Vágólapra másolva!
A Serie A újoncai közül egyértelműen a Sampdoria feljutását kísérte legnagyobb öröm az olasz futballközvélemény részéről, hiszen a genovai gárda nem is olyan régen még Európában is élcsapatnak számított. A klub négyéves másodosztályú "pokoljárás" után került vissza a legjobbak közé, és a vezetőség semmit sem bízott a véletlenre: máris kialakult a gárda játékoskerete, amelybe a nyáron rengetegen érkeztek, köztük jó pár nemzetközileg is ismert labdarúgó.

Genova városa a kilencvenes évek elején nem csak hogy az olasz, de az európai labdarúgás egyik fővárosa volt, hiszen a Sampdoria 1989-ben és 1990-ben is KEK-döntős volt (utóbbit meg is nyerte), majd 1991-ben bajnoki címet szerzett, amelyet követően a Bajnokok Ligája fináléjában is szerepelhetett. Később azonban a gárda visszasüllyedt a középszerűségbe, majd 1999-ben ki is esett a legjobbak közül, amelyet követően négy éven keresztül nem tudta kiharcolni a visszakerülést a Serie A-ba.

Idén azonban végre sikerült megvalósítani a nagy álmot, az együttes visszajutott az elitbe, és a drukkerek nagyon szeretnék, ha ez ismét hosszú távú szereplés lenne a legjobbak között.
A vezetőség is hasonlóan gondolkozik, és az elnökség úgy vélte, hogy a bennmaradás érdekében szinte a teljes játékoskeretet ki kell cserélni: szerintük az a gárda, amely képes volt kiharcolni a feljutást, az nem biztos, hogy elég erős az élvonal küzdelmeihez. A Samp játékospiaci tevékenységéből legalábbis ezt a következtetést lehetett levonni, hiszen alig fejeződtek be a Serie B küzdelmei, a genovaiak máris belevették magukat az átigazolásokba. Június 24-én például összesen öt új szerzemény leigazolását jelentették be, akik között egy olasz és egy japán válogatott is megtalálható volt, de a másik három focista sem számított ismeretlennek.

A legnagyobb fogásnak kétségtelenül az Atalanta középpályása, Cristiano Doni tűnt, aki az elmúlt két idényben összesen 26 gólt ért el a bergamói csapatban: a 2001-2002-es idényben szerzett 16 találat még elég volt ahhoz, hogy megmentse a csapatot a kieséstől, de a legutóbbi szezonban elért tíz dugó már nem tudta megmenteni a klubot attól, hogy búcsúzzon a legjobbak közül. Erről azonban legkevésbé Doni tehetett, aki válogatottbeli karrierje miatt nem akart a másodosztályban játszani, és ezért elfogadta a Samp ajánlatát - igaz, a hírek szerint a genovaiak már májusban felvették vele a kapcsolatot, amikor még sem az Atalanta kiesése, sem a Sampdoria feljutása nem volt biztos.

Hasonló volt a helyzet a japán Janagiszava Acusival, legalábbis ami a korai kapcsolatfelvételt illeti, hiszen az olasz sajtóban már tavasszal sokat cikkeztek a támadó esetleges genovai szerződéséről. Az ázsiai labdarúgó megszerzését minden bizonnyal alaposan megkönnyítette, hogy Janagiszava a Kashima Antlers játékosa volt, amelynek edzője, a brazil Toninho Cerezo egykoron a Sampban is kergette a labdát. A támadó egyébként egyelőre csak egy évre, kölcsönbe érkezett a genovaiakhoz. Érdekesség egyébként, hogy a 2001 novemberében lejátszott Japán-Olaszország barátságos válogatott meccsen, amely 1-1-re végződött, éppen Doni és Janagiszava érte el a gólokat.

A két focista megszerzésével együtt jelentették még be, hogy a következő idényben a Sampdoriában futballozik még Massimo Donati, aki az AC Milantól érkezett kölcsönbe, és egykoron Donival együtt futballozott az Atalantában, a szintén a Milantól kölcsönkapott fiatal középpályás, Luca Antonini, illetve a jobbhátvéd Aimo Diana, aki eddigi pályafutása nagy részét a Brescia és a Parma között ingázva tette meg, egy kis regginai kitérővel. Egy nappal később aztán megérkezett a hatodik új szerzemény is, aki szintén az ismertebb labdarúgók közé tartozott: Cristian Zenonit a Juventustól kapta kölcsön a Samp, és a transzfer már csak azért is sokat ígért, mert így ismét összeállt a Doni, Donati, Cristian Zenoni tengely, amely a 2000-2001-es idényben a hetedik helyre vezette az Atalantát.

Az erősítések azonban ezzel nem értek véget, és a Samp július elején megszerezte az AS Romával szerződést bontó, és ezáltal ingyen igazolható kapust, Francesco Antoniolit, aki további tapasztalatot vitt a játékoskeretbe. A 34 esztendős portás kétéves szerződést írt alá a genovaiaknál, és egy volt csapattársa, Massimo Marazzina is vele együtt érkezett: a csatár az előző idény második felét ugyan a Románál töltötte, de leigazolásáról a Chievo Veronával kellett tárgyalni. A veroniak persze könnyen belementek a dologba, hiszen Marazzina haragban áll a Chievo trénerével, Luigi Del Nerivel, így a Sampdoria hamar megegyezett a csatár egyéves kölcsönadásáról. Mint látható, a legtöbb új szerzeményért nem kellett sokat fizetni, hiszen vagy kölcsönbe, vagy ingyen érkezett, és a sorba Giulio Falcone is illeszkedett, hiszen a Bologna védőjének is lejárt a szerződése korábbi egyesületénél.

Látható tehát, hogy a Sampdoria kerete alaposan kicserélődött, és egyben meg is erősödött, legalábbis papíron, és ennek a csapatnak elméletben nem okozhat gondot a bennmaradás. Ez azonban nem mindig ilyen egyszerű, gondoljunk csak a Como példájára, hiszen a comóiak tavaly hasonló módon vágtak neki a Serie A-nak újoncként, csapatuk nagy részét kicserélve, ám végül mégsem sikerült megkapaszkodniuk a legjobbak között. Igaz, a Sampot a múltja is kötelezi.