A világ legrosszabb bíróját haza kellett zavarni a focivébéről

A labdarúgó-világbajnokságok legnagyobb bírói bakijait bemutató sorozatunkban ezúttal egy 60 évvel ezelőtti meccs is szóba kerül, melyen a játékvezető minden idők egyik legrosszabb bíráskodását produkálta. Természetesen haza is zavarták, ám néhány évvel később olyan döntést hozott, mely forradalmasította a labdarúgást

Kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni – tartja a bölcs közmondás. Pedig dehogynem, főleg ha fociról van szó. Erre gondolhatott Ken Aston, angol játékvezető, amikor a lelátóról nézte az 1966-os világbajnokság Argentína-Anglia negyeddöntőjét. Ugyanis ez a csata felidézte benne a négy évvel korábbi vb-n általa vezetett Chile-Olaszország találkozót.

Előtte az 1962-es világeseményen ő kapta a nyitómérkőzést is, holott még a saját szövetségének elöljárói sem tartották jó játékvezetőnek.

Ami a legmegalázóbb lehetett számára, hogy a FIFA akkori elnöke (aki történetesen honfitársa volt), Sir Stanley Rous is többnyire botrányosnak ítélte szakmai teljesítményét. Mégis jelölte az angol szövetség a világbajnokságra. Sőt, a FIFA illetékesei az egyik legnagyobb presztízsű feladattal bízták meg.

Akik éles kritikával illetik a nemzetközi labdarúgás mostani, és közelmúltbeli vezetőit, azok gondoljanak rá: ennél a szervezetnél csak ragaszkodnak a hagyományokhoz.

Az 1962-es vb plakátja Forrás: AFP/Ho

Aston sporttárs a sok negatív felhang ellenére olyan jól vezette a Chile-Svájc találkozót, hogy három nappal később megkapta a házigazdák következő meccsét is. Amely sorsdöntő volt a csoportból továbbjutást illetően, ugyanis előzetesen mindenki úgy számolt, hogy az NSZK mögött Olaszország mehet tovább másodikként, de Chile talán kicsit megnehezítheti az utóbbi dolgát. Ám az otthon lévő dél-amerikai válogatott olyan taktikát dolgozott ki, hogy esélyt adjon magának a győzelemre, így a nyolc közé kerülésre.

Olyan eszközöket vetett be, melynek semmi köze a labdarúgás nevű, gyönyörű játékhoz.

És ebben a foci elleni merényletben társa lett Olaszország is. Az első félidő 58 percig tartott, ennek okáról a Népsport másnapi számában ezt írta:

Miért kellett Aston játékvezetőnek 13 percet hosszabbítani? Íme egy jelenet a sok közül: A chilei Toro és az olasz Tamburus ökölcsapásokkal tarkított pankrációs küzdelmet vívott a zöld gyepen.

Mind a ketten a földön hemperegtek, s ügyet sem vetettek Aston játékvezető sípjelére. A játékvezető úgy próbálta szétválasztani a küzdőfeleket, hogy közéjük térdelt. Hogy kit hirdessen ki győztesnek, afelől tanácstalan maradt, mert pankrációból nem tett játékvezetői vizsgát."

Az első durva szabálytalanságra már a 12. másodpercben sor került, és a 6. percben már kiállította a bíró Giorgio Ferrinit. Ám hiába próbálta leküldeni, az olasz „játszotta a süketet", ami azért is könnyen ment neki, mert a két sportembernek nem volt közös nyelve.

Piros lap akkor még nem létezett.

Végül hosszas értetlenkedés után a chilei rendőrök vezették le a játékost. Ebből már értett, nyilván ő is tudta, ha ellenkezik még néhány pofont is kaphat.

Egy piros lap felmutatása sokat segített volna Astonnak Forrás: AFP/Giuseppe Cacace

Pofonokból a folytatásban a pályára is jutott. Ugyanis egyáltalán nem nyugodott meg senki. A félidő hajrájában újabb olasznak kellett elhagyni a gyepet. A chilei Sanchez megütötte az olasz Davidot, aki erre fejberúgta őt. Az angol játékvezető csak az utóbbi tettet büntette. A hazaiak maradhattak 11 emberrel, és a második félidőben a 9 játékossal szenvedő ellenfelet legyőzték 2-0-ra. Ezzel az európai csapat kiesett, a dél-amerikai bejutott a világ legjobb nyolc gárdája közé.

Astont egyértelműen csalással vádolták az olaszok

(és persze mindenki, aki ott volt a mérkőzésen) és a „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél" mondás jegyében a találkozó után az illetékesek haza is zavarták. Ő volt az első bíró, akivel megesett ez a csúfság. Ezzel a ténnyel tulajdonképpen kiérdemelheti a „legrosszabb vb-bíró" címet.

Soha többé nem kapott nemzetközi mérkőzést.

Ám téved, aki azt hiszi, hogy a lehető legtávolabbra száműzték a labdarúgás világától! Szó nincs erről, hanem beválasztották a FIFA játékvezetői bizottságába a londoni általános iskola igazgatóját.

Nyelvi problémák megoldására színes lapok Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Reality by Picture Alliance/Becker & Bredel

Ebbéli minőségében volt jelen négy évvel a botrányos meccse után az angliai vb-n. És a sors itt ismételte önmagát. Ráadásul egy nap alatt kétszer. A negyeddöntőkben.

Először Sheffieldben a 49. percben az uruguay-i Troche megrúgta a német Emerichet, majd megütötte Overathot, ezért kellett lemennie.

