Vágólapra másolva!
Hivatalosan december 22-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, a sort két kelet-európai labdarúgóval, a román Mutuval és a szerb Kovaceviccsel folytatva.

Mutu a romániai Pitesti-ben látta meg a napvilágot 1979. január 8-án, és a helyi Arges Daciában kezdte pályafutását. Alig múlt tizennyolc esztendős, amikor bemutatkozhatott a román élvonalban, hiszen az 1996-97-es idényben már hat találkozón lépett pályára. A következő idényben több lehetőséget kapott, összesen 21 meccsen szerepelt, és négy gólt ért el. Erre természetesen felfigyeltek a fővárosban is, és 1998 nyarán a Dinamo Bucuresti vette meg.

Bukarestben első idényében többnyire csak csere volt, de azért négy gólra így is futotta erejéből. Igazából az 1999-2000-es bajnokságban ismerte meg nevét a közvélemény, amikor is fél szezon alatt, azaz 18 összecsapáson 18 gólt ért el. Ennek külföldön is híre ment, és a fiatal tehetségeket mindig előszeretettel leigazoló olasz Internazionale 2000 januárjában egymillió fontért megvette Mutut.

A Serie A-ban 2000. január 6-án mutatkozott be a Perugia ellen, és a szezon hátralévő részében tíz mérkőzésen szerepelt. Bekerült a román válogatottba is, és ott volt a legutóbbi Európa-bajnokságon. Ezt követően az Inter kölcsönadta őt a Hellas Veronának, majd később sem tartott igény rá, így a Parmába került.

A pármai együttesben aztán az előző szezonban kiváló csatárduót alkotott a fiatal brazil Adrianóval, és futószalagon ontotta a gólokat. Az év első két bajnokiján is betalált, majd egy kisebb szünet következett (igaz, egy kiállítás, illetve sérülés miatt kénytelen volt kihagyni pár találkozót), de a pontvadászat végére megtalálta góllövő cipőjét, és így a tavaszi szezonban tízszer volt eredményes, összeségében pedig 18 találattal zárta a 2002-2003-as pontvadászatot, amivel második lett a góllövőlistán Vieri mögött.

Több klub is érdeklődött iránta a nyáron, elsősorban a Juventust emlegették, de úgy tűnt, hogy marad a Parmában - amikor jött a Chelsea, és a 22,4 millió eurós ajánlatot a klub nem tudta visszautasítani. A román csatár gyorsan beilleszkedett az angol egyesületbe, és első három bajnokiján négy gólt ért el, de Ranieri rotációs politikája miatt neki sincsen állandó helye a kezdő tizenegyben.

Egyetlen bánata, hogy a román válogatottal nem sikerült kijutnia a kontinensviadalra, pedig rá nem lehetett panasz, hiszen majd mindegyik meccsen eredményes volt: a bosnyákok, a luxemburgiak és a a dánok ellen is betalált (utóbbiaknak két meccsen is gólt rúgott), az ukránoknak meg egy barátságos találkozón hintett két találatot. Teljesítménye tehát kiemelkedő volt az elmúlt év során, ennek ellenére ha nem szerződik nagy pénzért a Chelsea-be, aligha került volna fel az ötvenes listára.