Voltaire-t idézett a beszívott futballzseni

A labdarúgás manapság már nem csak sport, hanem egyben a szórakoztatóipar része is, akárcsak a zene. Új sorozatunkban a két, nagy népszerűségnek örvendő terület kapcsolatát igyekszünk szemléltetni: hétről hétre bemutatunk egy olyan dalt, amelyiknek ihletője, vagy témája a futball. A műfaj a punktól kezdve a rockon keresztül egészen a popig terjed, a lényeg ugyanaz: a labdarúgáshoz fűződő kapcsolat.

Ezt hívják furcsa egybeesésnek: a quartos kollégák a minap készítettek egy összeállítást "Tíz fiatal brit zenekar a süllyesztőből" címmel, amelyben a bemutatott bandák között megtalálható a The Others nevű formáció is. Sőt, a cikk az alábbi mondattal fejeződik be: "Ha muszáj választani egy számot, akkor legyen a Stan Bowles, annak legalább a témája kúl".

Ez utóbbiban maximálisan egyetértünk, és ezúttal nem is vesztegetnénk túl sok szót a zenekar bemutatásra, hiszen azt már megtették olyanok, akik nálunk jobban értenek a témához. Inkább a dal címadójáról, Stan Bowles-ról írnánk pár mondatot, hiszen a hazánkban valószínűleg kevéssé ismert futballista Angliában kultikus figurának számít, mégpedig a George Best-féle vonal folytatójaként: olyan focistaként emlegetik, aki hatalmas tehetség volt, azonban életmódja miatt nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket.

A manchesteri születésű támadó középpályás a Manchester Cityben kezdte pályafutását, és mindössze 19 esztendősen, 1967-ban bemutatkozott a felnőttek között, ám sportemberhez méltatlan viselkedése miatt 1970-ban elküldték a klubtól. Ezután rövid ideig megfordult a Bury FC-ben, a Crewe Alexandrában és a Carlisle Unitedben is, és úgy tűnt, hogy eltűnik a süllyesztőben, azonban 1972 szeptemberében megvette őt a Queen's Park Rangers, és ezzel mindkét fél nagyon jól járt. Bowles ugyanis 315 bajnokin 97 gólt ért el, tagja volt az 1976-ban bajnoki ezüstérmet nyert csapatban, és még az angol válogatottba is bekerült. A címeres mezt ötször húzhatta fel, és egy gólt is szerzett, ám többször nem vetették be - elsősorban kaotikus magánélete miatt. Bowles ugyanis amikor csak tehette, a fogadóirodákban töltötte az időt, többször is megtörtént, hogy csak az adott bajnoki előtt háromnegyed órával esett be az öltözőbe.

http://www.youtube.com/v/6CzAW8LHwHE&hl=en&fs=1

Valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy hiába vette őt meg 1979-ben a BEK-győztes Nottingham Forest, ennél a klubnál nem futott be fényes karriert, a csapat legendásan szigorú mestere, Brian Clough ugyanis nem tűrte az efféle viselkedést. Bowles pályafutását a Leyton Orientben folytatta, majd a Brentfordban fejezte be, jelenleg pedig az egyik angol tévétársaság szakértőjeként dolgozik.

Életrajzi könyve nagy sikert aratott Angliában. Az egyik legkedveltebb sztori vele kapcsolatban, hogy amikor a QPR-ral 1973 májusában a friss FA-kupa-győztes Sunderland AFC ellen játszott, pár perccel a kezdés után telibe trafálta az oldalvonal mellett egy asztalkára kihelyezett trófeát. Mint később kiderült, nem véletlenül: a QPR focistái fogadtak, hogy ki találja el elsőként a kupát, és Bowles a fogadásokat nem szerette elveszíteni... Persze azért futballozni is tudott, a QPR szurkolói 2004-ben őt választották meg a klub történetének legjobb játékosának.