Társoldalunk:

Eriksen drámája felidézte Mezey Györgyben egy személyesen átélt futballtragédia emlékeit

2021.06.13. 12:07

Az Origo labdarúgó-Eb-szakértője, Mezey György a dán Christian Eriksen szombati rosszulléte után egy 54 évvel ezelőtt, tragikusan végződött budapesti meccset elevenített fel írásában. 1967. július 16-án a Budafok focistája, Kiss László Mezey György mellett halt meg a Fehér úti pályán. Természetesen tudjuk, hogy Christian Eriksen nem halt meg Koppenhágában, és szerencsére állapota azóta stabil, nem úgy, mint az a focista, akiről Mezey György története szól, s akivel nem szívmegállás, hanem villámcsapás végzett. De éppen Eriksen esete hozta fel a több mint fél évszázados emlékeket, s pont a dán játékos története világít rá arra, mit jelent egy volt futballistának az a tragédia, ha a csapattársa mellette hal meg a pályán.

Vannak dolgok, amire egyszerűen nem lehet felkészülni.  A döbbenet, a megrázkódtatás perceit élték át mindazok, akik figyelemmel követték szombaton a Dánia-Finnország labdarúgó-Eb-mérkőzést Koppenhágából. Azt, ahogyan a dán Christian Eriksen rosszul lett és elterült a füvön. Ahogyan egy pillanat alatt – váratlanul - életveszélybe került. Megrázó hírek, megrázó képsorok érkeztek a dán fővárosból. Ám mindazt, ami történt, csak az tudja igazán megérteni, aki a pályán átélt már hasonlókat. Éppen ezért éreztem kötelességemnek, hogy egy régen elfelejtett tragikus történetről írjak. Mert ez az eset sem tűnhet el az emlékezet tengerében. Igaz, mindez nem egy Európa-bajnokságon, hanem Magyarországon történt, de ez is egy meccsen, egy futballpályán. 1967. július 16-án, vasárnap délután.

Ezen a napon a Fehér úti pályán rendezték meg az Egyetértés-Budafok nyári totókupa-meccset. A 30. percben hatalmas vihar tört ki, leszakadt az ég, pillanatok alatt bokáig érő víz állt a pályán. Folyamatosan villámlott. Pócsi László játékvezető azonban nem szakította félbe a meccset, mert az szerepelt a heti totószelvényen, s azt a döntést, ami egy félbeszakított totómeccsel akkor járt, a bíró nem akarta felvállalni.  A szünet után, a második félidő 10. percében szögletet rúgott az Egyetértés. Nagy volt a tömörülés a budafoki kapu előtt – én is ott álltam, hiszen a Budafok játékosa voltam. Egyszer csak egy hatalmas villám csapott le a pályára. Mindenki elterült a földön, még a pálya túlsó végén álló Egyetértés-kapus, Landi is. Az első pillanatban azt hittem, hogy megbénultam. Deréktól lefelé egyáltalán nem éreztem a lábamat. Az érzés egészen döbbenetes volt. Megmagyarázhatatlan. Csak az érzésekre és a kérdésekre emlékszem: élünk? Ekkor próbáltunk feltápászkodni. Ám az egyik társunk fekve maradt. A Fradiból jött át hozzánk, Kiss Lászlónak hívták, a sportújságban Kiss III. néven szerepelt.

A Népsport korabeli beszámolójaForrás: Arcanum

Azokat a játékosokat, akik fel tudtak kelni, a kiérkező mentők a Koltói Anna utcai Baleseti Intézetbe szállították. Ám nem sokkal később láttam meg az érkező fekete autót. Szinte sokkolt a szembe jövő sötét halottaskocsi látványa. Kiss Laci nem kelt föl többé. Ahogy a másnapi hivatalos jelentések szóltak: villámcsapás miatt halt meg a Budafok játékosa. 

Mindez 54 évvel ezelőtt történt, de most, ahogy Koppenhágából néztem a döbbenet képsorait, minden pillanata újra megelevenedett ennek a tragikus Egyetértés-Budafok meccsnek. Az idő szombaton délután is vontatottan telt a koppenhágai stadionban és a tévé előtt is. Aztán egyszer csak fellélegeztünk: egy bizonytalan hírbe kapaszkodunk bele. Eriksen már a kórházban van, visszanyerte az eszméletét. Közben ment a kínlódás, az UEFA sokáig nem tudott dönteni, egyre csak magyarázkodnak, hogy mit lehetne most tenni.

Mezey György, az Origo szakértőjeForrás: MTI/Földi Imre

Elhalasztani a meccset? Netán folytatni? Végül Eriksen üzente meg a társainak, hogy játszanak, a helyzet jobbra fordult, a folytatás így már engedélyezett. 105 perces aggódás után indul újra a meccs a stadionban. Kis szerencsével a finnek megnyerik a mérkőzést. De mit számít itt már mindez. Ezen az estén, ezen a meccsen mindenki győztes volt. A kórházba került és a szörnyű esetet túlélő Christian Eriksen, a pályán a letargikus pillanatokat átélő társak, az utolsó pillanatokig kitartó és bizakodó nézők, szurkolók a tévé előtt.  Mert mindaz, ami történt, az életet igazolta. Élünk és szurkolunk tovább.