1966: Anglia Hurst-triplával világbajnok lett

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt július 30-án!

1966-ban ezen a napon játszották a világbajnokság döntőjét. A labdarúgás legnagyobb és legfontosabb seregszemléjének (a nyolcadik volt a sorban) fináléjába az esemény házigazdája, Anglia válogatottja és az NSZK nemzeti csapatai kerültek be.

A világbajnokságok történetének 200. mérkőzésén a Wembleyt zsúfolásig megtöltött nézősereg nagy bánatára a nyugatnémetek szereztek vezetést. A 12. percben a Borussia Dortmund csatára, Sigfried Held ívelte a kapu elé a labdát, Ramon Wilson (az Everton FC védője volt a döntőn szerepelt játékosok korelnöke a maga 32 évével) késlekedett a felszabadítással, így Helmut Haller nyolc méterről nyugodtan lőhetett az angol kapu jobb alsó sarkába. A Bologna FC-ben légióskodó csatárnak ötödik vb-mérkőzésén ez volt a hatodik találata.

Hat perccel később hasonló forgatókönyv szerint, mármint elmélázó védők gyűrűjéből egyenlítettek az angolok, s Geoff Hurst volt a gólszerző. A gyors gólváltást követően egészen a 78. percig nem rezdültek meg újból a hálók, akkor Bobby Charlton lövésébe Willi Schulz vetődött bele, a labda a nyugatnémet játékosról éppen Martin Peters elé pattant, aki hét méterről nem hibázott (Peters az első angol gól szerzőjéhez, Hursthöz és a csapatkapitány Bobby Moore-hoz hasonlóan a West Ham United labdarúgója volt az idő tájt).

Már szinte egész Anglia a világbajnoki diadalt ünnepelte, amikor a találkozó utolsó percében Jacky Charlton szabálytalankodott, így NSZK végezhetett el szabadrúgást. Lothar Emmerich ívelte a kapu elé a labdát, majd az óriási kavarodásban Wolfgang Weber, az 1. FC Köln fiatal védőjátékosa eszmélt a leghamarabb, s három méterről nagy erővel bombázott a hálóba. Kettő-kettő, hosszabbítás.

A 101. percben Hurst lövése Hans Tilkowski feje fölött a lécről a földre vágódott, majd Weber felszabadította a nyugatnémet kaput. A 46 esztendős svájci játékvezető, Gottfried Dienst először továbbot intett, majd szovjet partjelzője, Tofik Bahramov megkérdezése után gólt ítélt - 3-2 Anglia javára. A találatot még hónapok múlva is vitatták, vitatják ma is, bár a televíziós felvételek egyértelműen bebizonyították, hogy a labda nem jutott túl teljes terjedelmével a gólvonalon. Már csak másodpercek voltak hátra, amikor Hurst a lelkileg teljesen összeomlott nyugatnémetek között újabb gólt szerzett, azaz mesterhármast ért el, Anglia pedig megnyerte a világbajnokságot.

Eredmény:
Anglia - NSZK 4-2 (1-1, 2-2, 3-2)
London, Wembley-stadion, 94 000 néző
vezette: Dienst (svájci)
Anglia: Banks - Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson, Stiles, B. Charlton, Peters, Ball, Hurst, Hunt. Szövetségi kapitány: Ramsey.
NSZK: Tilkowski - Höttges, Schulz, Weber, Schnellinger, Haller, Beckenbauer, Overath, Seeler, Held, Emmerich. Szövetségi kapitány: Schön.
gól: Hurst (18., 101., 120.), Peters (78.), illetve Haller (12.), Weber (90.).