Vágólapra másolva!
A Borussia Dortmund háza táján mostanában igen csak viharos a hangulat: a Bundesliga címvédője a legutóbbi öt mérkőzésből mindössze egyet nyert meg, idén már négy vereséget is szenvedett, és ha a csapat teljesítménye hamarosan nem javul fel, akkor bizony a Bajnokok Ligája-részvétel is veszélybe kerülhet. Márpedig ez kisebbfajta katasztrófával érne fel a klub számára azok után, hogy az elmúlt években rengeteg pénzt költöttek a csapat megerősítésére.

Játék

Mutasd meg, mit tudsz! Legyen a tiéd a legjobb csapat!

A BVB-nél erre a szezonra természetesen a címvédés volt a kitűzött cél, nem meglepő tehát, hogy amikor a téli szünetben a klub hátránya a hat pont volt a listavezető Bayer Münchennel szemben, a vezetőség nem volt különösebben elégedett. Igaz, a dortmundiak akkor még álltak a Bajnokok Ligájában, és egyedüli német csapatként reális esélyük volt a legjobb nyolc közé kerülésre, így az elnökség kissé módosította a célkitűzést: immár a nemzetközi szereplés kapott prioritást, és a BL-ben való továbbjutás mellett a Bundesligában csak az volt a lényeg, hogy a gárda őrizze meg a második pozíciót, és ha lehetősége adódik, akkor próbálja meg befogni a bajorokat. Mostanra bizton kijelenthető: a BVB-nak nem sikerült megvalósítani a csökkentett célokat sem, hiszen a nemzetközi porondon nem jutott tovább a gárda, és ez annyira visszavetette a csapatot a bajnokságban, hogy immár a harmadik hely, és ezzel együtt a Bajnokok Ligájába való bejutás is veszélybe került.

A dortmundiak példája is jól mutatja, hogy a labdarúgásban milyen nüanszokon múlnak a dolgok: a BVB egészen a 90. percig vezetett a Real Madrid ellen a BL-ben hazai pályán, és ha azt a meccset hozza, akkor minden bizonnyal a Borussia jut be a legjobb nyolc közé, a királyi gárda pedig kiesik, de említhetnénk azt is, ha a Lokomotiv Moszkva berúgja a madridiak elleni mérkőzés utolsó percében hatalmas helyzetét. A feltételes mód azonban a sportban nem sokat számít, és hiába tartja nevetségesnek a csapat mestere, Matthias Sammer, hogy a klub szezonjának megítélése ezen múljék, nagyon leegyszerűsítve a helyzetet úgy tűnik, hogy a Dortmund idénye ezen a két momentumon állt vagy bukott.

Lisztesék Bayernt vertek, Dárdai győztes gólt lőtt/sport/focivilag/20030412lisztesek.htmlA Bundesliga állása és mesterlövészei/sport/focivilag/20030412abundesliga.html

A BL-ből való kiesés óta ugyanis a Dortmundnak a bajnokságban sem megy, és a korábban is létező problémák még jobban előtérbe kerültek. Ami tény: a Borussia legutóbbi öt bajnokijából csak egyet nyert meg, és majd másfél éve tartó hazai veretlenségét is elveszítette a Werder Bremennel szemben. Mindez tulajdonképpen ugyanazzal a kerettel, amely egy évvel korábban megnyerte a Bundesligát - mintha a focistákat a jó bajnoki szereplés már nem motiválná annyira. Maga Sammer is elsősorban a győzni akarást, a megfelelő mentalitást hiányolta csapatából, és a Werder elleni hazai vereséget követően közel húszperces "szentbeszédet" tartott az öltözőben, a klub elnökével, dr. Gerd Niebaummal közösen. A szakvezető korábban a szokásos módszerekkel is próbált segíteni az együttesen: változtatott stílusán, megpróbálta levenni a terhet a focisták válláról, nyilatkozataiban egyre-másra magyarázta, hogy miért elégedett a csapattal, az edzéseket igyekezett pörgősebbre venni, ám mindez nem járt eredménnyel. Végül kijelentette: "Elegem van abból, hogy mindig enyém a felelősség a gyenge eredmények miatt, itt az ideje, hogy a csapat megmutassa, hogy mire képes, és hogy képes egységesen fellépni."

Ez utóbbi eddig nem nagyon valósult meg, a gárdán belüli ellentétek egyre feloldhatatlanabbak. A növekvő feszültség első jele Jens Lehmann kirohanása volt a Schalke elleni rangadón: a kapus saját játékostársára, a brazil Marcio Amorósóra támadt rá, ráadásul egy olyan szituációban, amikor a dortmundiak következhettek volna szabadrúgással. A dolog következménye az lett, hogy Lehmann piros lapot kapott, amivel igen csak nehéz helyzetbe hozta a gárdát. Jellemző volt, hogy miközben a portás lefelé ballagott, a csapatkapitány Stefan Reuter valósággal ordibált vele, miközben páran a teljesen érthetetlen bámuló Amorósót próbálták vigasztalni - akit pár héttel korábban még azért hordtak le, mert a Hertha ellen az általa elveszített labda nyomán kapott gólt a csapat.

Az együttesen belül érezhetően nincs meg a hierarchia: még mindig a "nagy öregek", azaz Lehmann, Reuter, Wörns a hangadók, a fiatalok közül senki sem tudta felvenni a vezérszerepet. Ehhez ugyanis az kéne, hogy rendszeresen jó teljesítményt nyújtsanak (enélkül nehéz vezéregyéniségnek lenni), ám Rosickyre, Kehlre vagy éppen Fringsre nem ez a jellemző - az egyetlen kivétel, Metzelder pedig a lehető legrosszabbkor sérült meg, és ebben a szezonban már nem léphet pályára. Lehmann szerint "a fiatalok máshogy állnak hozzá a dolgokhoz, mint mi", és erre talán Rosicky a legjellemzőbb példa: a korábban egekbe magasztalt cseh játékmester talán maga is elhitte a dicshimnuszokat, a teljesítménye azonban alaposan visszaesett.

A Hamburg ellen a harcosság már nem hiányzott a gárdából, és Sammer is elégedettebben nyilatkozhatott, ugyanakkor ez nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy a csapat megőrizze a dobogós helyezését. A következő fordulóban a Bayern München elleni rangadó sok szempontból sorsdöntő lehet: ha ezt elveszíti az együttes, akkor könnyen lecsúszhat a harmadik helyről, és ez még jobban aláásná a focisták önbizalmát.