Vágólapra másolva!
Azoknak a játékosoknak sohasem volt könnyű dolguk, akiknek édesapja kiváló labdarúgó volt, többségüknek sohasem sikerült kilépniük a szülő árnyékából. Az elmúlt évtizedekben talán csak egy kivétel van ez alól a tétel alól: Paolo Maldini. Az AC Milan élő legendája sikerességben mindenképpen felülmúlta édesapját, és bár eleinte Paolót csak úgy emlegették, mint Cesare fiát, mára már megfordult a helyzet, és az idősebbik Maldini az, aki büszkébb lehet a gyermekére.

A családi kötelékek mindig meghatározóak egy ifjú pályaválasztásában, és ha ezt vesszük alapul, akkor Paolóból nem is lehetett más, mint futballista.

Édesapja, Cesare ugyanis a hatvanas évek egyik legjobb olasz középhátvédje volt, és az AC Milannal négy bajnoki cím mellett egy BEK-trófeát is begyűjtött, a nemzeti tizenegyben pedig 14 alkalommal lépett pályára. Pályafutását 1967-ben fejezte be, és azt követően pár esztendeig csak a családjának élt.

Népes famíliáról van szó, hiszen visszavonulása idején már három gyermeke is volt: Monica, Donatella és Valentina. Mint a nevekből is kiderül, mindhárman lányok voltak, ami a büszkeség mellett kis bánattal töltötte el Cesarét, mivel nem volt, aki kövesse őt a futballpályán elért sikerekben.

Ez az állapot azonban nem tartott sokáig: 1968. június 26-án megszületett az első fiú is, aki a Paolo nevet kapta. Biztos, ami biztos alapon Cesare felesége, Luiz Maria még két gyermeket szült (Alessandrót és Pier Cesarét), de mint később kiderült, az elsőszülött fiú már garancia volt a név továbbvitelére: Paolóból ugyanis még apjánál is jobb labdarúgó lett.

Érdekes módon a kisfiú Paolo kedvenc futballistája nem egy Milan-játékos volt, hanem a Juventus középcsatára, Roberto Bettega. Mivel azonban édesapja az AC Milannál edzősködött (1971-től dolgozott a piros-feketék első csapatánál, mint pályaedző), természetes volt, hogy az ifjabbik Maldini is ott ismerkedett meg a sportág alapjaival. És akárcsak édesapja, ő is a védelemben kapott helyet: Milanellóban ismerhették a régi közmondást, miszerint az alma nem esik messze a fájától... Paolo haladt előre a szamárlétrán, sorra vette a korosztályos csapatokat, és 1985-re (vagyis 16 évesen) már a juniorok között, vagyis közvetlenül a tartalékgárdában futballozott.

Forrás: Getty Images

Maldini feleségével, Adriana Fossával

Ebben az időben a svéd Nils Liedholm volt a felnőttcsapat edzője, és amikor sérüléshullám sújtotta a gárdát, akkor a mester az Udinese elleni bajnokira a juniorok közül hívott fel pár fiatalt. Közöttük volt Maldini is, aki 1985. január 20-án a kispadra is leülhetett a Friuli stadionban. És amikor Sergio Battistini is megsérült, a tréner úgy döntött, hogy Maldinit küldi a helyére, aki így 16 és fél esztendősen debütált a Serie A-ban, amivel ő a Milan történetének legfiatalabb játékosa, aki pályára lépett a campionatóban. Liedholm egyébként összekötő kapocs a két Maldini pályafutása között: ő volt ugyanis az edző akkor is, amikor a papa, Cesare befejezte karrierjét.

A sérültek hamar felépültek, és Paolo a szezon hátralévő részében ismét csak a juniorok között szerepelt, de az 1985-86-os bajnokságot már az első csapat keretének tagjaként kezdhette el. Sőt mi több, egyre többször bekerült a kezdő tizenegybe is. Igaz, ez egyrészt annak is köszönhető volt, hogy a gárdának nem nagyon ment, az UEFA-kupában a belga Waregem verte ki a Milant, a bajnokságban pedig csupán a hetedik helyen végzett a gárda.

Maldini számára azonban ezek tökéletes tanulóévek voltak, annál is inkább, mert kiváló tanítómesterei voltak Franco Baresi és Mauro Tassotti személyében. A klub és Maldini életében is a következő idény hozott fordulatot: ekkor ugyanis új elnök került az egyesület élére Silvio Berlusconi személyében.