Ketten az ötvenből - Adriano, Eto'o

A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Adriano Leite Ribeiro 1982. február 17-én született Rio de Janeiróban, és az egyik legnépszerűbb riói klubban, a Flamengóban kezdte pályafutását. Tehetségére igen hamar felfigyeltek, és így nem sokkal tizennyolcadik születésnapja után már felkerült a Flamengo első keretéhez.

A 2000-es Joao Havelange-kupában (amely tulajdonképpen az országos bajnokságnak felelt meg) rögtön letette névjegyét, hiszen hét alkalommal volt eredményes, és egyszer a Mercosur-kupában is beköszönt. Nem csoda, hogy beválogatották a korosztályos válogatottba, amelynek színeiben januárban megnyerte az U20-as kontinensbajnokságot. Adriano a tornán hat gólt szerzett, amivel elhódította a gólkirályi címet.

A Kolumbia elleni világbajnoki selejtezőn a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, és több európai sztárcsapat bejelentkezett érte, de az érdeklődök száma megduplázódódott a nyári ifivébé után, ahol Adriano négy alkalommal volt eredményes. Végül az Internazionale nyerte a versenyfutást, a milánóiak azonban fél év után kölcsönadták a Fiorentinának, majd ezt követően a Parmának, ahonnan januárban hívták vissza az időközben sztárrá kinövő csatárt.

Az évet tehát immár az Internazionale futballistájaként kezdte el, és nem sokat kellett várni arra, hogy megszerezze első gólját milánóiként: második bajnokiján a Siena ellen duplázott. Ezzel be is játszotta magát a kezdő tizenegybe, és a tavaszi szezon hátralévő részében csak két meccset hagyott ki. A teljesítményére sem lehetett panasz, különösen a bajnoki hajrában tett ki magáért, az utolsó öt fordulóban hat alkalommal volt eredményes, összességében pedig kilenc gólt ért el Inter-játékosként.

A világbajnoki selejtezők során csak tartalék volt a brazil válogatottban, a nyári Copa Américán viszont a legnagyobb sztárok hiányában ő volt a selecao első számú középcsatára, és meg is felelt ennek a feladatnak. Costa Rica ellen mesterhármast vágott, a Mexikó elleni elődöntőben kétszer volt eredményes, az Uruguay elleni elődöntőn is betalált, de a legnagyobb mutatványt a fináléra tartogatta: az argentinok ellen az utolsó utáni percben egyenlített. Ezzel nem csak a kontinensviadal aranyérmét szerezte meg, hanem ő lett a torna gólkirálya is.

Ősszel pedig egészen ellenállhatatlanul futballozik, kis túlzással ő viszi a hátán az Intert: a bajnokságban 13 alkalommal volt eredményes, a BL-selejtezőjében két meccsen három gólt szerzett, a csoportkörben pedig négy alkalommal talált be. Teljesítménye alapján akár a végső győzelemre is esélyes lehetne, ám az Interrel semmit sem nyert, és sokak szerint idén az Európa-bajnokság nagyobb súllyal számít. Igaz, Sevcsenko sem volt ott az Eb-n...