Vágólapra másolva!
Szinte hihetetlen, de igaz: Török László, a Magyar Rádió egykori legendás Sportosztályának riportere 2020. december 4-én 70 éves lett. Számtalan olimpiai aranyérem közvetítése fűződik a nevéhez, de a legemlékezetesebb egészen biztosan az 1988-as szöuli olimpián született meg, amikor a 14 éves Egerszegi Krisztina teljesen váratlanul megnyerte a 200 méteres női hátúszást. Ekkor hangzott el a máig idézett mondat: "Ilyen nincs és mégis van."

"Jó reggelt Magyarország, jó reggelt aranyérem!"

Nagyon korán volt, valamikor hajnali 4 után lehettünk 20 perccel. De a rádió ott volt a paplan alatt, a fülemhez szorítva. Darnyi Tamás úszott a 400 méteres vegyesúszás döntőjében. Ezt hallani kellett, mert mindenki tudta, hogy Darnyi meg fogja nyerni az aranyat. Hiszen előtte a szófiai Európa-bajnokságon és a madridi világbajnokságon is győzött. Az nem történhet meg, hogy éppen Szöulban ne sikerüljön.

Az akkor 38 éves rádiós, aki annak előtte volt már a Magyar Jégkorong Szövetség főtitkára, a rádió szalagtárosa, a Sportosztály külső munkatársa élete legnagyobb pillanatára készült. Tudta, hogy ha valami baj nem történik, akkor ebből aranyérem lesz. Az első, amelyet a Magyar Rádióban közvetíthet. Azok után, hogy gyerekként erről álmodozott, hogy levelet írt Szepesi Györgynek, amelyben azt tudakolta: hogyan lehetne rádiós? Végigjárt minden lépcsőfokot, az élet sokszor arcul csapta, mert anno nem volt egyszerű bekerülni a Magyar Rádióba. Ehhez évek, évtizednyi várakozások kellettek.

Török László sportriporter, aki 2020. december 4-én 70 éves lett Fotó: Polyák Attila - Origo

Darnyi úgy úszott, ahogy mindenki remélte. Óriási fölénnyel nyert. A riporter életében eljött a pillanat, az ő hangját rögzítették a szalagok, az ő közvetítése került bele az Aranyalapba. Ezt a pár percet - alakuljon bárhogyan is később a világ - örökké megőrzik az utókornak.

"Gyere kislány, gyere kislány"

Török Laci azon kevesek egyike volt, aki a szöuli olimpia előtt tudta, hogy a 14 éves Egerszegi Krisztina valami nagy dolgot vihet véghez Szöulban. Az olimpia előtt találkozott Széchy Tamással, akkor mondta el neki a Mester, hogy figyeljen majd Egerszegire. Hitte is meg nem is. De ez az aranyérem annyira váratlanul érte, hogy a Magyar Rádió történetének egyik legérzelmesebb sportközvetítése lett.

Rögtön az első rajt jó!

Egerszegi Kriszta a víz alatt. Nézem a piros fürdőruhát, de egyelőre együtt a mezőny. Mondanám, hogy egy gondolattal Kriszta feje előbb van, de talán a szívem látja ez, nem is a szemem, az eszemről nem is beszélve.

Egerszegi Krisztina 30 méter megtétele után most már egészen biztos, hogy tartja a lépést Cornelia Sirch-el. Cornelia Sirch és Egerszegi Krisztina a negyvenötödik méternél elöl és Egerszegi egy gondolattal talán előbb érinti a falat. Mondom én, a tábla egészen mást mutat, az órának hinni kell. Sirch érintette elsőnek a falat és a faltól sokkal jobban jött el Cornelia Sirch, most már az előnye vagy fél testhossz, akkor, amikor 75 métert tettek meg. A harmadik helyen, a hármas pályán úszó Zimmermann található. És Cornelia Sirch még mindig vezet, akkor, amikor a versenyzők 85 méter tájékán járnak, de az előnye Egerszegi Krisztinával szemben egy fejhossznyi csak.

A négyszeres olimpiai bajnok, Egerszegi Krisztina a Nemzeti Sportot olvassa 1993-ban Forrás: Fortepan

És Egerszegi nagyon szépen jön fel, jaj de szépen, egyszerre érintik a falat. Olyannyira egyszerre, hogy 1.02.79 Sirch ideje, 1.02.99 Egerszegié. Ez sokkal, de sokkal jobb, mint a délelőtti időfutamban úszott idő.

Egerszegi Krisztina. Hogy tartja magát egy a kislány az NDK vízi torpedóival szemben. Hogy tartja magát! És még mindig együtt Cornelia Sirch-el. Kathrin Zimmermann a harmadik helyen. És most szerintem, de lehet, hogy megint csak a szívem mondja, mert a túloldalon vannak, de szerintem vezet.

