Előbb a kommunisták gigantikus sportversenyét, majd az országot is darabjaira tépte a történelem

1956-ban a Szovjetunió 15 tagköztársaságában nagyjából 200 ezer sportklub létezett, ezekben 17 millióan sportoltak. Kis túlzással ez volt az egyetlen tevékenység, amit ha magas szinten űzött egy szovjet ember, akkor megközelítően olyan életszínvonalat érhetett el, ami az adott korban őt boldoggá tette. Sok dolog akkortájt nem csábított el egy fiatalt a sportpályák környékéről. Gyakorlatilag a szabadidő hasznos eltöltésének semmilyen más formáját nem kínálták a szövetségbe forrt szabad köztársaságok. Ám a sporttal nemcsak az egyén boldogulhatott a hiánygazdálkodás évtizedeiben, hanem a szocialista ország vezetői is csapást mérhettek az ideológiai téren lenézett országokra. Azokra, ahol nemcsak a jelszavak szintjén zajlott komoly országépítő munka, hanem a gyárakban, városokban, falvakban a valóságban is. Az ő békés megsemmisítésüket leginkább a sportpályákon lehetett véghezvinni.

Ezért valahogy koordinálni kellett a gigantikus méretű állam szanaszét élő sportolóit. Vagy kevésbé fellengzősen fogalmazva: időnként össze kellett terelni őket egy helyre, hogy ki lehessen közülük választani a legjobbakat, akik majd csapást mérhetnek az imperialista országokat képviselőkre.

Mint mindent, ezt is az állampárt vezetői szervezték.

Jött az elvtársi szikra: rendezzük meg a Szovjetunió népeinek szpartakiádját!

A tervet tett követte, majdnem olyan gyorsan, ahogy az ötéves tervek kivitelezését. Mivel 1956-ra felépült a Lenin-hegyen a Lenin Stadion, ez jó apropót szolgáltatott, hogy Moszkvába invitálják a legjobbakat. 15 „szabad köztársaság" delegálta válogatottját, továbbá külön csapattal versenyzett a két legnagyobb város, Moszkva és Leningrád, valamint a Karéliai Autonóm Köztársaság.

Karélia-Lettország kosárlabda-mérkőzés az 1956-os I. Szpartakiádon, Moszkvában Forrás: Sputnik via AFP/David Sholomovich

1956. augusztus 5-én nyitották meg a nívós eseményt, amiről természetesen az akkori Képes Sport is terjedelmes írásban számolt be: „Rusznya, a kis moszkvai diáklány csattanós csókot adott Doleschal Sándor magyar ösztöndíjas egyetemi hallgatónak, amikor a magyar fiú egy szpartakiád megnyitóra szóló jeggyel örvendeztette meg. Doleschal Sanyi nyári szabadságáról azért utazott előbb vissza Moszkvába, hogy tanúja lehessen a Szovjetunió népeinek szpartakiádjának, mert ahogy mondja: hasonló eseménynek aligha lehet tanúja életében, hacsak nem jut el egy olimpiára. Ezért vette ki most szabadságát Borzov elvtárs is, az egyik budapesti szovjet kereskedelmi vállalat munkatársa, hogy ott lehessen a Lenin-stadionban, tanúja lehessen a szpartakiád sportversenyeinek."

Így kezdte beszámolóját a magyar sporthetilap. Majd kiderült az írásból, hogy

öt világrész újságírói és riporterei adtak találkozót egymásnak. Amerikai újságírók, csehszlovák rádióriporter, a belgrádi rádió munkatársa, román fotóriporter, és nem győznénk sorolni, mennyien adnak hírt Moszkvából."

A százezres megastadion természetesen zsúfolásig megtelt a megnyitóra. Pedig előző este hatalmas felhőszakadás áztatta Moszkvát, és másnap, vasárnap délelőtt is hideg, szeles idő volt. De ez nem vette el senkinek a kedvét. Egyébként ez a stadion Moszkva talán legszebb helyén van, akik jártak valaha ott, ezt megerősíthetik. Gyönyörű kilátás nyílik a Moszkva-folyó kanyarjára, és mögötte az óriásváros egy érdekes szeletére. Persze azon a nyári napon nem ezért a látványért zarándokoltak az emberek a hegyre. A Népsport így számolt be erről: „Délután öt órakor, az ünnepélyes megnyitó kezdetére pillanatnyi pontossággal megjelentek a kormány tagjai, s a közönség tapsvihara közben foglalták el helyüket a díszpáholyban. A csapatok bevonulása után N.N. Romanov, a Szovjetunió testnevelési és sportbizottságának elnöke mondott rövid, üdvözlő beszédet, majd befutottak a pályára az úgynevezett „csillag-váltó" utolsó tagjai. A 480 főből álló rendőrzenekar eljátszotta a szovjet Himnuszt, miközben lassan kúszott fel az árbocra a Szovjetunió zászlója. Az elvonulásra kisütött a nap, és ez még szebbé, látványosabbá tette a népviseletbe öltözött fiatalok színpompás felvonulását."

