Sok szurkolónak nem tetszik, hogy a Forma–1-es üléseket nem feltétlenül azok szerzik meg, akik a legalkalmasabbak rá, hanem néhány pilótát a szponzorok segítik el a sportágig. A közelmúltból Nyikita Mazepin és Nicholas Latifi is köztük van, de a náluk jobb eredményeket elérő Lance Stroll sem feltétlenül lenne immár sorozatban hatodik éve a mezőny tagja, ha nem az édesapja lenne az Aston Martin csapat tulajdonosa.
Ezzel szemben másoknak sokkal rögösebb volt az F1-be vezető útja, egyeseknek komoly személyes áldozatokat kellett hoznia, hogy megszerezze a szükséges pénzt és jogosultságot. Ilyen volt Daniel RIcciardo is, aki Ausztráliából Európába költözött, hogy megvalósítsa álmát.
Egy podcastben a McLaren szezon végén távozó pilótáját kérdezték arról, hogy mit gondol a könnyebb úton bekerülő riválisairól – Ricciardo több másodpercnyi csendes gondolkodás után válaszolt.
„Igyekszem tiszteletteljes lenni.
Ahhoz, hogy valaki belevágjon bármilyen autós sportágba, nem is feltétlenül az F1-be, már gyerekkorban is több ezer [dollárt] kell költenie a gokartozásra.
Például a futballnál ez alig pár száz [dollár], hiszen gyakorlatilag csak egy pár cipőre van szükség."
„Nyilvánvalóan szükség van valamilyen finanszírozásra akár a családtól, akár szponzoroktól – folytatta Ricciardo. – De
miután valaki eljut az F2-be, majd az F1-be, még ha előtte valaki fizette is az útját, akkor már leginkább rajta múlik a folytatás.
Ezen a szinten már a tisztelet is nagy szerepet játszik és
lehet, hogy az ő útjuk könnyebb volt, mint másoké, de még így is elég nehéznek gondolom."
