Az új játékospolitikával is jó lehet a BL-re a Leverkusen

A Bayer Leverkusen ugyan már a nyolcvanas években is ért el sikereket a nemzetközi porondon, de igazán ismert csak akkor lett, amikor 2002-ben Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott a Real Madrid ellen. A gyógyszergyáriak az elmúlt években kissé hátrébb szorultak a Bundesligában, és a költekezésből is kissé visszavettek, ám a jelenlegi pontvadászatban megint odaérhetnek a BL-indulást érő helyekre - amire négy éve nem volt példa.

A Zé Roberto, Michael Ballack, Yildiray Bastürk, Oliver Neuville és Lúcio nevével fémjelzett leverkuseni együttes 2002-ben rendkívül közel került ahhoz, hogy világraszóló bravúrt hajtson végre, hiszen a csapat a Bajnokok Ligájában és a német kupában is döntőt játszhatott, és a bajnokságban is sokáig élen állt - ám végül valamennyi sorozatban "csak" második lett.

A következő idényben aztán majdnem a Bundesligából is kiesett a gárda, de ez csak rövid hullámvölgynek bizonyult, hiszen 2004-ben megint bronzérmes lett a Bayer, és így ismét ott volt a BL-ben, ahol csak a negyeddöntőben búcsúzott a későbbi győztes Liverpool FC-vel szemben.

Pedig akkor már egyre inkább érvényesült a klub új játékospolitikája, ami tulajdonképpen a költségcsökkentés következménye volt: a fő szponzornak számító gyógyszergyár ugyanis kissé visszavett a klub támogatásából. Az korábban is jellemző volt az egyesületre, hogy időnként jó pénzért megvált legjobbjaitól - ez a tendencia most sem változott -, de a korábbi évekkel ellentétben ezúttal az így befolyt összeget kevésbé fordították új szerzemények megszerzésére.

Így aztán miközben a Leverkusen eladta például Lúciót (12 millió euróért a Bayern Münchennek), Dimitar Berbatovot (15,7 millió, Tottenham Hotspur) vagy éppen Juant (6,3 millió, AS Roma), az érkezési oldalon nem voltak ilyen drága futballisták. A klub ehelyett inkább igyekezett minél fiatalabb tehetségeket begyűjteni, akik közül ugyan nagyon sokan nem váltak be, de összességében véve ez a transzferpolitika annyiból mindenképpen sikeres, hogy az együttes eredményei nem estek vissza jelentősen, hiszen egy hatodik hely után két ötödik pozíciót csípett el a gárda, és így legalább az UEFA-kupában rendszeresen szerepelhetett.

A jelenlegi pontvadászat előtt is valami hasonló volt a célkitűzése a leverkusenieknek, de egyelőre úgy tűnik, hogy akár még ennél jobb is összejöhet, köszönhetően annak, hogy tavaly nyáron egy kicsit többet költöttek az erősítésekre, és akkora összegért vásároltak a játékospiacon, mint az azt megelőző három holtszezonban együttvéve.

Érdekes, hogy a legdrágább közülük a talán legkevésbé ismert futballista, a chilei Arturo Vidal volt, akire a tavalyi U20-as világbajnokságon figyeltek fel - érte több mint ötmillió eurót adtak ki. Nem sokkal volt olcsóbb az aktuális Bundesliga-gólkirály, a görög Teofanisz Gekasz sem, és érkezett még a német válogatott Manuel Friedrich is, akinek Juant kellett volna pótolnia.

A bajnokságot váratlanul jól kezdte az együttes, és hét forduló után a második helyen állt a Bayern München mögött, de ezt egy hullámvölgy követte, és a leverkuseniek négy fordulón keresztül nyeretlenek maradtak, vissza is estek a tizedik pozícióba. Azóta viszont megint csak szárnyal az együttes, a legutóbbi tíz összecsapásából mindössze egyet veszített el, és így már a harmadik helyen áll a tabellán, mindössze kétpontnyira lemaradva a második Hamburger SV-től.

Kiessling (balra) a megfiatalított Leverkusen egyik legfontosabb láncszeme

Ráadásul eközben az UEFA-kupában is menetelnek a gyógyszergyáriak, már ott vannak a nyolcaddöntőben, ahol ellenfelük éppen az a Hamburger SV lesz, amellyel a második helyért küzdhetnek a Bundesligában. A csapat egyébként a manapság divatosnak számító 4-2-3-1-es felállást alkalmazza, és Michael Skibbe mester nagyon jól "zsonglőrködik" a focistáival abból a szempontból, hogy a keretben sok olyan játékos akad, aki több poszton is bevethető.

Így például Gonzalo Castro játszott már jobbhátvédet és védekező középpályást is, mint ahogyan Vidal is megfordult a balhátvéd és a védekező középpályás pozíciójában is, Stefan Kiessling pedig volt már csatár és jobbszélső is. A legbiztosabb pont azonban a védekező középpályás Simon Rolfes, aki élete formájában futballozik ebben az idényben: a 26 esztendős futballista eddig mindegyik mérkőzésen kezdő volt, és csak egyszer cserélték le három perccel a lefújás előtt.

Teljesítményéről mindent elmond, hogy a Kicker ranglistája szerint jelenleg ő a Bundesliga legjobb focistája, és védekező középpályás létére már öt találatot ért el, és két gólpasszt is adott. De nem csak a középpályásoknál vezeti a szaklap rangsorát leverkuseni játékos: a kapusok között a fiatal portás, René Adler az első, a csatároknál pedig az első két helyezett egyaránt a Bayerből kerül ki Sergej Barbarez (aki azért többnyire amolyan irányító középpályásként szerepel, de a Kicker a csatárok közé sorolja), illetve Kiessling személyében. Jellemző, hogy a Leverkusen legeredményesebb focistája, a nyolcgólos Gekasz nincs az első 25-ben a csatárok között...

A Bayer egyébként is igyekszik rendkívül látványos támadófutballt játszani, a bajnokságban csak a Werder Bremen ért el több gólt a leverkusenieknél, és akkor még nem is említettük az UEFA-kupát, ahol az FC Zürichnek és a Galatasaraynak is ötöt rúgtak...

www.infosport-focivilag.hu

http://www.origo.hu/sport/focivilag/20080223-a-hetvegi-topligafordulok-eredmenyei.html?pIdx=1