Társoldalunk:

"Még a legjobbaknak is ritka a siker"

Frank Williams az egyik legsikeresebb Forma-1-es istálló főnöke, de mint mondta, még nekik is ritkán vannak sikereik.

Fotó: Amber PR
Montoya verseny előtt a bokszban
Iskolás fiúként Frank Williams egész Nagy-Britanniát átszelte és órákon át stoppolt azért, hogy kijusson egy versenypályára. Az első versenyek egyike, amit látott, a Brit Nagydíj volt Silverstone-ban, mikor Peter Collins nyert a Ferrarival. A fiú akkoriban nem is gondolta volna, hogy Silverstone-ban és a Brit Nagydíjon ott lesz egy Williams.F1 nevű csapat és nagyszerű győzelmeket szerez majd. Amint Frank megkapta a vezetői engedélyét, elment versenyezni: Graham Hill öreg Austin A-35-ösét vezette, s feltornázta magát egészen a Forma-3-ig.

Williams úr 1986 óta egy tolószékhez van láncolva, amikor is a Francia Nagydíjról hazafelé Ford Sierrájával balesetet szenvedett. Egy kívülálló számára ő Sir Frank, kilenc világbajnokság győztese, aki rettenthetetlen győzniakarásáról híres. Így Frank Williams baráti fogadtatása és humora meglepetésként hat. "Annyira gyors voltam az egyenesekben, mint bárki más. Csak hát ott voltak azok a fránya kanyarok is" - mondta egyszer.

1977-ben alapította meg Patrick Headdel a Williams Grand Prix Engineeringet (amelyet most Williams.F1-nek neveznek). Clay Regazzonival a volán mögött a csapat első győzelmét 1979-ben szerezte meg a Brit Nagydíjon, Silverstone-ban. 1997-ben szerezte meg a csapat a 100. nagydíj-győzelmét, ezúttal Jacques Villeneuve-vel a volánnál.

Melyik a munkája kedvenc része?
Frank Williams: A gyors válasz az, hogy bejönni dolgozni minden nap. Igazából azt, hogy ott lehetek a nagydíj hétvégeken, mindig privilégiumnak tartottam. Hiszen ott lehetek a verseny helyszínén, a versenyautók között. S ez minden nap fantasztikus érzés.

Sir Frank Williams
Fotó: Amber PR
Meglepődött azon, milyen sok résztvevője lett a vállalatnak?
FW: Nem. Láttam nőni, növekedni a céget, és az elvárásokkal egyre jobban nő. Másrészről úgy gondolom, minél több az erőforrásunk, annál nagyobb a nyerési esélyünk.

Meglepődtem, ahogy körbejártam, s láttam mennyi ember van itt. Egyszerűen hihetetlen...
FW: Dolgozott valamelyikük?

A legtöbben, bár úgy tűnt, hogy viccelődnek. Ami jó jel, úgy hiszem.
FW: Én úgy mondanám, hogy barátságos csapatunk van. Senkit sem hívunk uramnak.

Attól kezdve látja nőni a szervezetet, mikor a technológiai fejlődés mértéke sokkal korlátozottabb volt, a sportág néhány területére összpontosult. Most mennyire más a helyzet?
FW: Mikor elkezdtem 1969-ben, a technológia egy stopperben öltött alakot és talán egy anyacsavarban. Majd folyamatos fejlődésnek indult minden. Olyan, mint a televízió, amely sokkal jobb, mint ötven évvel ezelőtt. Vagy akár csak a telefon. Csak a jó öreg világ a régi, amiben élünk.

Szerette volna bármikor is, hogy a dolgok egy kicsit egyszerűbbek legyenek a sportban?
FW: Nem, ez soha nem jutott az eszembe.

Élvezi a kihívást?
FW: Élvezem a sportbeli kihívásokat a technika nélkül vagy azzal. Ez semmi különbséget nem jelent számomra. Nem kezdek el gondolkozni azon, hogy jobb, vagy rosszabb, így kell elfogadni.

Mi okoz az Ön számára meglepetést most a Forma-1-ben?
FW: Ez egy nehéz kérdés, mivel a Forma-1-ben minden nap vannak meglepetések. A (brit) miniszterelnököt egyszer megkérdezték, mitől fél a legjobban a mindennapi életben. S ő azt válaszolta, hogy az eseményektől. Azt hiszem ugyanez vonatkozik a Forma-1-re is. Olyan dolgok történnek, amelyekre úgy gondoljuk fel vagyunk készülve, de teljesen készületlenül érnek. És néha olyan dolgok történnek, amelyekre még csak nem is gondoltunk volna. Folyamatosan tanuljuk, hogy hogyan kerüljük el azt, hogy okostojások legyünk.

Ez azt is jelenti, hogy kevesebb a kellemes meglepetés is?
FW: A Forma-1 nagyon kemény munka, pont olyan, mint az élet. Annyit tudunk kivenni belőle, amennyit beleraktunk. Ezért nagyon keményen kell dolgozni azért, hogy sikert érjünk el. Ez egy nagyon versenyképes üzlet. A többiek, akik pont annyira jók, mint mi, azon vannak, hogy ugyanezt érjék el. Így a siker nem csak nehéz, de relatíve ritka is. Azt hiszem, ma még mindig nálunk a legnagyobb a verseny/győzelem arány, s mégis minden győzelemre négy kudarc jut. Így tehát ritka a siker.

(Amber PR)

Korábban:

Feszültségek a Williamsnél