Társoldalunk:

Roddick még idén trónra akar kerülni

Adott egy zseniális tehetséggel megáldott játékos, Andy Roddick. Adott egy nem kevésbé lenyűgőző tudással rendelkező edző, Brad Gilbert, aki Andre Agassit már a világranglista élére repítette. Előbbi először, utóbbi ismét célba vette a csúcsot.

Andy Roddick. Sokan, ki e nevet meghallják, már húzzák is a szájukat. Hogy miért? Mert a Nebraska állambeli Omahában született, huszonegyedik életévét alig néhány napja betöltött fiatalember fura alakja a teniszvilágnak. Nem egy McEnroe, azaz ütőjét nem csapkodja a bírákhoz, ellenben nem is egy Sampras, aki az őt ért nyilvánvaló sérelmeket egyetlen vállrándítással intézi el. Habitusát tekintve valahova eme két legenda közé illeszthető be, bár kétségtelen, McEnroe-hoz picurkát közelebb áll: nála hisztisebb játékost ugyanis nem nagyon hordott a hátán a föld.

Ha valami nem úgy alakul a pályán, ahogy azt Roddick elképzelte, esetleg az illetékesek véletlenül az ő kárára tévednek, óvodásokat idéző cirkuszba kezd: több labdameneten keresztül játssza a durcás kisfiút, s csak miután kidühöngte magát, azután kezd újra a játékra koncentrálni. Az ellenfelek közül is sokan fújnak rá, előadásaival ugyanis sokakat zökkentett már ki a ritmusból; meg kell hagyni, ha színésznek állt volna, feltehetően azon a pályán sem vallott volna kudarcot.

Ám teniszező lett belőle, mégpedig nem is akármilyen, s védelmében szólva azért szögezzük le: lassacskán kezd benőni a feje lágya, ennek pedig szemmel látható jele, hogy egyre kevesebbszer rendez patáliát. Már amikor első meccseit játszotta a profik között, sokan megjegyezték, jó keze van, messzire juthat a világranglistán, csak ne veszítené el állandóan a fejét. Sokan megmosolyogták akkor a jóslatot, ám a kezdetektől fogva bombaerős adogatásokkal operáló Roddick bebizonyította a kétkedőknek: valóban felérhet egyszer a trónra, már most sincs messzire, csupán 85 pontnyira ettől.

Roddick a vasárnap véget ért US Open megnyerésével jutott a csúcs közelébe, Flushing Meadowsban valósággal átcsörtetett a mezőnyön. Holtpontja csak egyszer akadt, az elődöntőben, amikor is 0-2, meccslabdáról fordított az argentin David Nalbandian ellenében, a fináléban már sima három szettben gázolt át a héten világelsővé avanzsált Juan Carlos Ferrerón.

Pedig idei éve nem egészen úgy indult, ahogy szerette volna, a sydneyi viadalon az ázsiai piac egyik jeles képviselője, ám a világelittől még messze álló koreai Hjung-Tajk Li verte meg a második fordulóban, az esztendő első Grand Slam-viadalán ellenben nagyot alakított: az elődöntőbe jutásért sokáig felejthetetlen, ötórás meccsen búcsúztatta a marokkói el-Ajnauit, az ötödik, döntő játszma eredménye 21-19 volt a javára. Nem csoda, hogy Schüttler ellen már lemerült az elem, így nem került be élete első GS-fináléjába.

A német Indian Wellsben is megtréfálta a legjobb nyolc között, ám mindezek előtt Memphisben összehozta idei első döntőjét, amelyben aztán végül alulmaradt az ATP-Race akkori 149. helyezettje, Taylor Denttel szemben. Hazai közönség előtt, a houstoni salakon is fináléba jutott áprilisban, Andre Agassit azonban már nem tudta legyőzni, így az első tornagyőzelem továbbra is váratott magára. Igaz, nem sokáig, a májusi, St. Pölten-i viadalon végre legyőzhetetlennek bizonyult Amerika Andyje, az első helyért Nyikolaj Davigyenkót gyűrte le.

Következett a Roland Garros, és egy csúfos égés: Roddick már az első körben kizúgott, az örmény Szargiszjan jelentette számára a végállomást, ám innentől kezdve gyakorlatilag elfelejtett veszíteni. Igaz, ehhez edzőt kellett váltania, a francia Tarik Benhabiles helyett az Andre Agassival egykoron sikert sikerre halmozó Brad Gilbertet "szerződtette" trénernek. Kezdődött a sikersorozat, győzelem a queen'si tornán, elődöntő Wimbledonban, siker Indianapolisban, négy közé jutás Washingtonban, diadal zsinórban két Mester-tornán, Montrealban és Cincinnatiben, majd a menetelés megkoronázásaként első hely a vasárnap befejeződött US Openen.

