Focizni nincs, énekelni van kedvem

A labdarúgás manapság már nem csak sport, hanem egyben a szórakoztatóipar része is, akárcsak a zene. Sorozatunkban a két, nagy népszerűségnek örvendő terület kapcsolatát igyekszünk szemléltetni: hétről hétre bemutatunk egy-egy olyan dalt, amelyiknek ihletője, vagy témája a futball. A műfaj a punktól kezdve a rockon keresztül egészen a popig terjed, a lényeg ugyanaz: a labdarúgáshoz fűződő kapcsolat.

A foci nem csak a pozitív oldalával ihletheti meg a zenészeket, a Belle and Sebastian nevű skót zenekar például éppen arról énekel, hogy nem értik, mi is a vonzó a labdarúgásban.

Az 1996-ban alakult bandát sokan minden idők legjobb skót popzenekarának tartják, azonban a kritikusok minden lelkendezése és egy hűséges rajongói bázis kialakulása ellenére az együttes túl nagy kereskedelmi sikert nem aratott.

A zenekar egy hasonló című francia gyermekkönyvről kapta a nevét, és meglehetősen érdekes körülmények között adta ki első albumát. A glasgow-i Stow College főiskola zeneüzleti óráján minden évben kiadnak egy single-t az iskola saját lemezkiadójánál, ám a Belle and Sebastian zenéje annyira megtetszett az Electric Honey (elektromos méz) nevű kiadónak, hogy az együttes egy egész nagylemezt készíthetett náluk.

A Tigermilk nevű album olyan sikert aratott, hogy a két alapító, Stuart Murdoch és Stuart David úgy döntött: érdemes komolyan foglalkozniuk a zenéléssel, és tulajdonképpen ez indította el a Belle and Sebastiant.

Nem sokkal később már egy komolyabb, ám független kiadónál jelent meg második nagylemezük "If you're feeling sinister" címmel, amelyet a mai napig a legjobb művüknek tartanak. A zenekar a következő években több EP-t is készített, következő, 1998-as nagylemezük (The boy with the arab strap) pedig egészen a 12. helyig nyomult előre az angol slágerlistán, 1999-ben pedig a Belle and Sebastian kapta a legjobb új zenekarnak járó díjat a Brit Awardson.

Innentől kezdve már a nagyközönség is jobban ismerte őket, főleg, hogy még a népszerű könnyűzenei műsorban, a Top of the Popsban is felléptek. Ugyan az átütő siker elmaradt, de a csapat azóta is rendszeresen jelentkezik új albummal, legutóbbi lemezük (The life pursuit) például a nyolcadik helyig jutott a brit listákon. Az alapító Stuart David 2000-ben kilépett a zenekarból, de ez semmilyen fennakadást nem jelentett banda működésében.

Az I don't want to play football (Nem akarok futballozni) című dal a 2002-es Storytelling című lemezen jelent meg, amely a hasonló című Todd Solondz-film kísérőzenéje volt - azonban a zenekar és a rendező konfliktusai miatt az album anyagából a filmben mindössze körülbelül hatpercnyi zenét használtak fel.