Az ügyben döntő bírónő ítéletében elmondta, valóban számos bizonyíték van arra, hogy a nemzetközi szövetségnek gondjai voltak az ISL-lel és aggodalmát fejezte ki azok miatt, ugyanakkor ez nem ütközik a trösztellenes törvénybe. A törvények ugyanis nem írják elő, hogy az egyik fél segítse a másikat abban, miszerint konkurenciája legyen, csupán az indokolatlan kereskedelmi korlátozásokat tiltják.
A bírónő azt is megállapította, hogy az ISL mindenkor szabadon megrendezhette versenyeit és a World Aquaticsnek és tagszövetségeinek nincs monopolhelyzete a versenyzők felett.
"Vitathatatlan, hogy az élvonalbeli úszók nem voltak szerződéssel a FINA által szervezett viadalokhoz kötve, ahogy a bizonyítékok azt is egyértelművé tették, hogy az ISL szabadon szervezhetett úszóviadalokat a legmagasabb szinten a szövetségek együttműködése nélkül is" - indokolt a bíróság, hozzátéve, hogy a FINA nem próbálta meg szankcionálni az úszókat és nem fenyegette meg őket.