Vágólapra másolva!
Az előző szezonban elért harmadik hely után az Olympique Marseille háza táján ismét optimista volt a hangulat, és mindez a nyári átigazolási időszakban is meglátszott. A bajnokság kezdetéig hét új focista érkezett a klubhoz, majd a szezon közben további négyet szerződtettek a kikötővárosiak, ám a biztató kezdeti eredmények után az OM visszaesett a középmezőnybe, ami a szakvezető, Alain Perrin állásába került.

Az egykori Bajnokok Ligája-győztes egyesület a kilencvenes évek elején két évet a másodosztályban is lehúzott, de sokak szerint mégsem ez volt a klub történetének mélypontja, hanem az 1999 és 2002 közötti időszak, amikor is az OM a pályán nyújtott eredmények alapján került közel a kieséshez, majd pedig pénzügyi szabálytalanságok miatt akarták a második vonalba száműzni. Mindezt azonban sikerült átvészelni, és a vezetőség kissé ésszerűbb működésének köszönhetően a legutóbbi pontvadászatban váratlanul jól szerepelt az együttes, végig harcban állt a bajnoki címért, és végül a bronzérmet szerezte meg - amivel együtt járt a Bajnokok Ligájában való szereplés.

A sikerek azonban elindították a régi mechanizmusokat az elnökség tagjaiban, akik ismét úgy gondolták, hogy mindez sztárnak számító labdarúgók leigazolásával és nagyfokú költekezéssel jár, aminek köszönhetően tavaly nyáron a játékoskeret ismét alaposan feltöltődött. Olyan focisták érkezetek a klubhoz, mint az egyiptomi Mido, az elefántcsontparti Didier Drogba, a cseh Stepan Vachousek vagy az egykori francia válogatott Phillippe Christanval, akik már a felkészülési időszakban is az OM játékosának mondhatták magukat, majd kevéssel a pontvadászat kezdete után csatlakozott a gárdához Carmel Meriem a Girondins Bordeaux-ból, Habib Beye az RC Strasbourgból, Steve Marlet a Fulham FC-től és Ludovic Skacel a cseh Slavia Prahától.

Pár labdarúgót értelemszerűen el is passzolt az egyesület (Ibrahima Bakayoko a CA Osasunába távozott, Salomon Olembét, Cyril Chapuis-t és Lamine Sakhót pedig a Leeds Unitednek adták kölcsön), de a keret így is hatalmasra duzzadt fel, márpedig a trénernek, Alain Perrinnek éppen az volt az egyik erőssége, hogy összerakott egy stabil kezdő tizenegyet, és azon csak a legszükségesebb esetben változtatott - ennek köszönhetően ért el korábban sikereket az ES Troyes-nál, és a Marseille is ezért végezhetett az előző szezonban a harmadik helyen.

Eleinte úgy tűnt, hogy Perrinnek sikerül megbirkóznia az új feladattal, 11 forduló után a csapat a második helyen állt a tabellán, mégpedig úgy, hogy azonos pontszámmal rendelkezett, mint a listavezető AS Monaco, azóta viszont alaposan visszaesett az Olympique teljesítménye. Hét mérkőzésből mindössze kettőt tudott megnyerni a gárda, a többit mind elveszítette, és ami még fájóbb lehetett a drukkerek számára, egymás után három hazai találkozón is kikapott.

A hangulat tehát nem volt valami rózsás az OM háza táján, és ezt még fokozta Fabien Barthez ügye, ami alaposan felborzolta a kedélyeket. Történt, hogy a Francia Labdarúgó Szövetség egy jótékony célú mérkőzést rendezett a Vélodrome-stadionban, amelyen a Marseille ellenfele az 1998-as világbajnok francia válogatott volt, és ezen a találkozón a hazaiak második számú kapusa, Cédric Carasso súlyos térdsérülést szenvedett, fél évre kidőlt a sorból. A klubnak ugyan volt még egy tartalék portása a fiatal, saját nevelésű Jérémy Gavanon személyében, de Perrin mégis úgy döntött, hogy szüksége van még egy hálóőrre, és nem is akárkire vetett szemet: a francia válogatott első számú kapusát, Barthezt akarta megszerezni, aki a Manchester Unitednél ebben a szezonban már egyáltalán nem kapott játéklehetőséget.

A francia bajnokság szabályai szerint a kluboknak súlyos sérülés esetén különleges engedéllyel az átigazolási időszakon kívül is van lehetőségük új focista szerződetésére, ám ez eddig csak az országhatáron belüli transzferekre volt érvényes, és a Marseille hiába egyezett meg a MU-val, hogy október elsejétől kölcsönkapja Barthezt, a FIFA természetesen nem egyezett bele a dologba, hiszen az precedenst teremtett volna a többi egyesület számára is.

A kopasz kapus így októbertől kezdve Marseille-ben edzett, azzal a tudattal, hogy csak januártól léphet majd a pályára régi-új csapatában, ugyanakkor a tréner egyáltalán nem titkolta, hogy Barthezre első számú portásként számít. Annak ellenére, hogy a csapat horvát hálóőre, Vedran Runje remekül védett (a France Football osztályzatai alapján a kapusok rangsorában a negyedik helyen állt), és hatalmas közönségkedvencnek számított. A drukkerek valósággal tüntettek Runje mellett, illetve Perrin ellen, és az előző év vége felé, amikor az AS Monacótól kapott ki otthon a gárda, felmerültek olyan híresztelések, amelyek szerint az elnök, Christophe Bouchet már Perrin utódját keresi, de ez akkor még kacsának bizonyult.

A tréner maradt, az év első tétmeccsén, az RC Strasbourg elleni kupamérkőzésen Barthez védett, és a mérkőzés hősének bizonyult, a tizenegyespárbajban ugyanis két büntetőt is kifogott. A következő fordulóban, az AJ Auxerre elleni bajnokin viszont a hibájából gólt kapott a gárda, ismét vereséget szenvedett, és a hatodik helyre esett vissza, az elnök pedig mégis úgy döntött, hogy leváltja a szakembert.