Társoldalunk:

Csak sírt, zokogott - senki sem segített a depresszióba esett úszónőn

2021.03.05. 07:28

Az olimpiai bronzérmes dán úszónő, Mie Nielsen nagyon súlyos depresszióval küzdött. Évekig nem merte elmondani senkinek sem a betegségét - még a szüleivel sem osztotta meg a titkát. Nem olyan régen lépett a gyógyulás útjára, s most a nyilvánossággal is megosztotta a történetét.

Mie Nielsen életében elérkezett az a pont, amikor úgy ment el edzésre, hogy az uszodában sem vette le a napszemüvegét. Nem akarta, hogy mások sírni lássák, a sötét szemüveg jótékony takarása alatt folytak a könnyei. Arra már nem volt ereje, hogy levetkőzzön és a medencébe menjen. Gyűlölte az egész közeget, az uszodát, a vizet, a társakat is. Mindez 2017-ben történt. Egy évvel azután, hogy Jeanette Ottesen, Pernille Blume és Rikke Møller Pedersen társaságában bronzérmes lett a riói olimpia 4x100 méteres női vegyesváltójában.

Mia Nielsen aranyérmével 2013-banForrás: AFP/Henning Bagger

Ehhez képest 2017-ben ott tartott, hogy az úszás során pokolian érezte magát. "Az edzés alatt feküdtem és sírtam, és edzés előtt sírtam. Ezt még nem próbáltam" - mondja Mie Ø. Nielsen.

Ugyanakkor eszembe jutott, hogy a körülöttem lévő emberek mindig csak azt kérdezték, hogy készen állok-e az újabb és újabb feladatok elvégzésére, de azt sosem kérdezte meg senki, hogy mi van velem, hogy érzem magam."

Mie Nielsen igazi úszócsaládban nőtt fel. Édesapja, Benny Nielsen az 1988-as szöuli olimpián a férfi 200 méteres pillangóúszásban ezüstérmes volt a nyugatnémet Michael Gross mögött. Lánya, Mie azonban nem a pillangóúszásban, hanem háton volt eredményes és 15 éves korában, a 2011-es rövidpályás úszó Eb-n már aranyérmet nyert a 4x50 méteres vegyesváltó tagjaként. A szülők boldogan nézték, mennyire sikeres a lányuk, de ők sem vették észre, hogy Mie Nielsenen egyre inkább elhatalmasodik a szorongás és a depresszió. Könnyebb volt magamban tartani az érzéseimet, mint a szüleimnek elmondani, mert nem értették volna meg mindezt. Nem értették volna meg, hogyan utálhatok valamit annyira, amiről ők azt gondolják, hogy ez az életem és mennyire szeretem" - mesélte a lány. "Ráadásul a váltóban én voltam az, aki mindig valami vidámságot csempésztem az életünkbe, hogy kibírjuk az edzések okozta monotonitást. Szóval, mindenki azt hitte, mennyire jól vagyok."

Mie Nielsen, Rikke Moller Pedersen, Jeanette Ottesen, Pernille Blume a 2016-os riói olimpián nyert bronzéremmelForrás: AFP/Martin Bureau

A 2016-os riói olimpia és az ott megnyert bronzérem után hatalmasodott el igazán Nielsenen a depresszió. Egy olyan sötét és mély gödörbe került, ahonnan nem találta meg a kiutat. Akkor érettségizett le, szülővárosából, Aalborgból a fővárosba, Koppenhágába költözött. Az élete semmi másból nem állt, csak az úszásból és az edzésekből.

Állandóan nagyon szomorú voltam. Elrejtőztem a valóság és a világ elől. Általában a lakásomban bujkáltam. Nem akartamtalálkozni a szüleimmel sem, mert nem tudtam rájuk nézni, mert olyan rosszul éreztem magam. Nem tudtam, miért hazudok a világnak és önmagamnak, hogy minden rendben van velem, mikor nagyon rosszul voltam?"

Mie Nielsen 2017 májusában jött rá, hogy súlyos depresszióval küzd. "Csak azt hittem, hogy ez valami hülye érzés, és hogy hülyeség, hogy állandóan sírok, de igen, ez depresszió volt. Folyton szomorú voltam, meg ideges. Ez a kettő együtt szörnyű érzés."

Az úszónő ekkor azon gondolkodott, hogy 21 évesen befejezi az élsportot. Előtte, 2016 decemberében sem akart már elindulni a rövidpályás világbajnokságon - a kanadai versenyen amúgy bronzérmes lett a 4x50 méteres vegyesváltóban -, de a vezetők nyomására mégis elutazott a versenyre. Senki sem foglalkozott azzal, hogy érzem magam. Soha nem kérdezték meg tőlem, hogy jól vagyok-e, mindig csak azt kérdezték, hogy készen állok? Felkészültem?"

2017 tavaszán minden ugyanúgy folytatódott. A dán csapat a budapesti vb-re készült. Mie Nielsennek ekkor lett végképp elege és lemondta a válogatottságot. Elment Amerikába, hogy erőt és bátorságot gyűjtsön élete folytatásához. Majd hazatérése után minden bátorságát összeszedve a dán TV2 egyik táncos műsorába jelentkezett. Az ottani szereplése óriási közönségsikert hozott számára, egyben felszabadítólag is hatott rá.

Ez a tévéshow fordította meg az életemet. Nyitottabb lettem magammal szemben és mások iránt is. Végre odaállhattam a szüleim elé és elmondhattam nekik, mi a bajom."

Mie Nielsen egyik utolsó versenye a 2018-as glasgowi Európa-bajnokság voltForrás: AFP/Francois Xavier Marit

A tévéműsor után Mie Nielsen úgy érezte, készen áll az úszásra és a visszatérésre. Elkezdte a felkészülést a 2020-as tokiói olimpiára, amit a koronavírus miatt elhalasztottak. Ekkor megsérült a válla. Megint úgy érezte, hogy összeomlik. De ekkor már sokkal erősebb volt mentálisan. 2020 októberében sajtóközleményben tudatta, hogy végleg befejezi az úszást és a versenysportot. A hivatalos indoklás a vállsérülés volt. A közleményben már nem említette meg, hogy volt idő, amikor minden edzésen csak sírt, zokogott.

Forrás