Az utóbbi évek legnagyobb vándorlása zajlott le a Forma-1-ben az idei szezonra, a tíz csapatból csak három versenyzői felállása nem változott 2020 óta. Különböző tényezők motiválták vagy kényszerítették a pilótákat a váltásra, egyesek (Carlos Sainz a Ferraritól és Sergio Pérez a Red Bulltól) életük lehetőségét kapták, mások (az Aston Martinhoz igazoló Sebastian Vettel) alacsonyabb szintre lépve próbálják feltámasztani a karrierjüket. Megint mások (Daniel Ricciardo a McLarennél és Fernando Alonso az Alpine-nál) a jó hírnevüket kockáztatva ugrottak az ismeretlenbe.
Megannyi élethelyzet, de közös bennük 2021 első négy versenye után, hogy a mézeshetek hamar elmúltak, mind az öten keresik a fonalat. Pontból nagyságrendileg feleannyit vagy még kevesebbet gyűjtöttek, mint csapattársuk, az időmérős párharcban Ricciardo kivételével mindegyikük vesztésre áll (pontarányban is az ő lemaradása a legvállalhatóbb).
A költöző pilóták mindegyike rutinosabb az új csapattársánál, ezt az előnyt mégsem tudták kamatoztatni.
Legalább három plusz F1-es szezon a különbség a javukra, Alonso esetében tizenöt. Szikrák voltak, de látszik, hogy még sok hiányzik a kirakósból. Elég mentség az, hogy a szokásosnál jóval rövidebb ideig ismerkedhettek az új autóval?
Az átállásban komoly akadályt képzett az előszezoni tesztelés három napra csonkítása, ami fejenként átlagban másfél nap vezetést jelentett, ráadásul voltak, akiknél műszaki hibák tovább kurtítottak az előre eltervezett felkészülési programon. A nagydíjakon a pénteki edzésnapok rövidítése egy órával szintén kilométereket vesz el az összehangolódásból. Az összehasonlítás kedvéért, a súlyosabb problémákat megúszó Ferrarinál, McLarennél és Red Bullnál Sainz, Ricciardo, illetve Pérez kevesebb mint feleakkora távot tett meg március elején, mint két éve a nyolcnapos tesztidőszakban az említett csapatok új pilótái.
A különbség nagyságrendileg 1000 km,
amennyit körülbelül két nagydíjhétvége alatt tesz meg egy-egy versenyző, tokkal-vonóval az összes pályán töltött időt beleszámítva.
Emellett mind az öt érintett pilótának egy új motor sajátosságaihoz kellett hozzászoknia ahhoz képest, amit utoljára vezetett. A nehézségekkel tisztában voltak, és akadt, aki a körülmények ismeretében már előre türelmet kért a ritmus felvételéhez, a határok kitapogatásához. Mint látható, a szimulátor szerencsére nem pótolja a valódi körülményeket.
A környezetváltás kihívása nem mindenkinek új élmény. Ricciardónak és Sainznak van benne gyakorlata, 2017 óta másodszor, illetve harmadszor kezdtek tiszta lappal egy új csapatnál, a többiek azonban legkésőbb 2015-től 2020-ig ugyanannál az F1-es istállónál vezettek. (Alonso két szezont kihagyott az F1-ben.)
Ennek ugyanakkor nem lenne szabad, hogy hatása legyen mai teljesítményükre, hiszen a kisebb-nagyobb szabálymódosításokkal az élet rákényszerítette őket a folyamatos alkalmazkodásra. Ami azt illeti, előző csapatváltásaiknál sem vallottak szégyent, Vettel kapásból Kimi Räikkönen fölé kerekedett a Ferrarinál, Alonso nagyjából hozta Jenson Button szintjét a McLarennél, Pérez Nico Hülkenbergét a Force Indiánál.
Az öt érintettből háromtól – Alonsótól, Ricciardótól, Vetteltől – azt várták, hogy húzóember legyen az új csapatánál, és
főleg ebből a szempontból nem hízelgő rájuk nézve az idei statisztika, hogy egy nem felső polcos csapattárssal szemben maradnak alul.
