Vágólapra másolva!
Amennyiben képes megtartani posztját, Bora Milutinovic lehet az első olyan labdarúgóedző, aki öt különböző csapatot dirigál világbajnoki mérkőzésen. A jugoszláv mester a kezdőlépést már megtette, hiszen Kína válogatottját veretlenül vezette el a 2002-es koreai-japán közös rendezésű világbajnokságra.

Milutinovic páratlan zsenijéből
most Kína profitált

Milutinovic eddig négy különböző csapattal szerepelt vb-n és minden alkalommal túlélte az első kört. 1986-ban Mexikót, 1990-ben Costa Ricát, 1994-ben az Egyesült Államokat, 1998-ban pedig Nigériát vezette - szenzációsan. Most Kínán a sor...

Rajta kívül egyetlen ember van a futballtörténelemben, aki ugyanezt a bravúrt magáénak mondhatja: Carlos Alberto Parreira Kuvait (1982), az Egyesült Arab Emírségek (1990), Brazília (1994) és Szaúd-Arábia (1998) nemzeti csapatát dirigálta a legnagyobb labdarúgó-eseményen.

De ki is ez a csodabogár? Bora Milutinovic 1944. szeptember 7-én született Jugoszláviában, ám már a hetvenes évek végén rájött, a nagy pénzt a tengerentúlon keresheti. Korábban futballozott a jugoszláv Partizan Beograd, a francia AS Monaco, Nice, Rouen és a svájci FC Winterthur csapatában. A hivatalosan Kaliforniában élő szakember 1977-ben kezdte edzői pályafutását: 1981-ig a mexikói UNAM együttesét irányította, olyan jól, hogy 1983-ban a világbajnokságra készülő válogatott élére is kinevezték. 1987-ben kis időre belekóstolt az argentin bajnokságba is (San Lorenzo), majd két év pihenő után egyszer csak Costa Rica kapitányi székében találta magát. A remek teljesítmény és a csoportbeli továbbjutás hatására azonnal lecsapott rá az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetsége, és 1991-től 1995-ig alkalmazta. 1995-97 között Mexikó, 1998-ban Nigéria következett, majd két évre a Metrostars trénereként belekóstolt az amerikai labdarúgásba is. 1999-ben rövid ideig melegítette a paraguayi kispadot, majd tavaly jött Kína ajánlata.

"Nem akarok erről beszélni, előbb játsszuk le a mérkőzést" - hárította el az újságírói kérdéseket Milutinovic az Omán elleni találkozó előtt. "Játékosaim pihentebbek lesznek, ha kevesebb terhet rakunk rájuk, ezért remélem, a média sem kavar nagy port. Azzal, hogy Senjangban játszunk, előnyben leszünk, mind az éghajlatot, mind a szurkolókat tekintve". Nos az Omán elleni siker után Kínában népünnepélyt rendeztek a szurkolók. "Semmit nem tudtam a készülő ünnepségről, csak azt látom, mindenki boldog. Sokszor összehasonlítottak bennünket az 1990-es válogatottal, amely az utolsó selejtezőn bukott el az Arab Emirátusokkal szemben. A mostani játékosok sokkal erősebbek mentálisan, türelmesek és képesek 90 percen keresztül a futballra koncentrálni. Ez a különbség" - mondta Milutinovic, aki a német German Klaus Schlappner és a brit Bobby Houghton után a harmadik külföldi tréner a kínai kispadon.

Az Omán elleni 1-0-s győzelmet követően aztán százezrek vonultak ki a híres pekingi Tiananmen térre, ahol közel akkorra ünneplés volt, mint júliusban, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Pekingnek ítélte a 2008-as nyári olimpia rendezési jogát.

"Teljesítettük a célunkat" - mondta a mérkőzést követő sajtótájékoztatón a felszabadult Milutinovic. "Ha valaki szeretné tudni, mi volt eddig életem legnagyobb sikere, bevallom: ez a mérkőzés. A csapatom és a szakmai stáb rettentő keményen megdolgozott a sikerért. Nem tudom, hosszabbítanak-e velem szerződést, az biztos, én teljesítettem azt a missziót, amiért a Kínai Labdarúgó Szövetség szerződtetett."

Pincési László

Korábban: