Nem mondhatni, hogy Fernando Alonso a legszebb napjait idézve tért volna vissza a Forma-1-be. Csúcsformájában valószínűleg simán Esteban Ocon fölé kerekedne az Alpine-nál, egyelőre azonban mind az időmérős párharcban, mind a szerzett pontok számában hátrányban van vele szemben.
A küzdőszellem megvan, de ő maga is elismerte, hogy az első versenyeken a visszaszokás mellett például olyan váratlan problémával szembesült, hogy nem tudott a legprecízebben bemanőverezni a kerékcseréhez. Az F1-től két évig távol lévő spanyolnak további akadályt jelentett egy szezon előtti, február eleji kerékpáros bukás, amiben eltört az állkapcsa, elvesztette néhány fogát, megsérült a térde és a válla is.
Hazai versenye, a Spanyol Nagydíj hetén elárulta, egyes utóhatások egészen idáig gyötörték, és némelyektől még mindig nem szabadult meg. „Jól halad a [felépülés]. Nem kerülöm a témát, és nincs is hatása a vezetésemre, de természetesen szokott fájni a szám, például a hőmérséklet és a légnyomás változásától – nyilatkozta a Marcának. – Emiatt máshogy eszek, máshogy kell elkészíteni az ételeimet."
„Megütöttem a vállam és a térdem is, ami nem igényelt műtétet, de gyógytornát igén."
Mondtam Edo [Bandinellinek, a fizioterápeutámnak], hogy talán ez az első hét, amikor mozgás közben nincs fájdalom.
„Idáig előfordult, de nem akadályozott meg a kemény fékezésben vagy a kormányzásban. Éppen ezért nem beszéltem róla. Már majdnem 100%-os vagyok."
Alonso elismerte, hogy amikor újra kerékpárra ülhetett, kicsit izgult, de azóta visszaszokott és nem fél az edzés ezen formájától.
„A baleset után egy kábé hónappal pattantam újra nyeregbe, Bahreinben a tesztelésen. Fura volt, nagyon fújt a szél. Kicsit féltem, de pár kilométer után mindent megszoktam" – mondta.
Az elmúlt hetekben már rendesen tekertem, minden rendben ment. Biciklisként mindig biztonságban éreztem magam az utakon, sosem féltem. Még most, a baleset után sem.