Jobb felkészülési lehetőségek ide vagy oda, Lewis Hamilton a Mercedeshez igazolva az első három versenyen meggyőzően felülmúlta az akkor is jó megítélésű Nico Rosberget, Charles Leclerc már a második futamán erkölcsi győztes lett a Ferrarinál (aztán Vettel szemszögéből a nyáron váltott pusztító üzemmódba házon belül), Verstappen pedig ahogy átült a Red Bullba, némi szerencsével rögtön nyert. Tény, kellett hozzá, hogy ő kapja a jobbnak bizonyuló döntést a gumikkal, de a stratégiák útelágazásáig közvetlenül a csapattárs Ricciardo nyomában haladt.
Persze lehet, hogy hajlamosak vagyunk alulértékelni a korábban ígéretesnek tartott, de az egy év kényszerszünet után tavaly az egyik legsótlanabb idényt produkáló Esteban Ocont, a közösségi médiában igen jópofa Lando Norrist vagy a dúsgazdag családi háttere miatt megbélyegzett Lance Strollt.
Pérez és Sainz eredménysora sem túl díszes, részsikereiket időmérőn mutatták fel tekintélyesebb csapattársukkal szemben, nem a fontosabb alkalmakkor, a versenyeken. Kettejük közül csak Sainznak sikerült egyszer közvetlenül a sajátjával egyforma kocsi mögött célba érnie.
Számukra pozitívum, hogy
az eddigi négy pályán összességében több pontot gyűjtöttek, mint tavaly az elődjük,
Ricciardo ellenben kevesebb egységet szerzett, és hiába ült erősebb járgányba, a mérlege a négy helyszínen lényegében ugyanaz, mint az előző autójával volt. Ez Pérezre is érvényes, amennyiben eltekintünk a cél előtti 2020-as bahreini motorhibájától. Sainz szintén elmarad a tavalyi mércétől, bár a McLarenből Ferrariba váltás nem műszakilag előrelépés, hanem presztízsben.
Az erőviszonyok tisztábban látásáról Christian Horner azt mondta, várjuk meg az első négy fordulót, korrektnek tűnik, hogy az említett sztárokról se állítsuk ki hamarabb az első bizonyítványt. Főleg úgy, hogy Bahreinben a szél, a homok és az esti körülmények, Imolában a vizes pálya, Portugáliában a kavargó szél és a gyengén tapadó aszfalt nehezítette a határon vezetést.
Barcelonában már ideális körülmények, zavartalan tavaszi idő fogadta a mezőnyt, olyan pályán, ahol a karrierjük során valószínűleg többször jártak, mint a nagyinál, kifogásuk így már nem nagyon lehetett. Lement négy futam, lássuk az öt érintettet, a reménylépcsőn felülről lefelé melyik fokon állnak!
Ricciardo az élmezőnybe ugorva kapásból legyőzte az akkor címvédő Vettelt, majd nagyjából pariban volt a fejlődő Verstappennel, a Red Bull-fészekből kiröppenve azonban nem jöttek be a számításai. A Renault nem váltott belépőt az élmezőnybe, de belőle sem lett olyan húzóember, mint remélték, mire valamelyest lendületbe jött, már tudvalevő volt, hogy a McLarennél folytatja az idei évtől.
A harmadéves Lando Norris ellopta tőle a show-t, ő szerezte meg a csapat első 2021-es dobogóját a fordulatos imolai futamon, pedig Ricciardo igen jól szokott érkezni a lepattanókra. Akkor el kellett engednie csapattársát – eleve úgy került elé, hogy Norris remek kvalifikációs körét törölték pályaszélesítés miatt –, majd rögtön utána Portugáliában különösebb ok nélkül szégyenszemre kihullott a Q1-ben.
Szép mentéssel szerzett néhány egységet a futamon (Norrison, Hamiltonon, Verstappenen és Leclerc-en kívül csak ő mehetett mindenhol a kasszához), de először csak most hétvégén sikerült legyőznie csapattársát. Mint előzetesen említette, más irányba indul el a beállításokkal, úgy tűnik, ez helyes döntésnek bizonyult.
Próbálom megtanulni, hogy lehetek gyorsabb. Visszatértem az iskolapadba.
