A kerékpársport rajongói jó néhány nagy rivalizálást láthattak már az országúton. Elég csak a Lance Armstrong-Jan Ullrich, az Alberto Contador-Andy Schleck vagy a Fabian Cancellara-Tom Boonen ütközetek valamelyikére gondolni. Viszont olyan még nem volt, hogy két bringás szakágakon átívelő csatát vívjon.
Márpedig napjainkban Mathieu van der Poel és Wout van Aert esetében pontosan erről beszélünk.
Mindegy, hogy cyclocross (terepkerékpár) vagy országút, mezőnyhajrá vagy hosszú szökés, ez a két versenyző már számos emlékezetes pillanatot okozott nekünk. Ha ez nem lenne elég, akkor ott van az a dolog is, hogy egyikük holland, a másik a belga színekért teker.
A cyclocross, amiben közös történetük 2012-ben elkezdődött, szintén ezen a vidéken bír a legnagyobb hagyományokkal. Mivel kettejük között alig fél év a korkülönbség az 1994. szeptember 15-én született van Aert javára, ezért már a korosztályos világeseményeken is egymást nyüstölték. A kilenc évvel ezelőtti világbajnokság juniorversenyében az 1995. január 19-én született van der Poel tudott diadalmaskodni.
Két évvel később az U23-as vb-cím van Aert javára dőlt el, sőt az ekkorra már kétszeres junior-vb-győztes van der Poelt még egy belga, Michael Vanthourenhout is meg tudta előzni azon a viadalon. 2015-ben még szintén elindulhattak volna a 23 éven aluliak kategóriájában, azonban inkább a felnőttek között álltak rajthoz Táborban, ahol valósággal berobbantak az elitbe.
Van der Poel pályafutása első felnőttvébé-aranyérmét nyerte meg Csehországban, van Aertot megelőzve.
Kettejük dominanciájáról mindent elmond, hogy a holland 2015-ös sikere óta csak ők ketten tudtak aranyérmet nyerni a világbajnokságokon.
Előbb van Aert nyert sorozatban három aranyérmet - 2018-ban 2 perc 13 másodperces fölénnyel -, majd jött a holland triplázása, akit 2019 óta nem lehet legyőzni ezeken a futamokon.
A négy van der Poel-sikerből egyedül 2020-ban nem riválisa ért mögötte ezüstérmes pozícióban a célba – akkor a hozzájuk hasonlóan már szintén az országúton kopogtató Tom Piddock lett a második helyezett.
Kettejük összevetésében Van der Poel jelenleg 109-49-re vezet cyclocrossban.
A hollandnak szó szerint a vérében van a versenyzés, hiszen nagyapja az 1964-es Vuelta-győztes és hétszeres Tour de France-szakaszgyőztes Raymond Poulidor.
Az „Örök második" becenevű ikon nyolc alkalommal is felállhatott a francia körverseny összetettjének dobogójára, de a sárga trikót egyszer sem tudta hazavinni. A 2019 végén elhunyt legendát nem csak Mathieu, de bátyja, David is követte a „családi vállakozásban", és országúton jelenleg is egymás csapattársai az Alpecin-Fenix együttesében.
Mathieu nem csak a pályán, hanem mindig, minden körülmények között nyerni akart, akár Playstationről vagy Monopolyról volt szó
– mondta testvére egy francia lapnak arról, milyen volt egy maximalistával felnőni. Ez többnyire sikerült is neki, hiszen a 2012-13-as cyclocross szezonban például mind a 30 versenyét megnyerte.
A holland bringás annak ellenére is hűségesen kitart csapata mellett, hogy az nem tartozik a legmagasabb, World Team besorolású alakulatok közé. 2014 óta tagja a csapatnak, és elmondása szerint 2023-ig szóló szerződését mindenképpen szeretné kitölteni náluk. Nyolc évvel ezelőtt a firenzei országúti világbajnokság junior mezőnyversenyének megnyerésével hívta fel magára a figyelmüket.
2018-ban, a holland bajnokság megnyerésével hallatott magáról először országúton, majd jött a következő esztendő, ahol három tavaszi klasszikust – benne az Amstel Gold Race-szel – is meg tudott nyerni.
A tavalyi, csonka szezonban a van Aerttal való rivalizálásuk a szezonzáró Flandriai Körversenyen emelkedett új szintre.
Az öt legrangosabb egynapos klasszikusból az egyiknek számító viadalon amíg egy motoros nem borította fel az emiatt a versenyt feladni kényszerülő Julian Alaphilippe-t, addig hárman harcoltak a győzelemért. Végül az utolsó részre ketten maradtak, és a holland egy olyan sprintet nyert meg a hajrában, ami inkább van Aertnak feküdt volna előzetesen.
Van der Poel eredményeiben az a legfélelmetesebb, hogy őt egyáltalán nem érdekli az országút.
2021-es legnagyobb célja a hegyikerékpáros verseny megnyerése a tokiói nyári olimpiai játékokon.
