Támadófutballra épít a Birmingham City

A Birmingham City két év alatt stabilizálta a helyét a Premiershipben: a klub előbb újoncként a 13. helyen végzett az angol élvonalban, majd az előző szezonban már a tizedik pozíciót szerezte meg, vagyis klasszikus középcsapattá vált. A gárda mestere, Steve Bruce azonban ennél valamivel többet szeretne, és ennek érdekében igyekszik is megerősíteni együttesét, ami egyelőre nem is megy rosszul.

A birminghami klub akár már most sokkal előkelőbb helyen végezhetett volna, hiszen amikor a 30. fordulóban hazai pályán 4-1-re legyőzte a Leeds Unitedet, akkor még a hatodik pozícióban állt, csupán egy ponttal volt lemaradva a negyedik Liverpool FC-től.

A vérmesebb szurkolók akkor még a Bajnokok Ligájában való indulást sem tartották lehetetlennek, ám a bajnoki hajrá pocsékul sikerült: a Birmingham City az utolsó nyolc összecsapásából egyet sem tudott megnyerni, és így a nemzetközi porond helyett "csak" a tizedik hely jutott osztályrészéül. Ami az előzetes várakozáshoz képest még mindig remeknek mondható, de a történések ilyetén alakulása hagyott egy kis keserű szájízt a szurkolókban, pláne, hogy a városi rivális Aston Villa is megelőzte kedvenceiket.

A szezon végi gyengébb eredményeket elsősorban azzal magyarázták a szakértők, hogy a klub kerete túlságosan is szűk volt, és az idény végére a kulcsemberek bizony alaposan elfáradtak, páran pedig sérülés miatt dőltek ki a sorból. Mindezt alátámasztja az a tény, hogy hét olyan játékos is akadt az együttesben, aki legalább harminc alkalommal szerepelt a kezdők között, és közülük négyen minden egyes pályára lépésük idején végigjátszották a kilencven percet.

Egy másik fő "hendikepje" az volt a gárdának, hogy a gólgyáros Mikael Forssellen kívül senki sem volt rendszeresen eredményes: a Chelsea FC-től kölcsönkapott finn támadó egymaga 17 alkalommal talált be, míg a többi három csatár összesen kilenc gólt ért el. Adott volt tehát a nyári feladat Steve Bruce számára: bővíteni kell a keretet, mégpedig elsősorban támadó szellemű futballistákkal.

Miután a legelső és talán legfontosabb teendőt, Forssell megtartását viszonylag gyorsan sikerült konkretizálni (a Chelsea FC még egy évre kölcsönadta a finnt), a szakvezető figyelme a játékospiac felé fordulhatott, és a csatárposztra szintén hamar talált megnyugtató megoldást.

Kérdés, hogy a Liverpool FC játékosa, Emile Heskey annak nevezhető-e: őt ugyanis az utóbbi időben rendkívül sok kritika érte, hiszen viszonylag kevés gólt szerzett, az elmúlt három idény egyikében sem tudott tíz felett termelni. Ennek ellenére azonban megtartotta a helyét a Vörösök kezdő tizenegyében és az angol válogatott keretében is, a birminghamiek pedig hajlandóak voltak 3,5 millió fontot fizetni érte.

Ez az összeg a focista teljesítményétől függően akár 6,25 millióra is emelkedhet, de azért ez is jelzi Heskey értékének csökkenését: anno a Liverpool FC 2000-ben 11 milliót fizetett érte. Bruce azonban úgy véli, hogy csapatának éppen egy ilyen jó felépítésű, erőszakos középcsatárra van szüksége Forssell mellett, így aztán maximálisan elégedett volt a játékos megszerzésével.

A következő új szerzeményért már egyetlen fontot sem kellett fizetni, lévén a Leicester City középpályásának, Muzzy Izzetnek lejárt a szerződése a Rókáknál. A török futballista egyszer már megjárta a másodosztályt a klubbal, de ezt még egyszer nem akarta megtapasztalni, így fájó szívvel bár, de búcsút mondott a leicesterieknek, mivel válogathatott az élvonalbeli ajánlatok között.

A másik birminghami egyesület, az Aston Villa is szívesen vitte volna, de inkább a City ajánlatát fogadta el, amiben jelentősen közrejátszhatott az is, hogy két egykori leicesteri klubtársa is itt szerepel: a frissen leigazolt Heskey, illetve Robbie Savage éveken keresztül együtt futballozott Izzettel a Rókáknál.

A klub akkoriban fénykorát élte, és két ligakupát is nyert a fenti három labdarúgó vezényletével. Izzet hároméves szerződést írt alá a St. Andrewsban, és bár ő maga nem különösebben gólerős focista (az előző szezonban csupán kétszer volt eredményes), viszont az előkészítésben az egyik legjobbnak számít a Premiershipben.

Bruce még egy szélsőt szeretett volna mindenképpen együtteséhez csábítani, és egy ideig úgy tűnt, hogy sikerül is megszerezni első számú kiszemeltjét, aki nem volt más, mint a Chelsea FC dán focistája, Jesper Grönkjaer. A két egyesület meg is egyezett a játékos vételárában, ám Grönkjaer azt állította, hogy ő semmit sem tud a dologról.

És mivel az Atlético Madrid, illetve a Valencia CF is bejelentkezett érte, valószínűbbnek tűnt, hogy Spanyolországban folytatja pályafutását. A birminghamiek éppen ezért másfelé fordultak, és gyorsan le is igazolták az egyik feljutó, a Crystal Palace játékosát, Julian Grayt.

A középpályás egykoron az Arsenal FC-nél nevelkedett, de egyetlen találkozón sem lépett pályára az Ágyúsok első csapatában, az elmúlt években azonban a Division One egyik legjobb szélsőjévé nőtte ki magát, és nagy szerepe volt abban, hogy a Palace az idén kiharcolta a feljutást. Ráadásul érte sem kellett fizetni, mivel neki is lejárt a kontraktusa klubjánál. Bruce legnagyobb örömére aztán végül Grönkjaer megszerzése is összejött, sőt, a Chelsea-től még egy labdarúgó érkezett a holland védő, Mario Melchiot személyében.

A szurkolók tehát elégedettek lehetnek a Birmingham City erősítéseivel, és Bruce is hasonlóan érez, hiszen kijelentette: ezzel a kerettel már jóval támadóbb futballt játszhat a csapata. És hogy nyomatékosítsa ambícióit, a minap új szerződést írt alá a klubnál, amely 2009-ig köti az egyesülethez.