Vágólapra másolva!
Hivatalosan december 22-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, a sort a két legnagyobb favorittal, Paolo Maldinival és Pavel Nedveddel zárva.

A milánói csapat örökös tagja, pályafutása során csak a rossoneriknél szerepelt, az első csapatban még 1985-ben mutatkozott be. Klubszinten már mindent megnyert, volt bajnok, kupagyőztes, BEK-győztes, elhódította a Szuperkupát és a Világkupát is, a nemzeti tizenegyben az igazán nagy sikerek azonban elkerülték őt.

Mindössze húszesztendősen ott lehetett az 1988-as Európa-bajnokságon, ahol az olaszok harmadikok lettek, és azóta csak az 1992-es kontinensviadalt hagyta ki, hiszen a taljánok arra nem tudták kvalifikálni magukat. Legszebb emlékei talán az 1994-es világbajnokságról vannak, ahol ugyan nem sikerült megvalósítani a nagy álmot, azaz az aranyérem megszerzését, de Maldini kimagaslóan futballozott.

Miután a 2000-es Európa-bajnokságon már szinte kezében érezhette a trófeát, ám végül mégis a franciáké lett az aranyérem, visszavonult a válogatottságtól, hogy csak a klubcsapatára koncentráljon.
Eleinte azonban úgy tűnt, hogy már itt sem képes ugyanarra a teljesítményre, mint fénykorában, azonban a rossonerók mestere, Carlo Ancelotti egy remek húzásból a balhátvéd posztjáról a védelem tengelyébe helyezte, ahol kiváló helyezkedése sokkal jobban érvényesül, viszont kevésbé látszik, hogy megkopott a gyorsasága. Nestával pazar párost alkot, és a Milan elsősorban ennek a kiváló védelemnek köszönhette BL-győzelmét.

Tavasszal egyetlen percet sem hagyott ki a legrangosabb európai kupasorozatban, és a döntőt követően ő emelhette magasba a serleget, mint a Milan csapatkapitánya - menet közben pedig rekordot döntött, nála több európai kupameccset ugyanis senki sem játszott. A bajnokságban is alapember volt a rossoneróknál, bár Ancelotti néhány alkalommal pihentette őt. A jelenlegi szezonban folytatta remek játékát, igazi vezéregyénisége a milánói gárdának, amelynek hátsó alakzata ősszel talán még hatákonyabb, mint tavasszal.

Az Ajax elleni idegenbeli találkozón megsérült, és pár hetes kihagyásra kényszerült. Kétségtelen, hogy jó teljesítményt nyújtott az év során, de elsősorban azért számít az első számú favoritnak az Aranylabdára, mert hosszú, sikerekben gazdag pályafutását szeretnék sokan ezzel díjazni. A gond csak az, hogy nem életmű-díjról van szó, hanem a 2003-as év legjobb játékosát kellene jutalmazni, az viszont nem Maldini volt.