Öt perccel később pedig Silva pofozta fel Hallert,

ezért az angol játékvezető, Finney őt is leküldte. Illetve leküldte volna, de az uruguayi játékos ugyanazt a cirkuszt csinálta, amit négy évvel korábban Ferrini egy másik angol bíróval. Itt is a nyelvtudás akadályozta a kommunikációt, végül itt is hosszú huzavona után a rendőrök kísérték le a futballistát.
Még aznap ez a jelenet egy kissé felturbózva megismétlődött.

A Wembley-ben az angol-argentin találkozón a német Rudolf Kreitlein bíró az eszelősen reklamáló Antonio Rattint állította ki.

A dolog érdekessége, hogy az argentin spanyolul üvöltött, a bíró meg csak németül értett. Ám utóbbi valahogy megérezte, hogy nem vacsorázni invitálja a játékos a találkozó utáni órákra.

10 perc után volt hajlandó megérteni Antonio Rattin, hogy ki van állítva Forrás: AFP/Staff

Németül közölte, hogy kiállította, de az argentin nem akarta elfogadni a döntést. Hosszú percekig tartott az értetlenkedés, Rattin válogatottjának vezetői teljes létszámban a pályára rohantak. Ők sem barátkozni akartak a némettel. Tíz percig állt a játék. Ezért a cirkuszért másnap viccesnek számító 1000 svájci frankos büntetést kapott az argentin szövetség, melynek elnöke, Dr. Menendez Bethy a következő szavakkal védte a tárgyaláson játékosát:

Rattin nem vitatkozott a bíróval, csak azt kérte hívjanak be egy tolmácsot, akinek segítségével megmagyarázhatják, hogy ők nem sportszerűtlenek. A játékvezető nyilván félreértett valamit."

A bíró sajnos tolmács nélkül nem értette azt a mondatot, hogy „kell egy tolmács", és a játékos gesztusaiból, és hangerejéből másra következtetett.

Rudolf Kreitlein játékvezető rendőrök gyűrűjében hagyta el a pályát Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Dpa

A másnapi argentin lapok nem is kegyelmeztek sem neki, sem az ősellenség, Angliának. Mert természetesen a házigazda, és a német 11 is bejutott az elődöntőbe (majd később a fináléba).
Cronica:

Ahogy az angol kalózok elrabolták tőlünk Malvin szigetét (Falkland-szigetek — a szerk.) , ugyanúgy lepaktáltak a bíróval, hogy az eladja csapatunkat."

Las Razon:

Kreitlein az angoloknak kedvezett, ugyanakkor az NSZK-Uruguay mérkőzésen egy angol játékvezető az uruguayiakat sújtotta ítéletével. Véletlen ez?"

Antonio Rattin a vezetők támogatását élvezve talán még ma is ott hisztizne a pályán, ha nem jön le a díszpáholyból valaki.

Történetünk eredeti főhőséről, Ken Astonról van szó, aki már átélt egy ilyen szituációt. És ekkor már felelős sportvezetőként érezte, hogy valamit tenni kell a sok-sok félreértés miatt. Mert ez így nem mehet tovább! Ráadásul ugyanazon a meccsen a két Charlton, Bobby és Jackie figyelmeztetést kaptak, amit csak a jegyzőkönyvből tudtak meg a mérkőzés után. Valahogy meg kellett szüntetni ezeket a nyelvi félreértéseket.

A nagy dolgok néha olyan egyszerűek Forrás: AFP/Michel Gangne

A történet meseszerű megoldása minden focirajongó előtt ismert. Amikor a viharos meccs után Ken Aston hazafelé vezetett, egy kereszteződésben megállította a piros lámpa. Nézte-nézte, várta a piros-sárgát, majd a fejére csapott, mint Arkhimédész, amikor megfejtette a felhajtóerőt, vagy Columbo, amikor leleplezte a gyilkost.

Sárga: nyugi, pihenj egy kicsit, piros: nincs tovább út számodra.

Egyszerűbb, mint Arkhimédész törvénye. Aston feltalálta a nyelvektől független sárga és piros lapot. A következő vb-n, 1970-ben már használták azokat Aston utódai. A már szóba hozott Bobby Charlton később így lelkendezett honfitársa nagy ötletéért:

Nem csak a futballban vált általánossá a sárga és a piros lap. Elfogadták más sportágakban és az élet sporttól távoli területein is. Sajnálatos módon Mr. Aston nem kapott elismerést ezért az újításért.

Ahogy más találmányáért sem. Ő volt az első játékvezető 1946-ban, aki a tradícionális, teljesen fekete játékvezetői mezre fehér díszítést varratott. Ő volt az, aki a következő évben világossárga és piros zászlókat vezetett be a partjelzők számára a korábban használt hazai csapat színei helyett. 1974-ben bevezettette a cseréket jelző táblákat, így azóta a nézők és a játékosok egyértelműen tudják kinek kell lejönni a pályáról."

Ken Aston egyszerű, de nagyszerű találmánya Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Reality by Picture Alliance/Becker & Bredel

Ken Aston, aki nagyon ellentmondásos játékvezető volt, aki a vb-k történetében az egyik legrosszabb teljesítményt nyújtotta egy meccsen, végül pozitív hős lett. 2001. október 23-án, 86 évesen hunyt el, addigra már 31 éve fegyelmeztek a játékvezetők sárga és piros lapokkal, 27 éve emelgették a cseréket jelző táblákat a negyedik bírók, akik szintén az ő ténykedésének köszönhetik a létüket.