Vezet a pici lány, vezet! Elsőként fordul. 1.35.88 századdal. A műsorközlő emeli a hangját. A riporter is emeli a hangját, hiszen jön Egerszegi Krisztina. Előnye fél testhossz. És most már mintha Cornelia Sirch leszakadni látszana, a második helyre Zimmermann jön föl. És Egerszegi Krisztina! A legszebb, a legnagyobb reményeinket talán túlnövi ez a pici lány. Gyere kislány, gyere kislány! Egy testhossz az előnye Egerszegi Krisztinának. Ez meg fogja nyerni! Ez meg fogja nyerni! Ez meg fogja nyerni! Egy csapás, még egy csapás, még egy csapás: Egerszegi Krisztina olimpiai bajnok!

Hát ilyen nincs! Ilyen nincs, és mégis van! Hát ez fantasztikus! 2 perc 9 egész 29 századmásodperc az ideje. Úristen! Hát majdnem két másodpercet (lefaragott) a délelőtti rekordból. Mit csináltál te kislány? Hát hogy szemtelenkedhettél oda, hát ezzel a furfangos, apró, tinédzser pimaszsággal.

És most nevet, minthogyha elnézést kérne, odaúszik a kötélre, minthogyha elnézést kérne az NDK-s lányoktól, ne haragudjatok lányok, hát én vagyok a jobb, hát tehetek róla, hogy jobb vagyok? Hát persze, hogy tehetsz róla! Nagyon-nagyon nagy siker. Talán... én nem tudom, nem mondhat ilyet a riporter, de mégis, kimondom, kérem: A legaranyosabb siker. A legdrágább siker. Hú, Kriszta, Kriszta, Kriszta – mit műveltél!

Vízilabda és jégkorong

Ez a két sportág volt a mindene, szerelme, a pólós és a hokis fiúkért átment a falon. Harcolt azért, hogy elismerjék a jégkorongot, hogy az ostoba szocialista sportvezetés ne megtűrtként tekintsen ezekre a fiúkra, hanem fogadja el, hogy ezt a sportágat idehaza tízezrek szeretik. A pólósok nem ezzel küzdöttek, hanem az 1976-os olimpiai bajnokcsapat által a következő nemzedékre rakott hátizsákkal. 1980, 1988, 1992, 1996. Négy olimpia telt el magyar pólós aranyérem nélkül. Aztán jött Sydney, Athén és Peking. Az első két arany megszületését a rádióban Török László közvetítette.

Molnár Tamás, Szécsi Zoltán és Kemény Dénes 2003-ban a barcelonai vb-döntő után Forrás: AFP/Javier Soriano

Annak idején azt mondtuk: ezek a fiúk megérdemelték. De egy kicsit megérdemelte a Török Laci is. Nála többet senki nem ment bajnokikra, ő egy percért is képes volt kimenni az uszodába. Már, hogy egy perces összefoglalót adjon a rádió számára, mert ott és akkor nem fért több bele. 2004-ben tanúja voltam, amikor Athénban megkérdezte példaképét, mentorát, Szepesi Györgyöt, hogy nem akarja-e az idős riporter közvetíteni a döntőt. Ha Szepesi akkor igent mond, szó nélkül átadta volna neki a mikrofont. Mert ez nem udvariassági kérdés volt. Ő komolyan odaadta volna azt a közvetítést Szepesinek, aki persze nemet mondott.

Maracana és 5000

Sok éven át volt a főnököm, ő vett fel a Sportosztályra belső munkatársnak. Ő volt az, aki kiharcolta, hogy Molnár Dániel sérve után engem vigyen a rádió az 1996-os nyári olimpiára. Elég keményen fogott bennünket, fiatalokat. De ma már mindenki tudja, hogy ez kellett ahhoz, hogy bennünket pályára állítson. Aki túlélte a "kiképzőtábort" maradhatott. Aki nem, annak meg teljesen mindegy volt.

Egyszer egy rádióműsorban azt mondtam: "A belgrádi Maracana". A szerb fővárosban a hatalmas Néphadsereg stadiont nevezték el így. Az adás után magához hívott. Azt mondta, hogy hibáztam, mert a hallgatóknak nem magyaráztam meg, hogy miért mondtam ezt, különben is, nincs olyan, hogy belgrádi Maracana. Maracana egy van, Rio de Janeiróban van és kész. Fizessek be a közös büntetéskasszába 5000 forintot. Ez ma sem kevés, de 1998-ban elég sok pénznek számított. Letettem az asztalra a pénzt, de nem hagyott nyugodni a dolog. Addig kerestem, amíg találtam egy könyvet, amelyben valaki leírta: a belgrádi Maracana. Diadalmasan vittem neki a könyvet, mutattam, hát mégis van ilyen.

Ekkor rám nézett és azt mondta: "

Pár hónappal később, amikor a Sportosztály összes tagja egy tekeklubban mulatott és búcsúztatta az évet, Török szólásra emelkedett és azt mondta: "Fiúk, lányok a büntetéskasszában 55 ezer forint gyűlt össze. Ezt most megesszük, megisszuk. De külön köszönöm annak a kollégának - s itt rám nézett - , aki 5000 forintjával támogatta az eseményt, s akit nem biztos, hogy meg kellett volna büntetnem.

Laci! Bár ezt az epizódot soha nem felejtem el, de nem bánok semmit sem. Remélem, te sem. Amúgy Isten éltessen sokáig!