Társoldalunk:

A skandinávok legyőzése hihetetlen tett volt Monspart Saroltától

2020.03.31. 13:54

Székely Éva halála után a Nemzet Sportolóinak új tagot kellett jelölniük maguk közé. A keddi eseményen kiderült, hogy a 11 tag egyhangúan a tájfutásban egyéni világbajnoki címet szerzett Monspart Saroltát jelöli. A kiváló sportember 1972-ben a csehszlovákiai tájfutó-világbajnokságon törte meg a skandinávok egyeduralmát, hat évvel később viszont egy kullancs okozta csípés miatt napokig élet és halál között lebegett.

Az 1972-es tájfutó-világbajnokságot Csehszlovákiában, Staré Splavy-ban rendezték meg. Nem sokkal voltunk a müncheni olimpia befejezése után. A tájfutás akkor sem szerepelt az ötkarikás játékok műsorán, mégis, kiemelt figyelmet kapott a magyar sportéletben. Fiatal sportágról volt szó, az 1972-es volt a 4. világbajnokság a sorban.  Az elsőt 1966-ban a finnországi Fiskarsban rendezték, a női egyéni versenyben svéd győzelem született, Ulla Lindquist révén. Két évvel később a hazai pályán versenyző Lindquist Linköpingben védte meg a címét. 1970-ben újabb skandináv siker született.  

Monspart Sarolta és Peterdi Pál (ülnek) őket kérdezi Szepesi György a rádió élő műsorában 1978-banForrás: Arcanum

Az NDK-beli Friedrichroda adott otthont a vb-nek, a dobogó legmagasabb fokára a norvég Ingrid Hadler állhatott fel. Három világbajnokság, csak skandináv siker. A 72-es vb előtt is őket - a svédeket és a norvégokat tartották az abszolút favoritnak. Éppen ezért volt óriási hatása annak, hogy Monspart Sarolta az 1972-es vb-n megtörte az északiak egyeduralmát. A Népsport helyszíni tudósítót küldött az eseményre, mintha érezték volna, hogy valami nagy dolog készül Csehszlovákiában. Most Gömöry Albert írásából idézünk: "Amikor a sárga melegítős Monspart nem sokkal az utolsó ellenőrzési pont után feltűnt a fenyőfák között, a 100-150 tagú magyar szurkolótábor egyszerre emelte a magasba a piros-fehér-zöld zászlókat. Mindenki nagyon izgult. A magyar csapat tagjai közül utolsóként futott Monspart. A kétszeres világbajnok svéd Lindquist nem tudott 1 óra 20 perc alá kerülni.  

A magyar Monspart Sarolta a győzelem után, aki 1972. szeptember 14-én jelentős előnnyel megnyerte a női egyéni világbajnoki címet a tájékozódási futó világbajnokságonForrás: MTI/-

A másik svéd, Brigitta Larsson 1:18.53-al sokáig vezetett, de a finn Pirjo Seppä még nála is jobbat futott (1:18.35.) A magyarok semmit sem tudtak, hol tart Monspart, mert nem sokkal a rajt után az összes részidőmérő berendezés elromlott. Tehát csak következtetni lehetett arra, miként teljesíti Monspart az egyes szakaszokat. Amikor a magyar bajnoknő befutott, az óra 1:17.01-et mutatott. De ezzel még nem volt vége a versenynek. A norvég címvédő Hadler ekkor még a pályán volt. Idegtépő 18 perc következett. Végül a norvég 1:21.00-nál állította meg az órát,  Monspart Sarolta világbajnok lett!"

*

Hat évvel később, 1978-ban teljesen más küzdelmet kellett vívnia avilágbajnoknak, akit az egyik edzés közben megcsípett egy kullancs. Akkor még nem gondolt arra, hogy hamarosan élet és halál között lebeg majd. A Magyar Ifjúság című lap újságírója, Rózsa András a betegágyánál látogatta meg a világbajnokot.

- A bal lábamat már húszszor be tudom hajlítani.
- És a jobbat?
- Tizenötször.

Saci futni akar. De néhány hete még eszméletlenül hevert a betegágyon. A világbajnoknő 1978. július 26-án eszméletlen állapotban került a budapesti László Kórházba. Agyhártya és agyvelőgyulladással, bénult végtagokkal. Annak a kullancsinváziónak lett az áldozata, amely 1978-ban a magyar erdőket megtámadta. Három héttel később Monspart már egyedül mosakodott. Így idézte fel a történeteket: "A Vértesben edzőtáboroztunk. Az egyik nap pokolian fáradtnak éreztem magam. Kocsival mentem, a vezetés sem esett jól, a jobb lábammal különösen nem. Aztán már Budapesten mentem hazafelé a boltból, úgy éreztem, hogy ólmot cipelek."

Monspart Sarolta az Anna-réten 1978-banForrás: Fortepan/Urbán Tamás

Monspart Sarolta a vakbele helyén érzett fájdalmat, az orvosok megoperálták. Ekkor még magánál volt, majd elvesztette az eszméletét. Napokkal később tért magához, de ekkor már nem a Sportkórházban, hanem a László Kórházban volt. 

- És a gondolatai? Merrefelé járnak az este, az éjszaka folyamán?
- Szinte mindig ugyanott. Hogy miért pont én ne gyógyuljak meg. Szóval...
- Szóval?
- Az idény végén abba akartam hagyni a versenyzést. Úgy éreztem, elég volt.
- Belefáradt?
- Meguntam. Nem a fizikai erőm fogyott el, hanem az akaraterőm.
- És most?
- Úgy fogom fel, hogy ez egy elvonókúra. Idegileg itt kipihenem magam, kénytelen leszek még egy évet versenyezni. Jön a következő világbajnokság, Finnországban.

Monspart Sarolta a László Kórházban 1978-banForrás: Arcanum

Ezért is bízom a gyógyulásban. Nem maradhat béna a jobb lábam. 

Monspart Sarolta az 1979-es tamperei világbajnokságon már nem volt a magyar csapat tagja. De meggyógyult és életét a sport, a futás népszerűítésének szolgálatába állította. Kedden őt jelölték a Nemzet Sportolójának.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.