– mondta Barcelonában. Főleg a lassú kanyarokkal és a féktávokkal gyűlt meg a baja, amiben eleve fejlődni akart a McLaren tavalyhoz képest, és Norris nyilván jobban képben van a kocsi természetével. Noha a spanyol pálya inkább a gyors ívekről ismert, az utolsó szektort lassabb fordulók alkotják, Ricciardo itt is gyorsabb volt Norrisnál. Ez biztató a jövőre nézve.
„Nem magában a fékrendszerben vannak lényeges különbségek, azok kevésbé térnek el egymástól. Mindegyik csapat nagyon hasonló anyagokat használ – jelentette ki a McLaren technikai igazgatója, James Key. – A fékek harapása, teljesítménye gyakran szinte ugyanolyan."
„A különbség szerintem olyan elemekben rejlik, mint például a motorfék és ennek kalibrálása. A különböző kasztnik máshogy viselkednek bizonyos körülmények közepette."
Kérdés, ami működött a szezon egyik legsterilebb pályáján, működik-e máshol.
A Ferrari új pilótájának 2021-es szereplése nem jó, de nem is tragikus. Leclerc-t csak a portugáliai időmérőn csípte el, aztán vasárnap kikapott tőle – megpróbáltak egy elévágást Norris McLarenje ellen, ami visszafelé sült el, túlterhelte a gumikat. Ricciardóval együtt kénytelen változtatni a régi beidegződéseken.
„Változtattam néhány dolgon a vezetési stílusomban, egy kicsit máshogy fékezek és fordulok be a kanyarba" – mondta. Ami leginkább hiányzik nála, hogy a részek összeálljanak kerek egésszé. „Úgy érzem, felvettem a tempót – vélte a Spanyol Nagydíj után. – Megvan a gyorsaságom, csak megfelelően össze kell raknom a hétvégét, a kört a Q3-ban, az első kört a rajt után." Szerinte gyakran hozta Leclerc szintjét a pálya egyes részein.
Jó hír számára, hogy a kisebb megingások ellenére stabilan bírja a Ferrarit övező nyomást.
Kellemetlen déja vu volt a Red Bullnál a legutóbbi versenyen: a 2019-es Magyar Nagydíjhoz hasonlóan Verstappen hárította Hamilton támadását az 1. helyért, üldözőjének azonban lehetősége nyílt egy bónusz kerékcserére, annyira leszakadt tőlük a legközelebbi nem mercedeses pilóta. A hatalmas gumielőnnyel Hamilton visszakapaszkodott a Red Bull mögé és lazán megelőzte.
A csapat az előző ilyen alkalmat követően menesztette a tartósan alulteljesítő Pierre Gaslyt, s bár Péreznél természetesen él a bizalom,
egyelőre ő sem mutat sokkal többet, mint Gasly vagy az őt követő Alexander Albon.
Bahreinben palástolta az időmérős bakit, a búcsút a Q2-ben azzal, hogy a felvezető körös lerobbanás után az utolsó helyről visszamászott az 5.-re, de Albon is hasonlóan kezdte a karrierjét.
Imolában illett volna a kicsúszások nélkül bejönnie a 2. helyre, pontokat rabolva Hamiltontól, és Portugáliában sem tudta legalább egy kicsit akadályozni őt. Ott szintén megvolt az egy kerékcserényi szakadék a vezető triótól, jóllehet, ebben alternatív stratégiája is szerepet játszott. Barcelonában aztán megint közel 1 másodpercet kapott csapattársától az időmérőn.
Számított rá, hogy a mezőny csúcsragadozóját alig fogja legyőzni szombatonként, de lemaradásával és a közéjük ékelődött egyéb autókkal nincs ráhatása a bajnoki küzdelemre. Pedig csodálatos érzéke van a gumikhoz, a képessége az etapok megnyújtására remek ütőkártya lehetne a gumikkal láthatóan jobban bánó Mercedes ellen.
„Kezd összeállni a versenytempója – dicsérte még Portugáliában főnöke, Christian Horner. – Tiszta pályán bizonyos szakaszokban ugyanolyan időket ment, mint az élen körözők." A Spanyol Nagydíjon, miután megelőzte Daniel Ricciardót, hasonló tempót ment Verstappennel a közel azonos korú abroncsokon.
