Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a 22. labdarúgó-világbajnokságról, Katarból.
Kezdem a végén: azt kellene eldönteni, hogy
ez volt-e minden idők legjobb világbajnoki döntője?
Szerintem igen, de végeztem egy mini közvélemény-kutatást, amelyben volt olyan válasz, hogy nem, mert az 1970-es és az 1958-as jobb volt. Egyiket sem láttam, nem tudom azt mondani, hogy igen vagy nem. De amióta nézem ezt a sportágat, azóta ez volt a legjobb vb-döntő.
Akkor most menjünk vissza pár órával a döntő elé!
December 18. Katar Nemzeti Napja, ez nagyjából olyan, mint Magyarországon augusztus 20. Puszta véletlen, hogy a helyiek számára e jeles napon rendezték meg a 22. labdarúgó-világbajnokság döntőjét, amely az egész világon a futball ünnepének számított.
Már a vasárnap reggeli órákban lehetett érezni, hogy ez a nap valóban más lesz, mint a többi.
A dohai üzleti negyedben már kora reggel a katari nemzeti lobogót lengető emberek sétáltak fel és alá. A régi piactéren ismét összegyűltek az argentin szurkolók, hogy onnan induljanak le Loszaílba, a döntő helyszínére.
Magam is metróval indultam el a Dohától északra fekvő Loszaílba. A járművön már egészen parádés volt a hangulat, több argentin úgy érezte, itt lenne az idő kirúgni a ház falát. Szerencsére aztán semmilyen atrocitásra nem került sor.
A tömeg özönlött a stadion felé.
Amikor hosszas tolakodás után végre kijutottunk a metróállomásról, szinte elsodortak bennünket az emberek.
A kerítés mellett sok tévétársaság ütött tanyát, de volt, ahol nagyon komoly készülődés zajlott a vb-döntőre.
A stadionban másfél órával a kezdés előtt már elképesztő volt a hangulat. A záróünnepségnek nevezett performansz elején a "What a wonderful world" című szám feldolgozása csendült fel, ha a katariak arra gondoltak, hogy az elmúlt 29 napban csodálatossá tették a világot, akkor ebben volt egy kis felsőbbrendűség.
Ami viszont a szervezők javára írható, hogy nem nyújtották el a végtelenségig önmaguk dicsőségének bemutatását.
Negyedóra alatt lement az egész, a közönséget figyelve pedig azt láttam, hogy igazából senkit sem érdekelt a performansz. Már mindenki a döntőt, Messit és Mbappét várta.
Háromnegyed órával a kezdés előtt a francia válogatott jött ki először melegíteni. A sajtóhelyen ekkor előbújtak az addig nyugodtnak és újságírónak tűnő szabadnapos kollégák. Az egyik francia - fején a nemzeti lobogóval - vitustáncot lejtett, midőn meglátta a kedvenceket. Nem sokkal később pedig jöttek Messiék is, ekkor a nem dolgozó argentinok dobták el a pajszert. Hatalmas hangrobbanás rázta meg a stadiont.
Tanulságos volt ezt is látni, hogy az érzelmeket mennyire nehéz egy ilyen helyzetben visszafogni.
Ezt csak az tudja igazán, aki megélte már, hogy országának csapata vb-döntőt játszik. A franciák könnyű helyzetben voltak, mert 1998 óta ez volt a negyedik világbajnoki fináléjuk.
A melegítés alatt az összes fotós Mbappét és Messit kereste. Mintha rajtuk kívül nem is lett volna más a stadionban. Hiába, ez már a 21. század, a modernkori sztárépítés, a kultusz, miegymás.
Óriási taps tört ki akkor is, amikor 20 perccel a kezdés előtt a FIFA megemlékezett azokról a világbajnokokról, akik 2018 óta haltak meg. A legnagyobb ováció Maradona feltűnésekor tört ki, a hatalmas kivetítőn újra lehetett nézni az angoloknak lőtt második gólját az 1986-os vb negyeddöntőjében. Majd az utolsó képsorokon Maradona a magasba emelte a Világkupát. A rendező tudott valamit?
A himnuszok alatt már leírhatatlan volt a hangulat, teljesen megtelt a hatalmas stadion.
És elkezdődött.
79 percig ez egy tükörsima vb-döntőnek tűnt. Az argentin csapat elképesztő első félidőt produkált. Messi a szokásoknak megfelelően belőtt egy tizenegyest - már a negyediket ezen a vb-n -, majd a dél-amerikai csapat igazi Jogo Bonitót produkálva nyomott végig egy olyan támadást, ami csak a mesében van.
Egy labdaszerzés után Messi adott körömpasszt Julian Alvareznek, aki egyből indította a félpályáról kiugró Alexis Mac Allistert, aki egy az egyben mehetett Llorisra, de lövés helyett a túloldalon érkező Di Maria elé tálalt, és ő közelről a kapuba belsőzött. 2-0 Argentína javára. Messi gólkirályként volnult be az öltözőbe.
A második félidő első 34 perce maga volt a dögunalom. A francia csapat szédült kóválygást mutatott be, Argentína pedig nem akart támadni. Ők úgy voltak vele, hogyha a gallok nem jönnek, akkor miért szaggassák szét magukat. Erre pedig majdnem ráfizettek.
A 79. perctől kezdve ugyanis felgyorsultak az események. Az addig tetszhalott francia csapat feltámadt,
Mbappé két perc alatt két gólt lőtt (az elsőt tizenegyesből), majd 2-2 után következett a 2x15 perces hosszabbítás. Őrület volt már addig is, ami történt, de a folytatás is. A hosszabbításban esett még két gól, előbb Messi megint gólkirálynak érezhette magát, majd Mbappé mesterhármasig jutott, de a 3-3 után dönteni kellett. Erre pedig maradtak a tizenegyesek.
A döntő két legnagyobb sztárja, Mbappé és Messi belőtte. Ők tehát megtették a kötelességüket. Ám a francia Coman és Tchouaméni kihagyta, s ez már sok volt a franciáknak. Argentína ezzel lett világbajnok, Messi tombolt és sírt és ölelték és csókolták és
a világ megállt egy pillanatra, mert szentül hitte az a néhány milliárd ember, aki ezt a tévén látta, hogy egy kis időre tényleg jobb hely lett a mi Földünk.
Lionel Messinek ez volt az utolsó világbajnok mérkőzése, többet nem látjuk őt a földkerekség legnépszerűbb és legnézettebb sporteseményén. Innentől a sportág egy kicsit más lesz, hálát adhatunk minden olyan napnak, amikor klubjában, a PSG-ben, vagy épp az argentin válogatottban láthatjuk játszani.
Most már ő a jelenkor legjobb focistája, miközben felemelkedett a háromszoros világbajnok Pelé mellé. És ez így van jól, azt hiszem.
A meccs után a franciák legnagyobb csillaga, Mbappé gólkrályként sírt, Messi világbajnokként zokogott. Nem kell hangúlyozni, hogy e két sírás között mekkora különbség van. De a legvégére tényleg minden kirakósdarab a helyére került. Argentína hamadszor, Lionel Messi először lett világbajnok.
Ahogy két nappal ezelőtt írtam, a futball most meghalt egy kicsit, az idő egy pillanatra megállt, de nem kell már sokat várni a folytatásra. Jönnek a topligák, hamarosan a Bajnokok Ligája is ahol a zsenit, Lionel Messit újra láthatjuk játszani.
Lapozzon a folytatáshoz és olvassa el, mit mondtak a vb-döntő után a főszereplők!
