Vágólapra másolva!
Vitalij Klicsko csúcsra ért, véget ért a Jones-korszak, Hopkins De la Hoyát is kivégezte, Erdei Zsolt szárnyalt, Kótai ötször védte meg címét, Nagy János mélyütés nélkül is legyőzte Chacónt. Lássuk, mi minden történt a ringben 2004-ben. 

Sport 2004 - mindet megnézem!

Az alaphangot Acelino Freitas adta meg: a nagypehelysúlyból könnyűsúlyba fellépő "Popo" szilveszter után három nappal szinte kisöpörte a ringből Artur Grigoriant a WBO világbajnoki övéért. Freitas királysága egészen augusztus 8-ig tartott, amikor is a Casamayort márciusban padlózás után legyőző Diego Corrales techniaki KO-val fosztotta címétől és makulátlan mérlegétől a brazil bombázót.

Februárban Lennox Lewis hosszas tipródás után bejelentette visszavonulását, így gazdátlanná lett a nehézsúly képzeletbeli trónja. Az Universumtól testvérével együtt minden lehetséges eszközzel elszakadni igyekvő Vitalij Klicsko nem győzött hangot adni csalódottságának, amiért nem mérheti össze újra az erejét Lewisszal, ennek ellenére lelke mélyén talán mégsem bánta annyira, hogy a brit vitathatatlan helyett az öccse kiütéséig nem sok vizet zavaró Corrie Sandersszel kell meccselnie a WBC világbajnoki címéért. Bár a dél-afrikai heroikasan küzdött, Vitalij áprilisban annak rendje és módja szerint helyre pofozta a Klicskók becsületét, s a nyolcadik menetben TKO-val diadalmaskodott. Mivel a királykategória másik három bajnoka (John Ruiz, Chris Byrd, Lamon Brewster) eleddig nem igazán győzte meg klasszisáról a közvéleményt, Klicsko egyből a független ranglisták élén találta magát, legutóbb pedig a sérült Tysont kiütő Danny Williams megsemmisítésével nyomatékosította pozícióját.

Az ifjabbik Klicskónak, Vlagyimirnak már koránt sem sikerült ilyen fényesen az év. A látványos hanyatlását a Sanders elleni rongybaba-produkciójával megkezdő ukrán áprilisban újra vb-címért bokszolhatott, de Brewster ellen is kapitulált. Tette ezt úgy, hogy a negyedik menetben már padlóra küldte ellenfelét, és könnyedén véget vethetett volna a mérkőzésnek, ehelyett a következő percekben úgy elkészült az erejével, hogy a kezét is alig bírta felemelni. Miután az ötödik menetben számolni kellett rá, s a gongszó után nem tudott értékelhető felelet adni a hogylétére vonatkozó kérdésekre, elkönyvelhette újabb TKO-vereségét, amelyet menedzsmentje később a bunyós frissítőjébe kevert drog összeesküvés-elméletével próbált megmagyarázni. Októberben Vlagyimir még egyszer szorítóba lépett, és bár - a már megszokott padlózása után - legyőzte DaVaryll Williamsont, nem mondhatni, hogy pazar visszatéréssel feledtette volna korábbi kudarcait: a meccs felrepedt szemöldöke miatt mindössze öt menetig tartott, ekkor Klicsko két pontozónál vezetett.

A Brewster-Klicsko meccs felvezetéseként Cory Spinks Zab Judah ellenében elhódította a WBC, a WBA és az IBF egyesített váltósúlyú címét. Érdekes mérkőzés volt, Spinks a 11. menetben leütötte Judah-t, az utolsó három percben azonban könnyelműsködni kezdett, ő is padlót fogott, s a végén alig tudta lábon kihúzni a mérkőzést.

A nagyváltósúly és talán az egész év legnagyobb győztese Donald "Winky" Wright volt, aki márciusban simán megverte a fogadóirodáknál 5:2 arányban esélyesebbnek tartott Shane Mosleyt, amivel véghez vitte azt, amit korábban még senki sem a súlycsoportban: egyesítette a három legfontosabb szervezet világbajnoki címét. A novemberi visszavágóra Mosley nagyon felszívta magát, szimpatikusan küzdött, de többségi pontozással ismét könnyűnek találtatott, így meglepő lenne, ha a korábban súlycsoportoktól függetlenül is az egyik legjobbnak ítélt "Sugar Shane" még egyszer vissza tudna kapaszkodni a csúcsra.

