Vágólapra másolva!
Az elmúlt hét végén eldőlt, hogy újabb patinás angol klub kényszerül a harmadik vonalba: a Leeds Unitednek az idény végeztével búcsúznia kell a The Championshiptől. A klub hat évvel ezelőtt még elődöntőt játszott a Bajnokok Ligájában, ám akkori elnökének, Peter Ridsdale-nek meggondolatlan pénzügyi tevékenysége az anyagi csőd közelébe sodorta az egyesületet, amely kénytelen volt eladni legjobbjait. Mára a Leeds United anyagilag rendbejött ugyan, ám teljesítménye nem volt elég a bennmaradáshoz a második vonalban sem.

A leedsi egyesület a kilencvenes évek végén David O'Learyvel a kispadon nem csak Angliában, hanem Európában is meghatározó szerepet játszott: a csapat 1999-ben negyedik lett a bajnokságban, a következő szezonban elődöntőt játszott az UEFA-kupában, miközben a Premier League-ben a harmadik pozíciót szerezte meg. Utóbbinak köszönhetően kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájára, ahol a csoportkörben az FC Barcelonát megelőzve, az AC Milant pedig hazai pályán 1-0-ra legyőzve jutott tovább a gárda, és egészen az elődöntőig menetelt, ahol a Valencia CF ellen esett ki.

Utólag már könnyű megállapítani, hogy éppen a remek BL-szereplés okozta a klub vesztét, amihez persze kellett az akkori elnök, Peter Ridsdale hibás koncepciója. Ridsdale ugyanis annyira fellelkesült a Bajnokok Ligájának köszönhetően, hogy hatalmas kölcsönöket vett fel a csapat megerősítése érdekében, abban a hiszemben, hogy a gárda a következő években is biztos résztvevője lesz a legrangosabb európai kupasorozatnak. A BL-bevételek azonban elmaradtak, mivel a csapat 2001-ben és 2002-ben (még ha csak egyetlen hellyel is) lemaradt a Bajnokok Ligáját érő pozíciókról. A focisták viszont csillagászati összegeket kerestek, és így a Leeds United óriási adósságokat halmozott fel.

A vezetőség ezt a hiányt elsőként a legjobbak eladásával próbálta fedezni. Az első ilyen távozó Rio Ferdinand volt 2002 nyarán, emiatt O'Leary mester összeveszett Ridsdale-lel, majd lemondott. Utódja Terry Venables lett, akivel már az eredmények is elmaradtak, részben azért is, hiszen a klub sorban eladta Jonathan Woodgate-et, Lee Bowyert, Robbie Keane-t és Olivier Dacourt-t.

2003 nyarán Harry Kewell távozott, ám az tovább szította a feszültséget, hogy az ötmillió fontos vételárból, amit a Liverpool FC kifizetett érte, csak három került a Leeds kaszájába - a többi kétmillió a focista ügynökéé lett. Ekkor egyébként már nem Ridsdale ült a kispadon, hiszen ő lemondott posztjáról, miközben a klub egyre lejjebb süllyedt, és 2004 nyarán ki is esett az élvonalból.

Ezt követően a leedsiek eladták Paul Robinsont, Alan Smitht, Dominic Matteót és Mark Vidukát is, ami azt jelentette, hogy két év alatt szinte a teljes, BL-elődöntős gárdát kiárusították. Sőt, a menet közben feltűnt két fiatal tehetséget, Aaron Lennont és James Milnert is pénzzé tették, de az adósság még így is olyan nagy volt, hogy 2004 őszén a Leeds United előbb az edzőpályáját, majd később magát a stadiont, az Elland Roadot is kénytelen volt eladni. 2005 januárjában pedig csak az mentette meg az egyesületet a csődtől, hogy a klubnak új tulajdonosa lett az egykori Chelsea-elnök Ken Bates személyében, aki tízmillió fontot fizetett a Leeds United részvényeinek feléért.

A csapat viszont legalább megkapaszkodni látszott a második vonalban, sőt, az előző idényben majdnem visszakerült a legjobbak közé. Kevin Blackwellel a kispadon a leedsiek a harmadik helyen végeztek a The Championshipben, így résztvehettek a playoffban, amelynek bejutottak a döntőjébe, ahol azonban a Watford FC 3-0-ra legyőzte őket.

Ezzel együtt úgy tűnt, hogy a Leeds végre kilábal pocsék helyzetéből, és tavaly szeptemberben bejelentették, hogy az egyesület egy éven belül adósságmentes lesz - két évvel korábban a klub adóssága 121 millió fontra rúgott. A jelenlegi pontvadászat azonban rosszul kezdődött, és a gyenge eredmények miatt Blackwellt ősszel menesztették, az új tréner pedig az a Dennis Wise lett, akit Bates a Chelsea-ből jól ismert.

Wise kinevezését a szurkolók nem fogadták valami jól, és az egykori kiváló középpályás nem is tudott javítani a Leeds helyzetén. Tény, hogy az anyagi lehetőségek még mindig rendkívül behatároltak a csapat számára, így a klub szinte csak kölcsönjátékosokkal tudott erősíteni, de a szakvezető így is több erősen megkérdőjelezhető döntést hozott.

Ezek közül a legnagyobb hiba talán az volt, hogy sokáig csak a kispadra ültette az északír csatárt, David Healyt, aki pedig hazája válogatottjában bizonyította, hogy remek formában van. Jellemező adat, hogy a leedsi csapatban, ebben a szezonban 43 futballista lépett pályára, és heten viselhették a csapatkapitányi karszalagot - az idény végén még a korábban mellőzött Healy is.

Az utolsó előtti fordulóban az Ipswich Town ellen mindenképpen nyerniük kellett volna a leedsieknek, hogy megmaradjanak a bennmaradási esélyeik, ám a vendégek a 88. percben egyenlítettek, ami már sok volt a drukkereknek: a fanatikusok berohantak a pályára, a mérkőzést csak hosszabb szünet után tudták folytatni.

Az 1-1-es végeredmény pedig azt jelentette, hogy a Leedsnek már csak matematikai esélye maradt a bennmaradásra: az egykor szebb napokat látott klubnak nyernie, a rivális Hull Citynek pedig veszítenie kellene az utolsó játéknapon, mégpedig úgy, hogy a két meccs összesített gólkülönbsége kilenc legyen - ennyivel áll ugyanis jobban a Hull. Ennek kicsi a valószínűsége, így aztán szinte biztos, hogy a Leeds United a 2007-2008-as szezont a harmadik vonalban kezdi - ott, ahol korábban sohasem szerepelt.

www.global-soccer.eu