Mindebből kiolvasható, hogy Roddick június óta mindössze kétszer szenvedett vereséget: Wimbledonban a végső győztes Roger Federer volt jobb nála (a svájcitól egyáltalán nem szégyen kikapni, pláne füvön...), az amerikai fővárosban pedig Tim Henman verte meg. Utóbbinak a US Openen alaposan visszavágott, már az első fordulóban összehozta őket a sors: Roddick 6:3, 7:6, 6:3-mal lépett tovább, csak úgy érdekességképpen, a fináléban Juan Carlos Ferrerót is pontosan ugyanilyen arányban győzte le.

39 meccs, 37 győzelem. Parádés mérleg mind edző, mind játékos szempontjából, sokan mégis mondják: Roddick játékában nincs semmi különös, nagy szerva, azt annyi, érthetetlen, hogy lehet ez elég a győzelemhez. Úgy, hogy az amerikai ifjú nem csak szerválni tud ám, azzal még nem menne semmire (értsd: nem lenne Grand Slam-győztes), ez már bebizonyosodott több nagy adogató, példának okáért Greg Rusedski vagy éppen Mark Philippoussis esetében. Azaz Roddicknak van egy megbízható, néha kiválóan működő tenyerese, fonákjával sincs gond, a hálónál pedig pazar dolgokat tud néha bemutatni. Adogatásáról szólva: amellett, hogy vízfakasztó erősségű, Roddick kiválóan tudja variálni őket, így szinte csak ő tudhatja, lepattanás után merre indul el a labda.

Az eredmények alapján per pillanat nincs nála jobb formában lévő teniszező a földkerekségen, nem meglepő hát, hogy megcélozta a világranglista első helyét is. Jelenleg második, mint már említettük, 85 pont a hátránya Ferreróval szemben. "Hátrányom nem nagy, bőven ledolgozható még idén" - mondja Roddick, majd magyarázatot is ad: "Tavaly nem igazán jött össze az év vége, így nincs sok megvédendő pontom. Most viszont nagyot akarok alakítani, és világelsőként akarom zárni az évet."

Dicséretes elszántság, ráadásul Roddick most már azt is tudja, mi kell a sikerhez. "Azelőtt állandóan azzal nyaggattak, mi kell ahhoz, hogy valaki Grand Slam-győztes legyen. A kérdésre soha nem tudtam válaszolni, elvégre idén szeptemberig nem nyertem nagy tornát. Most, hogy végre sikerült révbe érnem, már sejtem, mi kell az újabb diadalokhoz, s ez sokat segíthet a jövőben."

"Tudom, most majd jön az a szöveg, hogy egy dolog a csúcsra érni, de egy másik, sokkal nehezebb ott is maradni. Ám én még nem értem célba, s mostantól csak azért fogok dolgozni, hogy ez sikerüljön: éhes vagyok az újabb sikerekre." Roddick persze nem feledkezett el edzőjéről, Brad Gilbertről sem, szerinte a trénernek óriási szerepe van sikereiben. "Nem kétséges, sokat köszönhetek Bradnek, nagyszerű párost alkotunk mi ketten. Tudja, mikor, mit kell mondania nekem, s ez sokkal egyszerűbbé teszi a dolgokat számomra."

"Az első közös edzésünk után láttam, minden megvan benne ahhoz, hogy nagy sikereket érjen el" - mondja már pártfogoltjáról Gilbert. "Csak arra kellett törekednem, hogy a helyes stratégiát beleverjem a fejébe, innentől sínen voltunk. S higgyék el nekem, lesz ő még jobb is, szervája sem érett még be teljesen. Pedig egyeseket már most az őrületbe kerget vele..."

Roddickot Amerika új csillagának tartják hívei, de erről természetesen az érintettnek is megvan a véleménye. "Írni nem lehetett volna jobb forgatókönyvet, ahogy a dolgok végül alakultak: előbb Sampras, majd Chang vonult vissza, végül nyertem. Ez több, mint amiről valaha álmodni mertem, most sokaknak én lettem a példaképe. Szívesen viselem ezt a terhet, így ha a győzelmeim révén egyre több gyerek ragad majd ütőt, kötelességem, hogy minden meccsemen a sikerre törekedjek a jövőben."

Úgy legyen.

Koncz Dávid

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK