Összeesküvés-elmélet követte a vitatott esetek vébéjét

Vágólapra másolva!
Az 1966-os világbajnokságon a címvédő Brazília korai búcsújához a magyar válogatott is hozzájárult, megkönnyítve ezzel a hazaiak aranyérem felé vezető útját. Az angolokat a lebonyolítás és a bíróküldés miatt komoly vád érte dél-amerikai részről, de a neves holland játékvezető, Leo Horn is úgy vélte, a vb-t három ember irányította: Sir, Stanley és Rous - azaz a FIFA elnöke.
Vágólapra másolva!

Az előző két világbajnokságot Brazília nyerte, de a címvédő Angliában még a csoportjából sem jutott tovább, sőt, egyetlen dél-amerikai válogatott sem került be a legjobb négy közé - a szubkontinensen úgy vélték, hogy az európaiak miatt.

Dél-Amerikában összeesküvés-elmélet alakult ki a vb után, és az érvek mindenképpen elgondolkodtatóak voltak. Ami tény: Pelét a bolgárok és a portugálok is rendesen faragták a csoportkörben, mégpedig büntetlenül - a két mérkőzésen nyugatnémet és angol játékvezető sípolt.

A negyeddöntőben aztán Argentína a házigazda angolok, Uruguay pedig az NSZK ellen játszott, és a bírók sorsolását az egyik londoni hotelben a csapatok képviselői előtt kellett volna tartani, de mire odaértek a dél-amerikai vezetők, addigra a sorsolás már elkészült. Érdekes módon a nyugatnémetek meccsét angol, a házigazdákét pedig német bíró vezette.

A bíró nem tudott spanyolul, de duma miatt adott pirosat

Az NSZK-Uruguay összecsapáson két uruguayi is piros lapot kapott, míg az Anglia-Argentína negyeddöntőn a nyugatnémet Rudolf Kreitlein már a 35. percben leküldte az argentin csapatkapitányt, Antonio Rattint, a hivatalos jegyzőkönyv szerint durva beszéd miatt.

Kreitlein azonban nem tudott spanyolul, nem csoda, hogy az argentin felháborodott a döntésen, nem akarta elhagyni a pályát - a meccs majd tíz percig állt a közjáték miatt. Erre mondta a híres holland bíró, Leo Horn később, hogy a vébé alatt az eseményeket három ember irányította: Sir, Stanley és Rous - a FIFA angol elnöke.


Az 1966-os világbajnokság volt az első, amelyet világszerte közvetített a televízió, így sokan láthatták amint Albert Flóriánék remek játékkal legyőzik Brazíliát - majd a negyeddöntőben kikapnak a Szovjetuniótól. Meglepetésekben nem volt hiány: a Koreai NDK legyőzte az olaszokat, és Portugáliát is megszorongatta, és Spanyolország is elvérzett a csoportkörben.

Bene és Farkas is gyönyörű gólt szerzett a brazilok ellen:


A döntőbe végül Anglia és az NSZK került, és a finálét minden idők egyik legvitatottabb gólja döntötte el: Geoff Hurst lövése a felső lécről pattant le, és a játékvezető a szovjet (nemzetisége szerint azerbajdzsáni) partjelző, Tofik Bahramov intésére gólt ítélt. Hurst végül a hosszabbítás utolsó percében is betalált, más kérdés, hogy a szabályok szerint a találatot nem lehetett volna megadni, mert az ünneplő szurkolók egy része már a pályán volt - amint azt a legendássá vált angol közvetítésben is elhangzott: "Néhányan már a pályán vannak, azt gondolják vége. Most már tényleg!"

Az agárverseny fontosabb volt a focinál

A világbajnokság mérkőzéseinek hét város adott otthont, de nyolc stadionban rendeztek találkozókat. Londonban ugyanis nem csak a Wembleyben pattogott a labda, egy összecsapást a White City-stadionban játszottak, amelyet eredetileg az 1908-as olimpiára építettek. Az indok meglehetősen furcsa volt: az Uruguay-Franciaország csoportmeccset azért nem lehetett a Wembleybe vinni, mert még a világbajnokság kedvéért sem voltak hajlandóak elhalasztani a szokásos pénteki agárversenyt.

