Vasárnap az M4 Sport műsorra tűzte az 1993-as Európa Nagydíjat, amit az angliai Donington Parkban rendeztek meg. A helyszín a Japánba tervezett Ázsiai Nagydíj helyére ugrott be, miután a Nippon Autopolisz nem állt készen a mezőny fogadására, Donington pedig korábban pályázott a Brit Nagydíj megtartására is.
A hivatalos Brit Nagydíj rendezési jogát még 15 évig Silverstone birtokolta, de 2008-ra Bernie Ecclestone-nak elege lett a folyamatos alkudozásból, és bejelentette, hogy 2010-től a leicestershire-i pálya kapja meg a lehetőséget.
A döntés nagy port kavart, mivel az egykori világháborús repülőtér közkedvelt a pilóták és a csapatok körében is, ráadásul Donington nem is volt alkalmas a modern F1 kiszolgálására.
Silverstone-hoz hasonlóan Donington is rendelkezik háborús örökséggel, de már a II. világháború előtt létezett, a csaták közepette viszont természetesen nem futamokat rendeztek rajta, hanem harci járműveket tároltak a területén. Az 1970-es években egy helyi építőipari mágnás, Tom Wheatcroft kezébe került, újjáépítette, de a 2010-es nagydíjhoz újabb lépésre volt szükség.
Wheatcroft 2007-ben bérbe adta a pályát a Donington Ventures Leasure Ltd-nek, ami az F1-es nagydíjrendezés jogát elnyerve komoly beruházásokba kezdett. A projekt viszont léket kapott a 2008-ban kidobbanó gazdasági világválság közepette, a nagyszabású építkezés abbamaradt,
a korábban már MotoGP- és brit túraautó-versenyeket is rendező pálya helyén csak egy torzó éktelenkedett, mire az üzemeltető 2009 novemberében formálisan is csődöt jelentett.
Az eredeti megállapodás 150 éves lízingre vonatkozott, de a Donington Park mindössze két éven belül visszakerült az eredeti tulajdonoshoz. A Wheatcroft család 2010-re helyreállította a méltatlan sorsra jutott aszfaltcsíkot, utána pedig ötéves fejlesztési terv kezdődött: évente rendeznek versenyeket veteránautók számára, és a Superbike mezőnyét is sikerült megnyerniük.
Magyar szempontból nem kedves pálya
A kútba esett építkezés után helyreállított Donington Park egyik első nagy nemzetközi versenye a túraautó-világbajnokság 2011-es angliai fordulója volt, ami Brands Hatch-ből pártolt át Derby mellé. A pálya infrastruktúrája terén akkoriban még lehetett hiányosságokat tapasztalni, és a szakadó esőben, vidéken a közönség érdeklődése is mérsékeltebb volt, mint egy évvel korábban, a Londonhoz közeli helyszínen.Itt indult a Formula E története is, hiszen a városi környezetben zajló futamok előtt az elektromos versenyautó első generációját Doningtonban kezdték tesztelni, majd sokáig a szervizelés is a pálya létesítményeiben történt.
A Forma-1 viszont aligha tér vissza a Donington Parkba,
ami továbbra sem rendelkezik a nagydíjrendezéshez szükséges, Grade 1 besorolással, és a pálya igazgatója Christopher Tate 2017 januárjában kijelentette, a Liberty Media hatalomátvétele sem győzte meg őket arról, hogy újabb építkezésbe kellene fogniuk.
„Egyáltalán nem. Nagyon világosan rögzítettük a célok között, hogy a pálya nyomvonalát meghagyjuk úgy, ahogy van. Nem áll érdekünkben korszerű, nagyteljesítményű formulaautókat fogadni, mert ehhez teljesen át kellene építenünk a Donington Parkot” – szögezte le.
A Donington Park 2017 januárjától ismét új tulajdonoshoz, a korábbi F1-es pilóta, Jonathan Palmer cégéhez, a Motorsport Visionhöz került. Az új gazda viszont nem tartja fenn a 2009-ben elhunyt Tom Wheatcroft egyedülálló gyűjteményét, a Grand Prix Collectiont, ami 2018-ban a csökkenő látogatószám miatt végérvényesen bezárt.
Noha a múzeumban nem csupán F1-es autókat lehetett látni, a nagydíjversenyzés rajongói sokat veszítenek az egyedülálló tárlat megszűnésével. Itt állomásozott a világ legnagyobb McLaren gyűjteménye, egy gazdag Williams-kollekció, de elsősorban a brit F1-es csapatok több emlékezetes modelljét is kiállították: a Lotus, a Vanwall, a Stewart, a Jaguar, a Jordan, a Force India autói mind ott voltak. Ezeket
a legendás modelleket egyebek mellett Tazio Nuvolari, Nigel Mansell, Alain Prost, Sir Stirling Moss, Ayrton Senna, Juan Manuel Fangio vagy Jim Clark vezette.
Öröm az ürömben, hogy a kiállítási darabok nagy része azóta más helyeken fellelhető még. A tárlatot 2011-ben meglátogattuk, a nemrég indult, F1-es kiállításokat bemutató sorozatunkban hamarosan sorra is kerül.
Ha már kiállítás, érdemes feleleveníteni az 1993-as Európa Nagydíj győztes trófeájának történetét is. A versenyt Ayrton Senna nyerte a McLarennel, Ron Dennis csapata akkoriban híres volt arról, hogy a versenyzői és a konstruktőri díjakat is megtartja, a pilóták csupán másolatokat kapnak. Az eredeti ereklyék a 2004-ben átadott McLaren Technology Centre-ben láthatók, de egy biztosan hiányzik a vitrinekből.
A Donington Parkban rendezett futam főszponzora a Sega volt, ami napjainkban is megszokott módon a saját jelképeit népszerűsítette a verseny révén, köztük a trófea kialakítása terén is. A győztes lényegében egy szobrot kapott, amit a híres videojáték figura, Sonic, a sündisznó alapján mintáztak. Ahogy a nemrég bemutatott animációs rajzfilmben, úgy a díj kapcsán sem sikerült méltósággal megörökíteni a karaktert, az eredmény groteszk hatású lett.
Annyira, hogy Dennis trófeák iránti rajongása ellenére a szobor napjainkban is csak egy raktárban porosodik.
A vonalas csapatfőnök vállalati elképzeléseibe gyaníthatóan nem fért bele, hogy egy karikatúra éktelenkedjen a díszes serlegek között, és ez egyelőre Dennis leváltása óta sem változott. Csavar persze ebben a történetben is van, a korabeli felvételek szerint mindhárom helyezett kapott „hagyományos” díjat is, Sonic mindössze egy nulladik ajándék volt, amit Senna rutinosan, a fotósok kedvéért látványosan a magasba emelt.