Vágólapra másolva!
Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt szeptember 22-én!

1976-ban ezen a napon született Bento Ribeiróban, Rio de Janeiro egyik külvárosában Ronaldo, napjaink egyik legeredményesebb labdarúgója. Első futballal kapcsolatos élménye egy 1985-ben, a Maracana-stadionban játszott Flamengo-Vasco da Gama mérkőzés volt.

Egy teremfutball-csapat után került a SC Ramos együtteséhez, majd 1990-ben a Sao Cristovaóhoz. A riói állami bajnokság második vonalában szereplő csapatban 54 találkozón 36 gólt szerzett, amely jó ajánlólevél volt a Cruzeiróhoz. A kék-fehér klubban 1993. május 25-én játszotta első találkozóját.

Gólképessége ott is szenzációs volt: egy esztendő alatt 58 találatig jutott 60 mérkőzésen! Erre a teljesítményre a válogatott akkori (és mostani) szakvezetője, Carlos Alberto Parreira is felfigyelt, aki 1994. március 23-án pályára is küldte az ifjú titánt a selecaóban. Ronaldo tagja volt a világbajnokságra nevezett keretnek is, de a tornán nem lépett pályára, ennek ellenére aranyéremmel térhetett haza az Egyesült Államokból.

A vb után a holland PSV Eindhoven szerződtette, az FC Barcelonába igazolt Romário helyére. A fiatal brazil két évet töltött a Philips-gyári csapatban, ahol szintén nem tétlenkedett, hiszen 46 bajnokiján 42 gólt szerzett, és ha nem sérül meg súlyosan a második idényben, aligha csak egyszeres holland gólkirályként távozott volna 1996 nyarán - honfitársához hasonlóan - a Barcához.

Katalóniai bemutatkozása előtt még bronzérmet nyert az atlantai olimpián (játszott a magyarok elleni összecsapáson is), de annyira nem fáradt ki az ötkarikás játékokon, hogy ősztől tavaszig ne varázsolja el a Camp Nou közönségét és a világ összes Barca-szurkolóját. 37 bajnoki mérkőzésen 34 gólt szerzett, természetesen gólkirály lett, de a bajnoki címet nem sikerült megszerezniük a gránátvörös-kékeknek, ellentétben a KEK-trófeával, amelynek elnyeréséhez győztes találattal járult hozzá az SK Rapid Wien elleni döntőben.

Mielőtt a barcelonaiak imába foglalhatták volna a nevét, 1997 nyarán Ronaldo gyorsan elszerződött a klubtól, mégpedig a nagy terveket szövögető FC Internazionaléhoz. Első milánói szezonja parádésan sikerült, hiszen 32 mérkőzésen 25-ször volt eredményes a bajnokságban, a folytatás azonban rémálomszerűen alakult: 1998 nyarán rosszul lett a világbajnoki döntő előtt, amit sokak szerint éppen emiatt vesztettek el a brazilok, télen pedig súlyos térdsérülést szenvedett, amelyre ráadásul felépülése után rá is sérült, így több mint két évig volt harcképtelen.

Kevesen hittek benne, hogy felépülése után visszanyeri régi formáját, de Ronaldo képes volt erre: a 2002-es világbajnokságon hét mérkőzésen nyolc gólt szerzett (1974 óta ő az első, aki egy vb-n hatnál többször talált be), így világbajnokként és gólkirályként térhetett vissza a Távol-Keletről.

Mégpedig Madridba, ugyanis a Real Madrid a vb (és hosszas huzavona) után leigazolta a brazil gólvágót. Sem a királyi gárda, sem Ronaldo nem döntött rosszul: a támadó 23 góllal segítette csapatát a 2002-2003-as idényben, melynek végén, életében először, bajnoki aranyérmet vehetett át. A legutóbbi két idényben összesen 45 gólt lőtt, de újabb sikert nem tudott ünnepelni a királyi gárdával.