Az Aranylabda nem véd meg a feleslegessé válástól

A labdarúgás történetének négy legdrágább átigazolása közül három tavaly nyáron történt, ám a rekordösszegért elkelt játékosok közül egyelőre csak Cristiano Ronaldo vált be. Az FC Barcelona máris továbbadta a svéd Zlatan Ibrahimovicot, és sajtóértesülések szerint Kakát sem marasztalja a Real Madrid. Sevcsenkótól Rivaldóig több példa is bizonyítja, hogy  egy rossz ütemű klubváltással még a legfényesebb karrierek is zátonyra futhatnak.

A Real Madrid újraválasztott elnöke, Florentino Pérez 2009 nyarán felélesztette a galaktikus-projektet azzal a lépéssel, hogy leigazolta az előző két esztendő aranylabdásait. A kitüntető címet 2008-ban kiérdemelt Cristiano Ronaldo a Manchester Unitedtől érkezett 94 millió euróért, az egy évvel korábban a világ legjobb labdarúgójának megválasztott Kakát pedig az AC Milantól vették meg 65 millióért. A két extraklasszis szerződtetése ellenére azonban a madridiak ismét trófea nélkül maradtak, és a klub szurkolói elsősorban a brazil teljesítményével lehettek elégedetlenek.

Bokasérülés és térdműtét

Cristiano Ronaldóra nem lehetett panasz, a portugál 29 bajnokin 26 gólt szerzett, hét gólpasszt adott. Kaká ezzel szemben csak nyolc találatig és hat gólpasszig jutott, ami önmagában véve nem rossz teljesítmény (a brazil ezzel harmadik lett a házi góllövőlistán, Cristiano Ronaldo és Gonzalo Higuaín mögött), azonban képességeihez és árához mérve Kaká mégis csalódást okozott. Az előző két szezonban ugyanis Kaká a Milan színeiben mind a gólok, mind a gólpasszok számát tekintve sokkal jobban teljesített, a 2008-2009-es bajnokságban tizenhatszor talált be, egy idénnyel korábban pedig tizenöt alkalommal. Igaz, akkor sokkal többet is játszott: Milánóban egyetlen olyan szezonja sem volt, amikor ne szerepelt volna legalább harminc bajnokin, Madridban a legutóbbi bajnokságban csupán huszonötször vetették be.

Ennek elsődleges oka sérülése volt, Kaká ugyanis az egész idény alatt a bokájával bajlódott, decemberben egyszer sem lépett pályára, és a bajnokság hajrájában is sokat hiányzott. A világbajnokságra azonban felépült, és a dél-afrikai tornán alapember volt a brazil válogatottban, amely elmaradt a várakozástól, és Kaká sem villogott. Mint utólag kiderült, ennek is egy sérülés volt az oka, de nem ugyanaz, amelyik miatt a bajnokságban ki kellett hagynia mérkőzéseket. A nyáron ugyanis a térdét fájlalta, ám ennek ellenére is vállalta a játékot, a felkészülési idény kezdetén megtartott orvosi rutinvizsgálat során azonban kiderült, hogy meg kell operálni a bal lábát. A műtétet a térdspecialista dr. Marc Martens hajtotta végre, aki kijelentette: Kaká a karrierjét kockáztatta azzal, hogy játszott a világbajnokságon.

Milánói látogatások

A brazil klasszis felépülése legalább három-négy hónapot vesz igénybe, ráadásul a felkészülést is ki kellett hagynia. A Real új edzője, José Mourinho rögtön kijelentette: nem tragédia, hogy nem számíthat Kakára, hiszen van a keretben más játékos, aki pótolhatja. Nem tudni, a portugál kire gondolt, de az biztos, hogy a német Mesut Özilt csak ezt követően vette meg a klub. Özil gyorsan bejátszotta magát a kezdő tizenegybe, szinte azonnal kedvenc lett a Santiago Bernabéu stadionban, minek következtében egyre többekben felmerült a kérdés: mi lesz Kakával? Főleg, hogy Özil mellett a nagy tehetségnek tartott, fiatal Sergio Canales is képes irányítóként futballozni.

