Verrasztó Dávid: Talán pont az őszinteségem a legnagyobb baj

Verrasztó Dávid úszó ad interjút az újonnan nyíló kávézójában, a Moody's-ban 2020 augusztus 6-án, kávézó, interjú
Verrasztó Dávid úszó ad interjút az újonnan nyíló kávézójában, a Moody's-ban 2020 augusztus 6-án
Vágólapra másolva!
Az utóbbi időben keveset lehetett hallani Verrasztó Dávidról, a magyar (úszó)sport egyik legmegosztóbb személyiségéről, aki sikerei mellett sokszor balhéival került az újságok címlapjára. A napokban 32. életévét betöltő sportolónak az edzések és az olimpiára való felkészülés mellett a medencén kívüli életre is van ideje, miközben van, amiben semmit sem változott a véleménye. Például abban, hogy mennyit ér - szerinte - egy Európa-bajnoki aranyérem úszásban.

Mostanában kevesebbet lehetett hallani és olvasni önről. Tudatosan minimalizálta a médiában való szerepléseit?
Igazából nem volt semmi mondanivalóm.

Egyikre sem tudok igazán mit mondani. Persze, a járvány engem is különleges helyzet elé állított, mivel azt nem lehet, hogy egész évben a semmire edzel, de senki nem tudja, hogy milyen versenyek lesznek, így pedig nagyon nehéz tervezni. De egyébként minden rendben van velem.

Őszinteségével és szókimondásával sokszor pikáns témákat szolgáltatott még a bulvárlapoknak is – hogyan viszonyul az újságírókhoz?
Talán pont az őszinteség a baj.

Én nem fogok kamuzni, vagy műmosolyt magamra erőltetni, amit gondolok, és amit érzek, azt mindig kimondom.

Világéletemben ilyen ember voltam, de ebből aztán persze rendszeresen probléma volt, és úgy érzem, öreg vagyok már ezekhez a szélmalomharcokhoz.

Verrasztó Dávid megunta a magyarázkodást a korábbi interjúi után, tudatosan minimalizálta a médiában való szereplését Fotó: Szabó Gábor - Origo

Elfogadta már, hogy az egyik legmegosztóbb sportolónak számít Magyarországon?
Ha valaki visszanézi, vagy visszaolvassa azokat a dolgokat, amiket mondtam,

függetlenül attól, hogy rólam mi a véleménye, el kell ismernie, hogy szinte mindig igazam volt.

A legelső dolog például, amin felháborodtak az emberek a 2014-es berlini Európa-bajnokság után történt, amikor

A medencén kívüli élet egy dolog, a vízben mutatott teljesítmény pedig egy másik, ott pedig a Négy Nemzet Úszoversenyen, majd a római Hét Domb versenyen is magabiztosan diadalmaskodott 400 vegyesen. Milyen érzés volt újra megmérettetnie magát?
Nem úsztam rossz időt a Margit-szigeten sem, Rómában pedig még jobbat sikerült, úgy érzem, jó formában vagyok, főleg ahhoz képest, hogy hat hónapja nem versenyeztem. Ez pedig már számít, hiába vagyok rutinos, és tudom, mit kell csinálni, nem esett annyira jól, mégis csak 32 éves múltam néhány nappal ezelőtt... De remélem, ahogy jönnek a versenyek, egyre jobban fogom élvezni az úszást és tovább javítok az időmön.

A fiatal tehetség, Kós Hubert olimpiai A-szintet úszva végzett a Margit-szigeten a második helyen. Milyen jövőt jósol 17 éves riválisának?
Jól úszott, de megmondom őszintén,

25 év alatt elég sok ember ellen versenyeztem és eleget foglalkoztam másokkal, a hátralévő három, négy, vagy esetleg öt, hat évemben már csak magamra szeretnék koncentrálni.

Verrasztó Dávid a jövőben már nem a riválisokra, hanem saját magára szeretne koncentrálni Fotó: Szabó Gábor - Origo

A mások alatt Cseh Lászlót, Ryan Lochtét, vagy éppen Michael Phelpset is érthetjük...
Mindig inspirált és húzott, hogy ekkora sztárokkal és ilyen klasszisokkal szállhattam harcba.

Lacival évről évre jobb lett a kapcsolatunk, ha egy úszót kellene mondanom, akit a legjobban tisztelek, az egyértelműen ő.