Ugyanez volt a magyarázata, hogy az Argentína-Anglia negyeddöntő előtti napon az argentinok nem edzhettek a Wembleyben, amire pedig a szabályok szerint lehetőséget kellett volna biztosítani, lévén addig Birminghamben, illetve Sheffieldben szerepeltek. Az agárversenyt holmi világbajnokság sem akadályozhatta.

Pályázók: Anglia, Spanyolország.
Odaítélés időpontja: 1960. augusztus 22., FIFA-kongresszus, Róma.
Nevezési határidő: 1963. december 15.
Nevezett országok száma: 74 (Európa 31, Afrika 17, Dél-Amerika 10, Észak- és Közép-Amerika 10, Ázsia 5, Óceánia 1). Az afrikaiak egységesen visszaléptek, miután kiderült, hogy a kontinentális selejtező győztesének még játszania kell a kijutásért egy ázsiai országgal.
A selejtezők sorsolása: 1964. június 31., Zürich.
Selejtező kezdete: 1964. május 24., Hollandia-Albánia.
Selejtező vége: 1965. december 7., Olaszország-Skócia.
A torna sorsolása: 1966. január 6., London (a televízió is közvetítette).
A torna időpontja: július 11.-július 30. (a világbajnokságok történetében ennél később nem rendeztek döntőt).
Helyszín: 7 város (8 stadion).
Kabalafigura: Willie, egy brit oroszlán.
Legnagyobb hiányzók: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Skócia, Wales.
Hiányzó sztárok: A BEK-döntős Partizan Beograd csatára, Milan Galic; a csehszlovák klasszis Jan Masopust; a Manchester United szupersztárjai: az északír George Best és a skót Denis Law; az 1965-os Aranylabda-szavazáson negyedik belga Paul van Himst; az 1967-es BEK-győztes Celtic skót jobbszélsője, Jimmy Johnstone.
Legnagyobb meglepetés: A Koreai NDK remek szereplése.
Legnagyobb csalódás: Olaszország és Spanyolország a csoportból sem tudott továbbjutni.
Edzők a kispadon, de háttérben: Az NSZK válogatottjának pályaedzője a később a Bayern Münchennél és az FC Barcelonánál is megfordult Udo Lattek volt. A magyar válogatottnál Baróti Lajos munkáját Illovszky Rudolf segítette.
Fő- és mellékszereplők: A tornán 256 futballista lépett pályára, közülük 45-en szereztek gólt.
Nézőszerepre kárhoztatva: Az uruguayiaknál végig kispados volt Pablo Forlán, a jelenlegi válogatott Diego édesapja; az NSZK válogatottjában a fiatal Jürgen Grabowski nem kapott játéklehetőséget; a braziloknál az előző két vébén aranyérmet szerzett Zito ezúttal nem játszott; a magyar csapatban Varga Zoltán csak tartalék volt.
Ki adta át a világbajnoki trófeát: II Erzsébet brit királynő.
Nézőszám: 1 512 ezer fő.
Átlagnézőszám: 47 ezer fő.
Bevétel: 1 551 100 font (4 343 080 dollár).
Álomcsapat: Banks (angol) - Cohen (angol), Schulz (NSZK-beli), Moore (angol), Marzolini (argentin), Haller (NSZK-beli), B. Charlton (angol), Coluna (portugál), Seeler (NSZK-beli), Eusébio (portugál), Ball (angol).
Legidősebb kapus: A világbajnokságon szerepelt kapusok közül a mexikói Antonio Carbajal volt a legidősebb, 37 éves és 42 napos volt az Uruguay elleni utolsó csoportmérkőzés idején. Ez volt az ötödik világbajnoksága, ami rekord.
Extrák: A tornán lapokat még nem osztottak, ám a játékvezető figyelmeztethette a játékosokat, ami később csak a hivatalos jegyzőkönyvből derült ki - vagy onnan sem. Az Anglia-Uruguay nyitómérkőzés kezdete perceket csúszott, mert az angolok a szállodában hagyták az irataikat, és azokat motoros rendőrnek kellett a stadionba szállítania.
Jubileumok: Az Anglia-NSZK döntő a világbajnokságok történetének 200. mérkőzése volt.
Gólok: A tornán 89 találat született, ez mérkőzésenkénti 2,78-as átlagot jelent.

www.global-soccer.eu