, Thomas Kistner FIFA Maffia című, 2014-ben megjelent könyvébe, amelynek az elején szintén feltűnik Thomas Bach. A szerző a sportvilág egykori, korlátlan urának, az Adidas tulajdonosának, Horst Dasslernek a temetését idézi fel, amely 1987 áprilisában történt. Dassler, aki igencsak megkérdőjelezhető módszerekkel, pár év alatt jutott a nemzetközi sportvilág csúcsára, egyfajta keresztapaként uralkodott, miközben a nagy nemzetközi sportszervezetek vezetői (Juan Antonio Samaranch MOB-elnök, vagy Joao Havelange FIFA-elnök) a tenyeréből ettek.
A könyvben Kistner azt írja, hogy Thomas Bachot Horst Dassler "találta ki" a sportvilág számára.
Bach 1985-ben lett az Adidas nemzetközi promotálásért felelős igazgatója, továbbá a nemzetközi kapcsolatok osztályvezetője. Azt azonban nemcsak a Stasi-akták sugallták, hogy Bach nem az Adidas, sokkal inkább Dassler igazgatója volt. Ezt még Thomas Bach is így látta:
Nem az Adidas, hanem Horst Dassler úr iránt éreztem elkötelezettséget."
A nyilvánosság a mai napig nagyon keveset tud a sportvilág igazi szürke eminenciásaként számon tartott Thomas Bach előéletéről.
Tény, hogy Bach Horst Dassler halála után elhagyta a sportszergyártó céget, de ezek után a nemzetközi sportvilág legmagasabb csúcsára emelkedett.
Ott ül ma is, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökeként, s ebbéli pozíciójában foggal-körömmel ragaszkodik a tokiói olimpia eredeti időpontban történő megrendezéséhez.
Thomas Bach eddigi élete során nem sok alkalommal szenvedett vereséget. A koronavírus-járvány azonban - ez szinte biztosra vehető - meghátrálásra fogja őt is kényszeríteni.
Forrás: Thomas Kistner: FIFA Maffia (Twister Media Kft. 2015.) A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.