Sajnos sokkal többet érdemelne, amit Magyarországon már évek óta vele csinálnak, az felháborító. Minden más országban istenként tisztelik, csak itthon nem.

Elmélkedett azon, hogy ha nincs a koronavírus, akkor néhány héttel ezelőtt szállt volna harcba Tokióban a nyári játékokon?
Nem igazán, ez mind csak feltételezés, azzal pedig nem megyek semmire. Márciusig természetesen az olimpia volt a középpontban, bizakodó is voltam a nyári játékokat illetően, mert jól haladt a felkészülésem és a versenyek is jól sikerültek, de aztán minden a feje tetejére állt.

2008., Peking: tartaléknak nevezték, lemondta a szereplést. 2012., London: 22. lett 400 vegyesen. 2016., Rió: 400 vegyesen nem jutott döntőbe, 200-on el sem indult, inkább hazautazott, ami után népharag zúdult önre. Mit jelent Verrasztó Dávidnak az olimpia?

Van, akinek az Eb, van, akinek a vb nem jön össze, nekem valamiért az olimpia. Én lennék a legboldogabb, ha tudnám az okait és a miérteket, de remélhetőleg lesz még lehetőségem boldogan hazatérni a nyári játékokról.

Verrasztó Dávid a tokiói olimpián végre teljessé tenné az éremkollekcióját a világversenyekről Fotó: Szabó Gábor - Origo

Voltak mélypontja a karrierjében, hányszor akarta abbahagyni ezt az egészet?
Mindenkinek vannak mélypontjai az életében, nekem is voltak,

de soha nem gondoltam arra, hogy feladjam, nem az a típus vagyok.

Ha a gimnáziumban, vagy az egyetemen kerülsz gödörbe, akkor kapsz egy egyest, vagy megbuksz, az én esetemben ez egy kicsit más, de mindig felálltam a padlóról és folytattam tovább.

Ha 32 évesen visszatekint eddigi pályafutására, változtatna valamin?
Ahogy múlik az idő, mindenki okosabb lesz, de ha akarnék, sem tudnék már változtatni a dolgokon, úgyhogy ezen már kár keseregni. Inkább a sikerekre gondolok vissza, szerencsére azokból is akadt bőven.

Nyertem három Eb-aranyat, két vb-ezüstöt, egyet ráadásul hazai környezetben, Budapesten, ezekre büszke vagyok.

Ahogyan arra is, hogy van 4:07-es időm is, ez a világ tíz valaha úszott legjobb idejében benne van 400 vegyesen, csak olimpiai bajnokok vertek meg.

Mennyire könnyítette, vagy éppen nehezítette a helyzetét, hogy úszó családból származik? Édesapja, Verrasztó Zoltán ráadásul Eb- és vb-győzelmei mellett olimpiai ezüst- és bronzérmet is nyert.
Nehéz, de igazán ezt csak az értheti, aki átélt hasonlót.

Van egyfajta megfelelési kényszer és folyamatos összehasonlítás,

ettől függetlenül Evelynnek és nekem is rengeteget segítettek a szüleink, úgyhogy megtanultuk kezelni a dolgot.

Verrasztó Dávid Budapesten nyitott bárt barátaival Fotó: Szabó Gábor - Origo

Évek óta készül az aktív sport utáni életre, testvérével, Evelynnel már van egy közös kávézójuk, most pedig ismerőseivel bárt nyitott Budapest szívében.
Szeretem csinálni, most jött egy újabb lehetőség és belevágtam. Rengeteg nehézség van azért ezen a téren is, az első két év a kávézóban sem volt egyszerű, de túléltük, és nagyon élvezzük ezt a fajta munkát is.

Nem a háttérből irányítunk, a járvány alatt például felváltva ültünk bent Evelynnel és szolgáltuk ki a vendégeket.

Szerencsére csak jó tapasztalatunk van, ha betérnek hozzánk és felismernek minket, mindenkivel jót beszélgetünk.

Ha egy évet ugranánk az időben, és 2021. augusztusában beszélgetnénk, mit remél, miről lenne szó?
Nyugalmat szeretnék magam körül és többet foglalkozni az úszással, remélhetőleg ehhez már a lehetőségek is ugyanúgy adottak lesznek, mint a vírus előtti időszakban.

Ha másnak akarsz megfelelni, az ugyanis addig megy, amíg sikeres vagy. Ezt az ötödik, hatodik pofára esés után megtanultam.