Vágólapra másolva!
Amikor az Everton márciusban leváltotta trénerét, Walter Smitht, és David Moyest szerződtette a kispadra, az új szakember feladata az volt, hogy megmentse a liverpooliakat a kieséstől. Alig több mint fél évvel később pedig a Stolverkosok a harmadik helyen állnak a Premier League-ben, olyan pozícióban, amelyet évek óta nem foglaltak el. A szakember valóságos csodát tett a csapatnál, aminek köszönhetően novemberben a hónap edzőjének választották meg Angliában, ám ehhez az is kellett, hogy a tulajdonos, Bill Kenwright ismét kinyitotta a pénztárcáját.

A kilencvenes évek második felében ugyanis az Everton híres volt arról, hogy sorra nevelte ki a fiatal tehetségeket, hogy aztán a rossz anyagi helyzet miatt sorra el is adja őket. A Stolverkosok évről évre rákényszerültek arra, hogy pénzzé tegyék legjobb játékosaikat, így olyan focisták hagyták el 1998 óta, mint Olivier Dacourt, Marco Materazzi, Nick Barmby, Michael Ball, Michael Hughes és Francis Jeffers. Ehhez még párosult az, hogy Smithnek bizony csak ritkán sikerült megtalálni a megfelelő utánpótlást, és szinte egyetlen igazolása sem jött be. Mindez együtt eredményezte, hogy az Everton rendszeresen a tabella alsó felében szerepelt.

A tavaly a klub élére került új tulajdonos, Bill Kenwright, aki Angliában közismertnek számít, mivel egykoron szerepelt a legnépszerűbb brit szappanoperában, a Cronation Streetben, végül márciusban unta meg a dolgot, állította fel Smitht, és pénzt nem sajnálva kivásárolta a másodosztályú Preston North End mesterét, a skót David Moyest, akit az egyik legtehetségesebb fiatal brit edzőnek tartanak. Moyesnek sikerült végrehajtania az elsődleges feladatot, és bent tartotta a gárdát a legjobbak között, a nyáron pedig hozzáláthatott ahhoz, hogy hosszú távon is kivezesse az Evertont a kátyúból. Mindehhez megkapta a maximális segítséget Kenwrighttól, hiszen a tulajdonosnak majdnem az összes, a szakvezető által kiszemelt futballistát sikerült megszereznie. Ugyanakkor a tréner szakértelmét dícséri, hogy szerzeményei nagy többségben olyan focisták, akik meglehetősen egzotikus országból származnak, és más klub nem nagyon merte volna megkockáztatni leigazolásukat. A nigériai Joseph Yobo ugyan jó benyomást tett magáról a világbajnokságon, és az előző szezonban az Olympique Marseille-ben is remekelt, ám ennek ellenére nem álltak sorba érte a jelentkezők. Moyes azonban biztos volt benne, hogy ő jelentheti a tökéletes megoldást a jobbhátvéd posztján, és erről sikerült meggyőznie Kenwrightot is, aki ötmillió fontot fizetett ki a 21 esztendős focistáért.

A Premiership menetrendje/sport/focivilag/20020815premiership.htmlA Premiership állása és mesterlövészei/sport/focivilag/20021130apremiership.html

A kínai kapcsolat viszont nem csak a szakember ötlete volt, hiszen az egyesületnek a nyáron sikerült szerződést kötnie az egyik legnagyobb kínai mobiltelefon-szolgáltatóval, a Kejiannal, és ennek reklámozására ideálisnak tűnt egy ázsiai futballista leigazolása. Moyesnek meg is volt a kiszemeltje Li Tie személyében, aki a vébén a kínai csapatban remekül futballozott, ráadásul éppen azon a poszton vethető be, amelyre az Evertonnál nagy szükség volt, jelesül az irányító középpályásén. Úgy tűnt, hogy a transzfert sikerül is nyélbe ütni, Li Tie egyelőre egy évre kölcsönbe érkezett volna Liverpoolba, ám klubja, a Liaoning közbeszólt. Az egyesület szponzora ugyanis éppen a Kejian legnagyobb riválisa, a Bodao, amely semmiképpen sem engedhette meg magának, hogy konkurense az ő focistájával reklámozza magát. Így abba nem mentek bele, hogy a szponzori szerződést bejelentő sajtótájékoztatón Li Tiét is bemuattssák a közönségnek, mint Everton-játékost, a liverpooliak így viharos sebességgel Li Weifenget is kölcsönvették Kínából. A sajtótájékoztatón így ő szólt kínaiul az "ázsiai piachoz", Li Tie pedig csak pár nappal később csatlakozott az Evertonhoz.

A nyári bevásárlás ezzel azonban még nem ért véget, hiszen Moyes kinézte magának a brazil Botafogo középpályását, Rodrigót is, akiért végül 1,25 millió fontot fizettek, majd sikerült megszereznie az Arsenal fiatal portását, Richard Wrightot is. A kapusposzt régóta neuralgikus pontnak számított az Evertonnál, a legutóbbi szezonban például hárman is őrizték a Stolverkosok kapuját, az egykoron már a válogatottban is bemutatkozott Wrightért a 3,5 millió font pedig egyáltalán nem tűnt soknak. A klub így összesen a nyáron közel tízmillió fontot adott ki új focistákra, miközben a meghatározó emberek közül senki sem távozott.

Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a csapat jobban szerepeljen, mint egy évvel korábban, de ilyen remeklésre valószínűleg még a legelszántabb drukkerek sem számítottak. A közepes kezdés után ugyanis az Everton valósággal szárnyal, és sorozatban hat mérkőzést nyert meg - mindegyiket egy góllal, ebből ötöt pedig rendre 1-0-ra. Ilyen győzelmi sorozatra utoljára 1987-ben volt példa a klubnál, amikor a liverpooliak bajnoki címet nyertek. Ez most azért még nem valószínű, de tény, hogy Moyesnek valamit nagyon sikerült eltalálnia. Az UEFA pro-licenccel rendelkező szakember a csapatkapitány, David Unsworth szerint teljesen megváltoztatta az edzésmódszereket, sokkal alaposabban, a részletekre menően kidolgozza a csapat taktikáját, arról nem is beszélve, hogy a nyári, személyre szabott erőnléti edzéseknek köszönhetően a focisták sokkal jobb kondícióban vannak. A legutóbbi eredményeknek köszönhetően pedig a futballisták önbizalma is visszajött. Az Everton győzelmi sorozata előbb-utóbb biztosan megszakad, de Moyestől azt már senki sem veheti el, hogy viszavezetett az élcsoportba egy patinás egyesületet.