Taróczy Balázs: A teniszezők nyugdíja jó példa lehet a focistáknak is

Az elmúlt hetekben a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo olyan klasszis labdarúgók életét mutatta be, akik nyomorogtak, nyomorognak, mert a hazai közeg hagyta őket észrevétlenül létezni. Összeállításunkban leszögeztük, nem egyszeri segélyre, alamizsnára van szükség, hanem olyan sportági szabályozásra, amely bizonyos kritériumokhoz köti, kinek jár érdemei elismeréséül élethosszig tartó anyagi juttatás. A teniszben évtizedek óta működik egyfajta nyugdíjrendszer, ami a jelenlegi játékosok pénzdíjából lecsippentett összegből, valamint a versenyek, illetve a férfi- és női tornákért felelő szervezet, az ATP és a WTA hozzájárulásából tevődik össze. Taróczy Balázs szerint ez a modell a labdarúgásban is életképes lehet.

Összjáték: a Magyar Nemzet, az Origo és Nemzeti Sport közös projektje Forrás: Origo

A labdarúgáshoz hasonlóan a teniszben is sokkal jobb anyagi lehetőségek között élnek a mai klasszisok, mint a 20-30-40 évvel ezelőttiek, ezért is támogatja mindenki a nyugdíjrendszert – a régi idők legendáinak többsége ugyan nem nyomorog, ám össze sem lehet vetni az életüket Roger Federer vagy Serena Williams luxuskörülményeivel.

A korábbi éljátékosok nem voltak gyengébbek a maiaknál, így helyes, hogy a szolidaritás benne van a teniszezők fejében, szívében –

jelentette ki a barcelonai főkonzul, a párosban kétszeres Grand Slam-bajnok Taróczy Balázs. – Barcelonában az én időmben százhetvenötezer dollár volt az összdíjazás, most kétmillió euró, pedig a mezőny akkor is erős volt."

A 66 éves egykori klasszis hozzátette, ő is kedvezményezettje a régi teniszezők megbecsülésének, amivel elismerik, sokat tettek a sportágért.

Elárulta, alapvetően jelképes összeget kapnak nyugdíjként, hiszen a versenyek pénzdíjainak nagyságától függ, hogy a tornák rendezői mennyit adnak a közösbe, az összdíjazás pedig csak az elmúlt években nőtt meg jelentősen.

Miután az emelkedő pénzdíjak mellett a sportolóktól is egyre többet különítenek el az 1983 óta létező nyugdíjalapba, Federer valószínűleg ennél sokkal többet kaphat, ha egyáltalán igényt tart majd rá dollármilliárdos vagyona mellett.

A svájci egyébként a régi játékosok érdekében évek óta lobbizik azért, hogy a négy legnagyobb verseny, az Australian Open, a Roland Garros, Wimbledon és a US Open szervezői is jelentősebb összeggel szálljanak be az alapba, amely bevételei egyharmadát juttatja a korábbi klasszisokhoz, kétharmada a maiakat „várja" majd a bankszámlán.

Taróczy Balázs szerint a magyar focistáknak is jó példát jelenthet a teniszezők nyugdíja Forrás: MTI/Kollányi Péter

A kritériumok szigorúak: csak az kaphat nyugdíjat 50 éves korától 20 esztendőn keresztül, aki legalább öt év végén szerepelt egyesben a legjobb 150-ben, vagy párosban a top 50-ben a világranglistán, valamint idényenként minimum 12 ATP-tornán elindult. A régiek esetében egyesben az 50. helyezés, párosban a 20. a határvonal.

„Ha a labdarúgást és az önök kezdeményezését nézzük, szerintem nem önkéntes alapon kellene megszervezni egy ilyet: ha a sportág irányítói úgy gondolják, a régi játékosok megérdemlik a támogatást, akkor csak az a csapat nevezhessen az NB I-be, amely valamekkora összeget befizet a nyugdíjalapba – mondja példaként Taróczy. – Aztán az már az együtteseken múlik, hogy emiatt valamennyivel kevesebb fizetést adnak a focistáknak – akik amúgy boldogok lehetnek, amiért ilyen jól keresnek –, vagy növelik a költségvetésüket. Ki lehetne találni egy rendszert, hogy milyen eredmények, mennyi első osztályú vagy válogatott mérkőzés szükséges a támogatáshoz. Biztos anyagilag is rengeteget jelentene ez sokaknak, de már az elv is boldogságot hozhatna, hogy azt érezhetik, megbecsülik és nem elfelejtik őket."

A teljes cikket elolvashatják a Nemzeti Sporton.