Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a 22. labdarúgó-világbajnokságról, Katarból.
Az Irán-Wales mérkőzés megtekintése az eredeti terveim között nem szerepelt. Amikor az első körben az iráni csapat 6-2-re kikapott az angoloktól, még kevesebb érv szólt amellett, hogy eljöjjek a vb hatodik napjának első meccsére. Pedig akkor már tudtam, hogy itt a helyem.
Az Irán-Anglia meccs elején történtek ugyanis az egész világot megrázták. A perzsa csapat nem énekelte országa himnuszát, amely arrafelé halálos bűnnek számít. Amikor ezt látták Teheránban, a helyi tévét arra utasították, hogy keverje le az adást és szakítsa meg a közvetítést a katari vb-ről.
Az iráni focisták nem véletlenül tették azt, amit.
Az iráni rezsim ellen tüntetők közül a helyi hatóságok többet megöltek. A játékosok ezért tiltakoztak.
Ez azonban újabb drámai fejleményt hozott, mert Iránban letartóztatták Voria Ghafourit, az egyik legismertebb iráni játékost. Az ő bűne az volt, hogy felemelte szavát a kurdok meggyilkolása ellen.
Az iráni válogatott úgy lépett pályára az Ahmad Bin Ali Stadionban, hogy tudta, ez az utolsó esélye. A játékosok maguk elé motyogták a himnuszt, a lelátón lévő 20 ezer iráni drukker hangosan fütyült, sokan pedig sírtak az iráni himnusz alatt. Már ekkor lehetett érezni, hogy elképesztően érzelemdús meccs lehet ebből.
Igaz, ezt már órakkal korábban, a mertrón is látni lehetett. Az iráni szurkolók egy csoportban, arab zenét hallgatva, énekelve jöttek a stadionhoz. A végállomáson találkozott egymással az iráni és a walesi tábor, de semmilyen probléma nem lett ebből. Kéz a kézben vonultak a stadionhoz.
A meccs pedig pontosan olyan volt, mint amilyenre előzetesen számítani lehetett. A két csapat szinte azonnal egymásnak rontott, hiszen az 1 pontos Wales és a 0 pontos Irán számára már a döntetlen sem ért volna semmit. A mellettem ülő iráni kolléga olykor úgy szorította az asztalt, hogy az ujjai is elfehéredtek. Néha maga elé motyogott, néha imádkozott.
A walesi csapat játéka totálisan kilátástalan volt. Pedig a gyepen ott küzdött Gareth Bale, de ez sem segített rajtuk. Minden jó iráni passzt, minden jó labdaérintést hangrobbanás követett. Aztán a 84. percben, a walesi kapus, Henessy a kapujából messze kifutva könyökkel leütötte Mehdi Taremit. A bíró először csak sárga lapot adott, de kihívták videózni, így előkerült a piros is. Ez volt az egyetlen lehetséges ítélet ebben a helyzetben.
Wales hátrányba került, majd a 98. percben Ruzbeh Csesmi 22 méterről gyilkos erejű lövést küldött a kapura. Ekkor felrobbant a stadion, ezzel szerezte meg a vezetést Irán. A teljesen kinyíló walesi csapat aztán kapott még egyet: a 101. percben (ez a legkésőbbi akciógól a rendes játékidőben a vb-k történetében) Remin Rezajan mattolta a piros mezeseket. Elszabadult a pokol, de jó értelemben. Tessék megnézni a második gól előtti jeleneteket a sajtóteraszon.
Ismerős és ismeretlen ölelte egymást a stadionban. Több ezer iráni zokogott, vagy borult földre a lelátón. A játékosok egymás után rohantak be a cserepadról. Ilyen meccset aligha látott a világ.
Irán 2-0-ra győzött és életben tartotta továbbjutási reményeit. Ha pedig azt mondom, hogy a következő meccsen az irániak számára oly nagy ellenségnek tartott Egyesült Államok ellen játszanak, el lehet képzleni, milyen lesz az a meccs.
Doha, 2022. november 25. péntek