Az 1959-es II. Szpartakiád megnyitó ünnepsége Forrás: Sputnik via AFP/Dorenskiy Leonid

A szovjet mintájú nyitóünnepség után elkezdődtek a versenyek, és Vlagyimir Kuc jó hazafihoz méltóan 10 ezer méteren rögtön szovjet csúcsot futott. Ezzel a valóságos eső után kezdetét vette a kéthetes rekordeső. A 12 nap alatt 9 világcsúcs és 33 szovjet csúcs született. Összesen 21 sportágban mérték össze erejüket az ország sportolói. Csapatsportokban is. Az első labdarúgó-mérkőzést a stadionban két moszkvai csapat, a rendőrség és a hadsereg gárdája, a Dinamo és a CDSZA vívta, hogy az első gólt garantáltan fővárosi focista szerezze. Ez a történelmi tett a Dinamo játékosának, Sabrovnak sikerült, a találkozó 2-2-es döntetlent hozott. De ez csak barátságos mérkőzés volt. A tornán a két csapat játékosai (kiegészülve más fővárosi klubok focistáival) már együtt voltak sikeresek. Ugyanis a focitornát a moszkvai válogatott nyerte, Litvániát, Fehéroroszországot, Leningrádot, majd a döntőben 103 ezer néző előtt Grúziát legyőzve.

Érdekes, hogy a legendás Lev Jasin helyett a fináléban Borisz Razinszkij védett.

További érdekesség a csapatsportokból, hogy férfi kosárlabdában Lettország győzött, Litvánia csak a harmadik helyen végzett. A vízilabdatornát a moszkvai válogatott nyerte Grúzia és Azerbajdzsán előtt. Az összetett pontversenyben is a fővárosi egyesített csapat bizonyult a legjobbnak, az orosz válogatott és Leningrád előtt. A legjobbak a Nagy Kreml Palotában vehették át a díjakat, ahol az ország vezetői hozták sorsokat befolyásoló döntéseiket.

Tornászok a moszkvai Dinamo Stadionban az 1971-es Szpartakiádon Forrás: Sputnik via AFP

Egyértelmű volt, hogy ezt a sorozatot folytatni fogják. Okosan az adott olimpia előtti évre tűzték ki az idejét. Így 1959-ben került sor a másodikra. Ekkor új sportként jelentkezett az asztalitenisz és a sakk. Viszont focitornát ekkor nem rendeztek. 1979-ben tért csak vissza a labdarúgás. Olyan mostohán bántak ezzel a sporttal a szpartakiádokon is, mint az olimpiákon. Viszont az esemény rangja négy évről négy évre nőtt.

Sőt, 1962-ben megrendezték az első téli változatát is, Szverdlovszkban, Leningrádban és a grúziai Bakurianiban.

10 köztársaság 1000 sportolója érkezett, de a becslések szerint 10 millióan űztek téli sportot az országban. Az esemény rangját növelte, hogy a győztesek egyúttal szovjet bajnoki címet is kaptak. Persze mindenki elindult, aki készült az 1964-es téli olimpiára. A műkorcsolya párosok küzdelmeit a történelem egyik legnagyobb duója nyerte, Belouszová és Protapopov. Négy évvel később, 1966-ban már jégkorong is szerepelt a programban: a döntőben a moszkvai válogatott 6-4-re verte Szverdlovszk legjobbjait. Az a bizonyos moszkvai csapat akkoriban Szovjetunió néven ennél nagyobb különbséggel verte a világ legtöbb válogatottját. A '64-es innsbrucki téli olimpián pl. úgy lett aranyérmes, hogy Svájcot 15-0-ra, Finnországot és Németországot egyaránt 10-0-ra, az Egyesült Államokat 5-1-re győzte le. A '68-as játékokon Grenoble-ben pedig Finnországot 8-0-ra, Kanadát 5-0-ra, az Egyesült Államokat 10-2-re.

Alekszander Tyihonov, a férfi 10 km-es sífutás győztese Szverdlovszkban a Téli Szpartakiádon Forrás: Sputnik via AFP/Somov Yuriy

De vissza a nyári szpartakiádokhoz! A résztvevő sportágak listája négy év alatt egy picit mindig változott, de volt 13 olyan, amely mind a 10 eseményen szerepelt. Ezeket érdemes megemlíteni, mert nem véletlenül voltak állandó szereplők.

Szabad- és kötöttfogású birkózás, súlyemelés, ökölvívás, atlétika, úszás, torna, vívás, országúti kerékpár, kajak-kenu, röplabda, műugrás, lovaglás.

Ezek közül néhányban sokkal értékesebb volt egy ilyen szpartakiádon nyerni, mint a „nagy" olimpián. Súlyemelésben, birkózásban a szpartakiád hatodik, nyolcadik legjobbja néha többet tudott, mint egy olimpiai ezüst- vagy bronzérmes. Egy szovjet sportoló második-harmadik sportteljesítménye miatt is sajnálhatta, hogy a „Birodalom" polgára. És nem indulhat saját szűkebb hazája színeiben.

Néhány sportban egészen másképp nézne ki az olimpiai dobogósok névsora.

A müncheni olimpia előtt, 1971-ben már majdnem 9 millióan indultak a selejtezőkben az országban nyilvántartott 44 millió sportolóból. A két hét során 35 szovjet, 19 Európa- és 20 világcsúcs született. A legendás súlyemelő, Vaszilij Alekszejev egy este alatt hét világcsúcsot emelt. 235 kg-os súllyal a feje fölött is vidáman álldogált az erőember.

1971-ben, az V. Szpartakiádon a szovjetek legendás súlyemelője, Vaszilij Alekszejev versenyez Forrás: Sputnik via AFP/Dmitryi Donskoy

1975-ben még az addig sem csekély felhajtást is sikerült jócskán túlszárnyalni.

A II. világháborúban aratott győzelem 30. évfordulóját köszöntendő permanens ünnepségsorozat részeként négy és fél hónapon keresztül zajlottak a szpartakiád eseményei.

Ez volt az igazi szovjet sportünnep. Minden köztársaság rendezhetett valamilyen eseményt. 27 sportágban 10 079 sportoló lépett a küzdőtérre. Összehasonlításként: egy évvel később a montreali olimpián 23 sportágban 6084 résztvevő volt. Alig több, mint a fele a hatodik szpartakiád mezőnyének. Pedig az 1976-os ötkarikás játékokat még csak néhány afrikai nemzet bojkottálta. Bezzeg az 1980-as és a 1984-es olimpiát jóval többen.

A Szovjetunió népeinek Szpartakiádja 1979-ben Moszkvában Forrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Yuriy Somov

Ezért is volt különösen fontos az 1983-as szpartakiád. Hiszen az már a nyitóünnepség pillanatában is biztos volt, hogy a moszkvai játékokról távol maradó Egyesült Államokban rendezendő 1984-es olimpiára nem utaznak el a szovjet sportolók. (Miközben ezt persze hivatalosan ekkor még nem jelentették be.)

A szpartakiádon 8685 sportoló vett részt, és 17 világcsúcs született.

Juan Antonio Samaranch, a NOB akkori elnöke is elment Oroszországba. Nyilván érezte, hogy a fülledt Moszkva-parti esték során személyesen kell rábeszélnie az illetékes elvtársakat a Los Angeles-i játékokon való részvételre.

Az Adidas elnöke, Horst Dassler (jobbra) és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori elnöke, Juan Antonio Samaranch. Mindketten rendszeres vendégei voltak a szpartakiádoknak Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Riethausen

Ma már tudjuk, hogy Samaranch a KGB ügynöke is volt, így joggal érezhette, megoldja ezt a feladatot. Képtelen volt rá. Az papírforma volt, hogy a Szovjetunió nem vesz részt a '84-es olimpián, ám az (sportnyelven szólva) bombameglepetés, hogy ezt az olimpiát már csak két szpartakiád követte. 1986-ban már nemcsak a Gorkij Parkban fújt a változás szele, hanem a politikai életben is. Meg a sportban is.

Még összehozták ugyan a kilencedik bulit is, de ezt már 23 városban rendezték, összesen 37 sportágban.

Voltak itt már tollaslabdázók, szinkronúszók, rallysok, kötélen egyensúlyozók, még a mi métánkra emlékeztető utcai labdaütögetésben jeleskedők is. De ez már nagyon más volt. A szovjet emberek többségét már a „biznisz" jobban vonzotta, mint ennek a monstre sportesemények a megtekintése.

A VIII. Szpartakiád megnyitó ünnepsége 1983-ban, Moszkvában Forrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Boris Babanov

1991-ben egy féléves, mondhatni nosztalgia-szpartakiáddal búcsúzott ez a korábban oly' népszerű esemény. Már csapatsportok nélkül.

Ugyanis abban az évben a 15 tagköztársaság közül hat bejelentette, hogy távozni kíván a ráerőltetett kényszerházasságból.

A Szovjetunió népeinek szpartakiádja ezzel 35 év tündöklés után megszűnt. Majd néhány hónap múlva az ország is a történelemkönyvek lapjaira került.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.