Vágólapra másolva!
Lassan két éve már, hogy kipattant a Német Kereszténydemokrata Unió adománybotránya, amely a konzervatív párt népszerűségének zuhanásszerű csökkenését eredményezte.

A feketekasszák, amelyek a CDU esetében a névtelenséghez ragaszkodó adományozók márkáit fogadták be, nemcsak a párt háza táján léteztek: a hírek szerint a német labdarúgókluboktól sem idegen ez a gyakorlat.

Igaz, náluk nem az adománygyűjtés nemes célját, hanem az adóhivatal megrövidítését szolgálják. Egy országos lap betekintést nyert a münsteri pénzügyi igazgatóság bizalmas aktájába, amely az "Adócsalás Bundesliga-labdarúgók átigazolásával kapcsolatban" címet viseli.

Az utóbbi 5-6 évben a kluboknál végzett vizsgálatok során az adóellenőrök rendszeresen bukkantak titkos kasszákra, bújtatott bérkifizetésekre, fiktív számlákra, valamint adóparadicsomokban (Liechtenstein, Luxemburg, Svájc) bejegyzett cégekre, amelyek mögött csupán egy postafiók áll.

A klubok feketekasszáiba az adóhatóság tudomása szerint főként barátságos mérkőzések bevételeiből, valamint teremtornákon fölvett összegekből áramlik készpénz. Ennek nagysága klubonként és évente átlagosan többszázezer márkára rúg. Ezek az összegek azután a legjobb játékosok vásárlását és bérezését szolgálják, természetesen anélkül, hogy a klubok forgalmi adót, vagy jövedelemadót fizetnének utánuk. Ráadásul még a játékosok szja-bevallásában sem szerepelnek.

A fenti módszerhez főleg a krónikusan pénzszűkében levő klubok folyamodnak, amelyek a labdarúgó szövetség szigorú előírásai következtében nem verhetik magukat költséges játékosvásárlásba. Ezért a kerülő utat választják, kicselezve mind a szövetséget, mind az adóhivatalt. Példaként olvasható a dossziéban Stefan Kuntznak, a Kaiserslautern egykori válogatott csatárának esete.

Kuntzot 1996-ban az akkor elsőosztályú Arminia Bielefeld szerződtette: hároméves szerződése alapján tíz millió márkát akart neki fizetni. Az egyesület házibankja nem volt hajlandó finanszírozni az ügyletet: öregnek találta az akkor 33 éves csatárt. Erre a klub és Kuntze svájci menedzsere ravasz trükköt eszelt ki: hivatalos papír szerint a játékos havi hetvenezer márka fizetést kapott. Hogy hozzájusson az eredetileg kialkudott 10.5 milliós bruttó gázsi nettó hányadához (5,3 millió DEM), a Bielefeld fekete kasszájából 2,8 millió márka ütötte a markát. Mégpedig készpénzben, amelyet egy Freiburg melletti autós fogadóban vett át menedzsere a klub pénztárnokától.

Kuntzhoz hasonlóan a Bundesliga legtöbb játékosa a szerződésben kikötött összegen felüli pénzeket is besöpör. Ma már szinte nem akad példa arra, hogy egy játékos zsebbe kapott összeg nélkül cserélne egyesületet. Ellenőrzéskor az adóhatóság emberei gyakran találnak a Bundesliga-klubok könyvelésében fiktív számlákat, amelyeknek célja a milliós összegű "zseb-pénzek" eltitkolása.

Kuntz végül olcsón megúszta a dolgot. Az adócsalási ügyét tárgyaló bíró előnyös ajánlatot tett neki: ha a mintegy 1,5 millió márkás adóhátralék mellett befizet 50 ezer márkát jótékony célra, akkor vétsége "csekély horderejére" hivatkozva a bíróság beszünteti ellene az eljárást. A labdarúgó kapva kapott az ajánlaton, amelyet prominens személyiségének köszönhet. Egy átlagos német polgárra legalább félmillió márkás büntetés várt volna.