Milák Kristóf szerint most már lehet beszélni olimpiai aranyéremről

Kevés úszásból és munkából, inkább pihenésből álló felkészülés után újra meglepett mindenkit Milák Kristóf, aki most már az olimpiát illetően is mer merészebb álmokat szőni. A 200 méteres férfi pilllangóúszás világcsúcstartója a Nemzeti Sportnak adott interjút.

Van egy ember az úszósportban, akivel akkor is beszélget, ha máshoz hozzá sem szól, akinek a társaságában szinte mindig mosolyog, akinek a tanácsait szívesen veszi.
Csaba bá.

Igen, Sós Csaba szövetségi kapitány. Mióta ismeri őt, miért éppen vele ilyen nyitott?
Évek óta ismerem, közelebbről is. Már nagyban készültem a 2016-os hódmezővásárhelyi ifjúsági Európa-bajnokságra, amikor a fia, Dani hozzánk, vagyis Érdre igazolt. Vele nagyon jó barátok lettünk, sokat voltam náluk, és mindig nagy vendégszeretettel fogadtak – nemcsak Csaba bá, hanem a felesége is. A kapitány azóta figyel, tudja, látja, hogy mit csinálok, érti azt is, mi miért történik, ráadásul ott, Hódmezővásárhelyen még inkább kiszemelt magának, azóta pedig megmaradt mentoromnak.

Ő volt az, aki a 2018-as országos bajnokság után azt mondta, világcsúcsot fog úszni kétszáz pillangón.
Volt is a kijelentéséből egy kis kavarodás, mert sokan azt hitték, már abban az évben sikerül, pedig úgy fogalmazott, hogy megúszhatom a világrekordot. Nem tévedett.

Milák Kristóf a világcsúcsa után Forrás: MTI/Kovács Tamás

A Négy nemzet versenyen viszont még őt is meglepte. Tudtuk, hogy feldobja a téthelyzet, de hogy egy kisebb viadalon is így történik...
Ilyen típus vagyok, szeretek versenyezni. Azért nem volt ez olyan könnyű, mint ahogy kívülről látszott, rendesen oda kellett tennem magam – mentálisan és testileg egyaránt. Jobb úgy pihenőre menni, hogy jókat úsztam, hogy ki is úsztam magam, így még jobban esik a semmittevés, édesebb lesz a tiltott gyümölcs.

Két éve megállapodtunk, hogy nem emlegetjük Tokiót és a lehetséges négy aranyérmet, de a teljesítményét látva muszáj újra szóba hozni.
Most már látom is az értelmét.

Végre! Azt tudja, hogy a mentora is valami hasonlóról beszélt a Margitszigeten?
Az alapok megvannak, a részleteket viszont magamnak kell megoldanom. Úgy vagyok vele, mondhat, gondolhat bárki bármit, megpróbálhat elfogadtatni velem akármit, én elindulok egy általam választott úton, és azokkal a módszerekkel szeretnék dolgozni, amelyeket én jónak gondolok. Egyértelműen úgy gondolom, sőt, tudom is, hogy van bennem potenciál – másban is. Érzem.

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.