A Middlesbrough első trófeája

A Middlesbrough FC híveinek a tabellára pillantva nem sok okuk lehet az örömre, hiszen csapatuk az elmúlt évekhez hasonlóan a középmezőny alján tanyázik, 27 forduló után csupán a 11. helyet foglalja el. Ám a szurkolók mégis úgy tekintenek majd vissza a mostani idényre, mint a klub történetének legsikeresebb szezonjára: a Boro ugyanis megnyerte a ligakupát, és ezzel históriája első trófeáját helyezhette a vitrinbe, nem mellékesen pedig kvalifikálta magát az UEFA-kupára.

A Middlesbrough FC-nek legendásan nincsen szerencséje a kupadöntőkkel, hiszen a kilencvenes évek második felében három finálét is elbukott az együttes. 1997-ben mindjárt kettőt is: a Juninho Paulistával, Fabrizio Ravanellivel, Émersonnal megerősített együttes előbb a ligakupa döntőjét veszítette el a Leicester Cityvel szemben (ráadásul megismételt mérkőzésen), majd pedig az FA-kupa fináléjában is kikapott a Chelsea FC-től.

Egy évvel később megint a londoniak jártak túl a Middlesbrough eszén, igaz, ezúttal a ligakupában. A kupagyőzelem azóta is az elnök, Steve Gibson nagy álma, nem csoda tehát, hogy amikor 2001 nyarán Steve McClaren került a kispadra, azt ígérte: öt éven belül megszerzi az első trófeát a Boróval. 2002-ben az FA-kupában elődöntőt is játszott a gárda, de az Arsenal FC túl erős ellenfélnek bizonyult, így az áhított kupagyőzelemből akkor sem lett semmi.

A jelenlegi idény előtt nehéz lett volna eldönteni, hogy a csapat gyengült-e, vagy erősödött. A klub kénytelen volt elengedni egyik legjobb játékosát, a kameruni Geremi Ndjitapot, aki csak kölcsönben szerepelt a Real Madridtól, és mivel McClaren szinte csak nemzetközileg ismert nevekben gondolkodott az új igazolásokat tekintve, így nem volt könnyű dolga. A Boro olyan focistákról csúszott le, mint Flávio Conceicao, az egykoron az egyesületnél már megfordult Émerson, Stéphane Dalmat vagy Luigi di Biagio.

Bajnokit nyert a Boro

A Middlesbrough hazai pályán egygólos győzelmet aratott a Tottenham felett az angol labdarúgó-bajnokság 27. fordulójában.

Eredmény:
Middlesbrough-Tottenham Hotspur 1-0 (0-0)
gól: Németh (73.)

Az eredményeken eleinte mindenesetre nem látszott, hogy a gárda erősödött volna, hiszen az első öt mérkőzésen 12 gólt kapott az együttes, azonban a védelem, amely az előző szezonban is a klub legerősebb pontja volt, később alaposan összekapta magát. A hatodik fordulóban az Everton FC ellen aratott 1-0-s győzelemmel egy nem akármilyen sorozat vette kezdetét: a Boro ugyanis ezt követően egész egyszerűen képtelen volt gólt kapni.

Összesen hét teljes mérkőzést játszott le úgy sorozatban, hogy egyszer sem került a labda Mark Schwarzer kapujába, és az együttes szép lassan a rekordöntés közelébe került. Karácsonykor aztán megtört a jég, a Blackburn Rovers ellen Markus Babbel már a harmadik percben mattolta Schwarzert, de a Boro összességében így is 702 percig húzta ki kapott gól nélkül, ami a harmadik leghosszabb sorozat a Premiership történetében.

A hátsó alakzat teljesítménye a későbbiekben ugyan visszaesett kissé (köszönhetően nagy részben annak, hogy az egyik kulcsember, Colin Cooper sérülés miatt kidőlt a sorból), de a védelem még mindig sokkal jobban szerepelt, mint a támadórészleg, amely már évek óta a Boro Achilles-sarkának számít. A csapat rendkívül kevés gólt szerez, és ezért elsősorban a csatárok a felelősek. A jelenlegi idényben a támadóalakzatból Szilárd Németh és Joseph-Desiré Job eddig négy, Massimo Maccarone kettő, Michael Ricketts és Malcolm Christie pedig egy-egy találatra volt hitelesítve - igaz, Job és Christie rengeteg meccset kihagyott sérülés miatt. Nem csoda, hogy a téli átigazolási időszakban McClaren elsősorban csatárt akart igazolni, ám sem a fő kiszemelt Mark Vidukát, sem pedig az orosz Dmitrij Bulikint nem sikerült megkaparintani.

Miközben a bajnokságban csak bukdácsolt a gárda, a ligakupában annál jobban szerepelt, hiszen szép lassan egyre közelebb került a hőn áhított fináléhoz. Ugyan mindegyik fordulóban izgalmasan alakult a Boro mérkőzése, a csapat mindig továbbjutott: a harmadosztályú Brighton Howe & Albiont hosszabbításban verte 1-0-ra, a Wigan Athletic ellen idegenben 2-1-re győzött, a nyolcad- és a negyeddöntőben pedig egyaránt tizenegyesekkel ment tovább az Everton FC, illetve a Tottenham Hotspur ellen.

Az elődöntőben az Arsenal volt az ellenfél, amely azonban legjobbjait tartalékolta a párviadalban, így a Middlesbrough innen is továbbment, hogy a fináléban végül 2-1-re legyőzze a Bolton Wandererst, és ezzel begyűjtse a trófeát. A mérkőzés jelentőségéről elég annyi, hogy a Riverside-on hatalmas népszerűségnek örvendő, és a klub egyik jelképének számító Juninho Paulista a döntő előtt kijelentette: a ligakupa megnyerése legalább olyan fontos a számára, mint a világbajnoki finálé volt. A kis brazil ezzel valószínűleg tovább növelte az őt félistenként tisztelő helyi szurkolók számát.

Korábbi rekordok kapott gól nélkül:

perc	csapat	mettől	meddig
823 perc	Arsenal FC	1998. január 31.	1998. március 31.
735 perc	Everton FC	1994. november 1.	1994. december 17.
702 perc	Middlesbrough FC	2003. október 26.	2003. december 26.
695 perc	Manchester United	1997. május 8.	1997. augusztus 30.
667 perc	Southampton FC	2001. január 13.	2001. március 17.