Vágólapra másolva!
Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt július 11-én!

2001-ben ezen a napon kezdődött a Copa América. A dél-amerikai kontinensbajnokság elméletben az esztendő legrangosabb futballeseménye lett volna, de a tornát megelőző történések megkérdőjelezték e megállapítás helytálló voltát. A rendezés elvétele, majd újbóli visszaadása Kolumbiának, illetve az időpont módosításai azt eredményezték, hogy két válogatott is lemondta a részvételt.

Kanadát valószínűleg senki sem hiányolja, Argentína nélkül viszont a torna alaposan leértékelődött. Az Argentin Labdarúgó Szövetség már akkor bejelentette, hogy ilyen előzmények után nem óhajta válogatottját indítani a tornán, amikor kiderült, hogy a Copa Américára mégis az eredeti időpontban kerül sor. Az argentinok arra hivatkoztak, hogy a keretbe eredetileg behívott játékosaikat már szabadságra küldték, és nehézségekbe ütközne ismét összetoborozni őket.

Később a kanadai válogatott is ugyanezt az indokot hozta fel, és szintén lemondta a kontinensviadalon való részvételt, ahol egyébként is mint meghívott együttes szerepelt volna. A juharlevelesek távolmaradása senkit sem érintett érzékenyen, ugyanakkor mindkét együttes ugyanabban a csoportban szerepelt volna, amelyben így csak Uruguay és Bolívia maradt.

Ez kissé nevetségessé tette volna a tornát (a kiírás szerint ugyanis a csoportokból az első két helyezett jut tovább, de ha egy csoport csak két csapatból áll...), éppen ezért a Dél-amerikai Labdarúgó Szövetség (CSF) majd mindegyik közép-amerikai országnak meghívót küldött. Kanada helyét végül Costa Rica foglalta el, mivel a ország futball-vezérkarának sikerült rávenni az éppen Spanyolországban nyaraló szövetségi kapitányt, Alexandre Guimaraest, hogy érdemes részt venni a Copán.

Argentínára időközben nagy nyomás hárult, hogy mégiscsak induljon el a tornán, éppen ezért az Argentin Labdarúgó Szövetség kijelentette, fontolóra veszi a dolgot. A szövetség végrehajtó tanácsa azonban egyhangúan a távolmaradás mellett döntött, így Argentína helyére egy másik közép-amerikai ország, Honduras ugrott be.

A mezőny játékereje így tovább csökkent, nem is beszélve arról, hogy a legtöbb ország csak a második vonalát küldte el a rendezvényre. Az uruguayi csapatban például mindössze egy, Európában futballozó játékos szerepelt, de a többi válogatottban is főleg olyanok kaptak helyet, akik korántsem számítanak stabil kerettagnak. Minderre még rátett két német egyesület, a Bayern München és a Bayer Leverkusen hozzáállása, ők ugyanis egész egyszerűen biztonsági okokra hivatkozva nem engedték el dél-amerikai játékosaikat (a perui Claudio Pizarrót, illetve a brazil Giovane Elbert és Lúciót) a Copa Américára.

A házigazda kolumbiai együttestől mindenki biztos győzelmet várt a nyitómérkőzésen, hiszen ellenfele a kontinens leggyengébbjének tartott Venezuela volt. A hazaiak ugyan meglehetősen tartalékosan léptek pályára, de így sem okozott gondot nekik a venezuelai együttes legyőzése.

Az első játékrészben egy rövid passzos játékot követően Freddy Grisales volt eredményes, aki érdekes gólörömöt mutatott be: a pálya szélén álló egyik biztonsági emberhez szaladt, és elkérte tőle "rohamsisakját", amit a fejébe nyomva rövid táncot lejtett el.

A venezuelaiak előtt is adódtak lehetőségek, de rendre elpuskázták azokat, és amikor a második félidő elején Luis Valenilla piros lapot kapott, tulajdonképpen eldőlt a három pont sora. Víctor Aristazábal tizenegyesből szerzett találata csak pont volt az i-re.

Kolumbia - Venezuela 2-0 (1-0)
Barranquilla, Metropolitano Roberto Meléndez stadion, 40 000 néző
vezette: Hidalgo (perui)
Kolumbia: Ó. Córdoba - González, Yepes, I. Córdoba, Ramírez, Restrepo (Becerra, 78.), Grisales, Cortés, Hernández, Aristizábal (Ferreira, 78.), Castillo (Arriaga, 46.). Szövetségi kapitány: Maturana.
Venezuela: Dudamel - Valenilla, Alvarado, Rey, Vera, R. Mea Vitali, Vielma, Arango, Páez, Rondón (Cáceres, 80.), Noriega (Jiménez, 69.). Szövetségi kapitány: Páez
gól: Grisales (16.), Aristizábal (60. - 11-esből)
kiállítva: Valenilla (48.)