Az olasz sportsajtó a hónap elején kezdett el arról cikkezni, hogy a brazil akár már januárban visszatérhet Milánóba, de nem korábbi csapatához, hanem a városi rivális Internazionaléhoz. A Corriere dello Sport még azt is tudni vélte, hogy a két egyesület képviselői november 3-án találkoznak. A lap szerint az Inter januárban kölcsönvenné Kakát, az idény végén pedig opciós joga lenne a brazil végleges szerződtetésére. A nem feltétlenül a hitelességéről híres újság pár nappal később annak a lehetőségét is felvetette, hogy Kaká mégis csak a Milanba igazol, a focista apját és egyben ügynökét, Bosco Leitét ugyanis a piros-feketék székházában látták. A klub sportigazgatója, Ariedo Braida mindenesetre rögtön kijelentette, hogy Kaká apja csak adminisztratív okokból járt a Via Turatin. A szenzációra éhes sajtó arról mintha elfeledkezett volna, hogy Kaká öccse, Digao jelenleg is a Milan játékosa, igaz, kölcsönadták a portugál Penafielnek.

Kaká cáfol, és Isten kezébe helyezi sorsát

A Kaká Olaszországba való visszatéréséről szóló pletykák egyelőre tehát inkább a lapok által kreált híreknek tűnnek, főleg azt követően, hogy maga a játékos jelentette ki: ezt az idényt biztosan a Realnál tölti. A felépülőben lévő futballista a Twitter-oldalán így fogalmazott: "A sajtóban megjelentekből egy szó sem igaz. Jelenleg csak és kizárólag azzal foglalkozom, hogy teljesen egészséges legyek". A Marcának adott nyilatkozatában pedig kifejtette: "A felépülésemet követően a Real Madridban fogok játszani, és biztos, hogy az idény végéig maradok. Hogy utána mi fog történni, azt csak Isten tudja". Mindezek alapján eléggé valószínűtlen, hogy januárban visszaigazolna Milánóba.

Az viszont minden további nélkül megállapítható, hogy a tavaly nyári átigazolás sem neki, sem pedig a madridiaknak nem jött be, és bár Kaká továbbra is világsztárnak számít, megítélése korántsem olyan pozitív, mint korábban. A kiemelkedőnek számító 2007-es évet követő két évben egyaránt ott volt az első tíz között a France Football szavazásán - idén azonban elképzelhető, hogy a harmincas listára sem fér fel.

Persze nem ő az első világklasszis, aki hasonlóan rosszul járt egy klubváltással. Milánói példánál maradva Andrij Sevcsenkót lehet említeni, aki 2004-ben volt aranylabdás, egy évre rá ötödik a szavazáson, majd 2006-ban a Chelsea-be szerződött, és ezzel gyakorlatilag kiírta magát a sportág szupersztárjai közül. Az ukrán támadó csupán négy találatot szerzett első londoni idényében, és innentől kezdve egyetlen olyan szezonja sem volt, amikor tíznél többször lett volna eredményes. Pedig próbálkozott milánói visszatéréssel is, jelenleg pedig a Dinamo Kijevben szerepel.

Volt barcelonai brazilok kalandjai a Milannál

A Milannal is előfordult már, hogy rosszul jött ki egy aranylabdás leigazolásából. Az olasz sztárklub 2002-ben szerezte meg a Barcelonától Rivaldót, aki három évvel korábban volt Európa legjobb játékosa, és abban az esztendőben nyert világbajnokságot. A milánóiak hároméves szerződést kötöttek a brazillal, de már egy évvel később kölcsönadták a Cruzeirónak, majd végleg megváltak tőle. Rivaldo egy idény alatt 22 bajnokin játszott, és csak öt gólt lőtt - igaz, érte legalább nem kellett fizetni.

Nem úgy, mint Ronaldinhóért, akinek esetében még mindig vitatéma, hogy megérte-e őt szerződtetni a Barcelonától 2008 nyarán. A brazil 2005-ben lett aranylabdás, és a következő két évben is az élmezőnyben szerepelt a szavazáson, a Milan focistájaként viszont egyszer sem került fel a jelöltek listájára. Rivaldónál mindenképpen jobb teljesítményt nyújtott Milánóban, két idény alatt 20 gólt ért el, de összességében elmaradt attól, amit vártak tőle.

www.global-soccer.eu