Egyre több az önbizalmam az autóban, minden nagydíj után azt kívánom, bárcsak akkor kezdődne a hétvége.
Csakhogy a kiélezett bajnoki küzdelemben ezzel nem sokra megy a csapat.
Alonso kilóg a csapatváltók klubjából azzal, hogy két idényen át más szériákban, teljesen más technikákkal versenyzett. Ettől extra tapasztalatokat szerzett, s mivel ezt leszámítva az évezred eleje óta tagja volt az F1 mezőnyének, az ötös tagjai közül eleve ő vezette a legtöbbféle kocsit a bajnokságban. „Karrierem során alkalmazkodtam az F1 különböző korszakaihoz – nyilatkozta a Marcának. – Mindig sikerült igazodnom a feltételekhez."
Ő kezdett a legjobban, Bahreinben úgy verte Ocont, mintha nem tartott volna szünetet, pechjére egy elszórt ételfólia eltömítette a fékhűtőjét és fel kellett adnia a versenyt. Szerinte ott "felülteljesített" a lehetőségekhez képest, és az erős kezdés óta bizony nem emlékeztet hajdani önmagára, fiatal csapattársa minden téttel bíró eseményen előtte végzett. Nem is kicsit, az időmérőkön jó fél másodperccel, egyedül nála nem figyelhető meg javuló tendencia a házon belüli lemaradásban.
A korábban a legkomplettebbnek tartott pilótát utolérte a kor (nyáron tölti be a 40-et), valamint a kihagyásból visszatérők átka?
Olyan aprósággal vesztett időt, mint a pontos beállás a kerékcseréhez, vagy a lágy gumis sprintekre ráhangolódás tökéletesítése. A februári kerékpáros baleset utóhatásai szintén gyötörték, bár elmondása szerint a fog-, váll- és térdfájdalmak nem befolyásolták a teljesítményét a volán mögött.
„Úgy érzem, jobban vezetek, mint valaha, viszont ez nem jelenti, hogy egy új kalandban ne találkoznánk nehézségekkel – hangsúlyozta. – Én nem gondolom túl az egészet, nem aggódom."
Majd az év végén beszélünk. Ha végig alulteljesítek, és a vártnál nehezebben alakul az idényem, akkor lesz értelme mélyen beleásni abba, hogy miért lett nehezebb.
Az öt versenyzőből Vettel az, aki egyértelműen hátrafelé lépett a csapatváltással. A négyszeres világbajnok zsákutcába jutott a Ferrarinál – egykori csapattársa úgy fogalmazott, megtörték és elvették a lelkének egy darabját –, de a múlt alapján megvolt az esélye, hogy csekélyebb elvárások mellett, az állandó győzelmi kényszer nélkül újra kiviruljon.
Az Aston Martin a remek 2020-as forma és a tőkeinjekció alapján ideális választásnak tűnt, amely cserébe bajnoki tapasztalatot, meglátásokat kapott a magasabb szintre lépéshez. Ehelyett lefelé mozogtak és egyelőre Vettel a gyengébben teljesítő pilóta.
Négyből háromszor elmaradt a nyers tempója Strollétól, holott a kanadainak eleve nem az időmérő az erőssége.
Úgy látszik, folytatódik a tendencia, hogy a fiatalabb csapattárstól kikap, pedig ezúttal nem egy kiemelkedő tehetséggel gyűlik meg a baja. Némi vigasz, hogy az Aston Martin előző két futamon bevetett fejlesztéseivel, amelyből először csak Strollnak jutott, csökkent a távolság a pilóták között. „Sokkal otthonosabban éreztem magam az autóban" – mondta a még pont nélkül álló Vettel az újítások barcelonai kipróbálása után.
Az alacsony padlószögű koncepciót követő csapatot különösen hátrányosan érintették a 2021-es technikai szabálymódosítások, plusz a tesztelésen Vettelt sújtotta legdrasztikusabban a felkészülési idő hiánya, de az enyhítő körülmények ellenére is kérdés, hogy az alapjaiban megváltozó konstrukciókkal tiszta lapot kínáló következő szezonra is maradhat-e, vagy vérfrissítés áldozatává válik.