Májusban Manny Pacquiao és Juan Manuel Marquez próbálta eldönteni, hogy ki a legjobb pehelysúlyú, ez azonban nem sikerült, az összecsapás döntetlenre végződött, folytatás talán februárban. Ugyanebben a hónapban 106. győzelmével visszavonult a sportág legendás alakja, Julio Cesar Chávez, akit egyszer sem ütöttek ki 1980-as profi bemutatkozása óta.

Valószínű, hogy nem látjuk többé a ringben Roy Jones Juniort sem, az ő - egyelőre nem hivatalos - búcsúja azonban egyáltalán nem volt méltó fantasztikus pályafutásához: a korábban minden idők egyik legnagyobb bokszolójának tartott félnehézsúlyú bálványt idén kétszer is csúnyán ledöntötték. Először május 16-án, Antonio Tarver ütütte ki a második menetben, Jones azonban nem akart vereséggel visszavonulni, ezért némi tusakodás után a folytatás mellett döntött. Vesztére, mert szeptember a nem túl ismert Glen Johnsontól is KO-vereséget szenvedett a kilencedik menetben, ami után a nemrégiben még legyőzhetetlennek hitt Jones négy percig feküdt a padlón.

Johnson története viszont igazi tündérmesévé szépült: váratlan győzelmével 35 évesen lett világbajnok, igaz, címéről Tarverrel egyetemben novemberben le kellett mondania, hogy elkerülve hivatalos kihívóikat megmérkőzhessenek egymással. A decemberi összecsapásnak egyértelműen Tarver volt az esélyese, ám a jamaikai ismét meglepetést okozott, s pontozásos - bár többek által vitatott - győzelmével egycsapásra napjaink talán legünnepeltebb profi bokszolója lett.

Az esztendő legnagyobb szabású mérkőzését azonban középsúlyban rendezték. A kategória megingathatlan egyeduralkodóját nem kisebb név próbálta elkapni, mint a nagyváltósúlyból felerősödött Oscar de la Hoya. Meg kell hagyni, az "Aranyfiúnak" nem sok esélyt adtak a meccs előtt, részint a Felix Sturm elleni nyögvenyelős - keményebben fogalmazma abszolút igazságtalan - győzelme, részint a "Hóhérral" szembeni szemmel látható fizaikai hátrányai miatt. Ehhez képest De la Hoya remekül a mozgott a ringben, ám a kilencedik menetben egy jól elhelyezett testütés szertefoszlatta a reményeit. A 40. évében járó Hopkins ezzel a negyedik jelentős szervezet világbajnoki címét is besöpörte, a pályafutása első KO-ját elszenvedő De la Hoya pedig a fellépésért kapott 30 millió dollárral vigasztalódhatott.

November végén egy régóta zajló öldöklő küzdelem harmadik részének lehettünk szemtanúi. Marco Antonio Barrera és Erik "El Terrible" Morales nem is hazudtolta meg magát, a két mexikói ősellenség ezúttal nagypehelysúlyban gyepálta egymást látványos tizenkét meneten keresztül. A WBC világbajnoki övéért zajló csata Barrera többségi pontozásos győzelmét hozta, és kis híján az eredményhirdetést követően is tovább folytatódott.

Az év visszatérője Felix Trinidad volt, aki 29 hónapnyi szünet után ütötte ki a korábbi kétszeres világbajnokot, a szeptemberben nemi erőszakkal megvádolt Ricardo Mayorgát.

Nagy visszatérésre készült Mike Tyson is, ő azonban, mint azt fentebb már említettük, nem tudta felidézni korábbi önmagát a szorítóban. A civil életben azonban időről időre továbbra is hallatt magáról, legutóbb például egy arizonai night club előtt mászott fel egy személygépkocsira, és annak tetején ugrálva 1400 dolláros kárt okozott a gépjárműben.