Ennek ellenére a murvás-saras Strade Bianchét már behúzta idén, és a Tirreno-Adriaticóról, valamint az UAE Tourról is vihetett haza szakaszgyőzelmeket. Simán bevállal olyan 40-50 kilométeres támadásokat is, amikre más gondolni sem mer, de ami még nagyobb szenzáció: végig is viszi ezeket.
Hozzá hasonlóan van Aert is úgy gondolkodik a kerékpársportról, ahogyan korábban csak honfitársa, Eddy Merckx tette: minden kell neki. A mezőnyhajrától az egyéni időfutamon át a hegyi befutóig mindenben feladja a leckét az egyes területek specialistáinak. Sokoldalúságát tekintve csak idő kérdése, hogy mikor jut el arra a szintre, mint a Kannibál, és mikor harcolhat az összetett győzelemért egy háromhetesen.
Van Aert saját maga is azt mondja, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásában a 2021-es év kulcsfontosságú lesz.
Minden esetre, amit a tavalyi Tour de France-on és az idei Tirreno-Adriaticón láthattunk tőle, az igencsak előremutató.
A szeptemberi francia körön, ha kellett, kilométereket haladt a mezőny élén a sárga trikót végül elveszítő csapattársát, Primoz Roglicot segítve. Ha a Jumbo-Vismának nem volt szüksége a segítségére, akkor pedig ő maga sprintelt a szakaszgyőzelmekért, és két alkalommal sikerrel is járt.
Az összetettet a 20. helyen zárta, de az utolsó héten megmutatta, hogy ennél jóval többre is képes lehet: előbb átvitte Roglicot a legnagyobb emelkedőkön, majd az utolsó előtti szakasz hegyi időfutamán 25 másodpercet adott a szlovénnek. Ezután elment Imolába az országúti vébére, ahol időfutamban és mezőnyversenyben is ezüstérmes lett.
Márciusban a Strade Bianchén elért 4. hely után a Tirrenón végre megkapta a lehetőséget, hogy első számú emberként bizonyítson egy rangos egyhetesen, és nem is okozott csalódást.
Két etapot is megnyert, övé lett a ponttrikó, és összetettben is csak a Tour-címvédő Tadej Pogacar előzte őt meg. A címvédés a Milánó-San Remón nem jött össze, de egy Gent-Wevelgem-győzelemmel a lábában így is bizakodva várhatja a szezon további részét.
Nem csak van der Poel és van Aert azok, akik kezdik átírni az elmúlt másfél-két évtizedben jellemző trendeket. Míg ebben az időszakban megvoltak azok a kimondott hegyi menők, időfutammenők és egynapos specialisták, addig napjainkban felnővőben van egy olyan generáció, akik fantasztikus tehetségüknek és hihetetlen munkabírásuknak köszönhetően – Merckxhez hasonlóan - igazi kannibálként tekernek.
Szintén ebbe a kategóriába tartozik Remco Evenepoel, aki, ha nem zuhan be egy szakadékba a tavaly nyári IL Lombardián, akkor lehet, hogy személyében már egy Giro d'Italia-győztest köszönthettünk volna októberben. Két évvel ezelőtt, alig 19 évesen vb-ezüstérmet nyert időfutamban, de nem a juniorok között, hanem a felnőttek versenyében. Előbbiben 2018-ban csinálta meg az időfutam-mezőnyverseny duplát.
Evenepoel a 2020-as évet egészen elképesztően kezdte: három kisebb egyhetest (Volta ao Algarve, Vuelta a Burgos, Vuelta a San Juan) is behúzott, majd jött a koronavírus-járvány miatti közel öt hónapos verseny nélküli időszak. Azonban ez sem zökkentette ki őt, a lengyel körverseny megnyerésével első World Tour-összetettjét nyerte meg. Majd jött a már említett IL Lombardián való hatalmas bukása, amiből kérdés, hogyan fog visszatérni májusban az idei Girón.
Tadej Pogacar tavaly minden idők második legfiatalabb sárga trikósa lett a Tour de France-on, miután a három héten át nyújtott egészen elképesztő teljesítményén az utolsó, hegyi időfutamon még emelni tudott egyet. Honfitársát, Primoz Roglicot megelőzve, egy nappal a 22. születésnapja előtt nyerte meg a világ legnagyobb kerékpárversenyét.
Nem véletlen, hogy csapata, az UAE Team szokatlanul hosszú, 2026-ig szóló szerződést kötött vele március elején. A mezőny egyik, ha nem a leggazdagabb csapatában már a szezon elején kimagasló formát mutatott, az UAE Tour mellett a Tirreno-Adriaticót is imponáló teljesítménnyel nyerte meg. Vajon sikerül-e neki a címvédés a Tour de France-on? Ha igen, akkor 23 éves kora előtt megszerzi második sárga trikóját, amire korábban még senki nem volt képes.
Könnyen lehet, hogy a kerékpársport aranykora kezdődött el egy-két évvel ezelőtt. Ami számunkra külön öröm, hogy ebben egyre több magyar versenyzőt láthatunk a legmagasabb szinten tekerni. 2021-ben Valter Attila, Peák Barna, Fetter Erik és Dina Márton személyében akár négy bringásunk is lehetőséget kaphat valamelyik nagy háromhetes körversenyen.
